58 Örvendezés
A Ji Csing (Változások Könyve) 58. hexagramja A derűs (vagy A tó, kínai nevén Tuj), amely az örömöt, a megosztott jókedvet és a harmonikus kapcsolatokat jelképezi. [1, 2]
Főbb jelentése és üzenete
- A tó képe: Két egymás felett lévő tó (Tuj trigram) alkotja, ami a kölcsönös örömöt és a folytonos megújulást mutatja.
- Belső erő, külső kedvesség: Az igazi öröm akkor tartós, ha a szívben szilárd igazság és erkölcsi erő lakozik, de kifelé barátságosan, kedvesen fordulunk mások felé. [1]
- Közösség ereje: A vidám, derűs hangulat ragadós; ha valaki szívből jövő kedvességgel közeledik másokhoz, eléri, hogy a közösség örömmel támogassa. [1]
- Figyelmeztetés: Az örömnek a kitartáson és az állhatatosságon kell alapulnia, nehogy féktelen, romboló mulatságba vagy felszínességbe csapjon át. [1]
Részletesebben is olvashatsz róla a Ji Csing Hexagram oldalon. [1]”
„””58. A derűs, A tó (兌, TUJ)
vörös: kormányzó uralkodó vonal
narancs: alkotó uralkodó vonal
Magyar kiegészítő nevek
„Az öröm”, „Másokkal megosztott öröm”
Taoista nevek
Az Öröm
Angol kiegészítő nevek
„open”, „usurpation”
Leírás
A Tuj a Szunhoz hasonlóan egyike a nyolc kettősjelnek. Tuj a legfiatalabb leányt jelenti, melynek képe a mosolygó tó, tulajdonsága pedig az öröm. Az öröm nem a legfölső vonalban mutatkozó lágyságon alapul, amint azt gondolni lehetne. A lágy, illetve sötét elv tulajdonsága ugyanis nem az öröm, hanem a mélabú. Az öröm sokkal inkább a belül lévő két erős vonal következménye, amelyek a lágyság közvetítésével nyilvánulnak meg.
A valódi öröm tehát azon alapul, hogy belül erő és szilárdság van, mely kifelé ugyanakkor lágyan és szelíden lép fel.
Ítélet
A DERŰS. Siker. Kedvező az állhatatosság.
A vidám hangulat ragadós, ezért van sikere. Az öröm azonban a kitartásra kell, hogy alapozódjék, nehogy féktelen mulatsággá fajuljon. A szívben igazság és erő kell, hogy lakozzék, miközben a külső érintkezésekben a kedvesség érvényesül. Ilyen módon az ember helyes hozzáállásra tesz szert Istennel és az emberekkel szemben, s ezen keresztül elérhet valamit. A puszta megfélemlítés, melyből hiányzik a kedvesség, adott körülmények között ugyancsak elérhet pillanatnyi hatásokat, azonban ezek sohasem tartósak. Ha viszont az ember barátságos magatartásával belopja magát az emberek szívébe, akkor elérheti, hogy azok minden terhet magukra vesznek a kedvéért, sőt ha kell, még a haláltól sem riadnak vissza. Ilyen nagy az öröm hatalma az emberek felett.
Képzet
Egymáson nyugvó tavak: ez a DERŰS képe. Így a nemes ember összejön a barátaival, hogy megbeszélést tartson, s gyakoroljanak.
A tó felfelé párolog, s ezáltal fokozatosan kiszárad. Ha azonban két tó összeköttetésben áll egymással, akkor nem merülnek ki olyan könnyen, mert egyik fel tudja tölteni a másikat. Ugyanígy van ez a tudomány területén is. A tudománynak frissítő és éltető erőnek kell lennie. S csak abban az esetben tud ilyenné válni, ha állandóan megtermékenyíti azt az ösztönző párbeszéd a hasonló érdeklődésű barátokkal, akikkel az ember megbeszéli és együtt gyakorolja az életbölcselet alkalmazását. Így válik a tudás sokoldalúvá és tesz szert derűs könnyedségre, miközben az önképzés módszerével haladók tudása nehézkes és egyoldalú marad.
1. változó vonal 47. A szorultság (A kimerülés)
Megelégedett derű. Üdv!
A szótlan, csendes, magában elnyugvó öröm, mely semmi külsőre nem vágyik és mindennel meg van elégedve, teljesen szabad marad minden önközpontú vonzódástól és ellenszenvtől. E szabadság rejti magában az üdvöt, mert az önmagában szilárdan nyugvó szív nyugodt bizonyosságán alapul.
2. változó vonal [K] 17. A követés
Őszinte derű. Üdv! Vége a bánkódásnak.
Az ember gyakran kerül kapcsolatba alacsonyrendű személyekkel, akiknek a körében másfajta örömök csalogatják, mint amelyek a magasabbrendű emberhez illenek. Ha az ember részesülni kívánna az effajta örömökben, akkor az biztosan megbánást vonna maga után; a magasabbrendű embert ugyanis az alacsonyrendű örömök sohasem tudják igazán kielégíteni. Ha az ember e felismerés nyomán nem hagyja akaratát tévedésbe sodorni, s nem leli kedvét semmi ilyesfajta dologban, akkor még kétes környezetben sem fognak egyesek arra vetemedni, hogy alantas örömöket kínáljanak fel a számunkra, hiszen jól látják, hogy ezzel aligha örvendeztetnének meg bennünket. Ezzel viszont az utólagos sajnálkozás valamennyi okától megszabadultunk.
3. változó vonal [A] 43. Az áttörés (Az elszántság)
Kívülről jövő derű. Baj!
Az igazi öröm az, amely a saját bensőnkből fakad. Ha azonban az ember belsőleg üres, s teljesen elmerül a külvilágban, akkor csak kívülről érik örömök. Ez az, amit sok ember szórakozásként üdvözöl. Azok az emberek, akiknek a belső tartás hiánya miatt igényük van az effajta szórakozásra, mindig találnak is alkalmat arra, hogy magukat szórakoztassák. Lényük belső ürességén keresztül szívják magukba a külső örömöket. Ezáltal azonban egyre inkább elveszítik önmagukat, aminek természetesen rossz vége lesz.
4. változó vonal 60. A korlátozás
A fontolgató derű még nem lecsillapodott. A hibáktól megszabadulván lesz részünk igazi örömben.
Az ember gyakran találja magát különböző fajta örömök között. Mindaddig azonban, amíg nem tud választani, hogy melyik fajta örömet kívánja – a magasabbrendűt, vagy az alantasat-e -, belsőleg nyugtalan marad. Csak ha már világosan felismerte, hogy a szenvedély szenvedéshez vezet, akkor válik képessé arra az elhatározásra, hogy megszabaduljon az alantastól és magát a magasabb örömöknek szentelje. Ha e döntése megpecsételődik, akkor rövidesen rátalál az igazi belső derűre és nyugalomra, és sikerül leküzdenie a belső ellentmondást.
5. változó vonal [K] 54. A házasodó leány
A bomlasztókkal szembeni őszinteség veszélyes.
Még a legjobb embernek is közelébe férkőznek veszélyes elemek. Ha az ember leáll ezekkel, akkor bomlasztó befolyásuk lassan, de biztosan ki fogja fejteni hatását, s később elkerülhetetlenül hozzák maguk után a veszélyeket. Aki azonban felismeri a helyzetet, s keresztüllát a veszélyen, az tudja, hogyan védheti meg magát és nem fog kárt szenvedni.
6. változó vonal [A] 10. A fellépés
Tévútra csábító jókedv.
Ha az embert belül üres hiúság jellemzi, akkor könnyen csábul a szórakozás örömeire, s aztán ezek közepette fog szenvedni (vö. a harmadik helyen lévő hatossal). Ha belsőleg nem vagyunk szilárdak, akkor a külvilág örömei, melyek alól elmulasztottuk kivonni magunkat, olyan erősen hatnak ránk, hogy teljesen magukkal ragadhatnak bennünket. Itt nem esik többé szó veszélyről, jóról és rosszról. Az ember kiadta a kezéből élete kormányzását, s teljesen a véletlentől és a külső befolyásoktól függ, hogy mi fog történni velünk.”
