Biztos nagyon érdektelen a halálod

Nem gondoltam volna , hogy ennyire unalmas témáim vannak, hogy senkit nem érdekelnek. Legjobb lesz, ha abbahagyom ezt a bloggerkedést és elmegyek valahova felszolgálni, félmeztelenül, gondolom az nagyobb érdeklődést váltana ki azokban az eltompult agyakban!

Nem érdemes semmire sem felhívni a figyelmet , mert mindenki magasból tesz rá, úgy hogy kb. engem is csak annyira érdekel bárki sorsa.

Felbosszantott ma egy pszichiáter viselkedése és hozzáállása az élethez meg a halálhoz. Erre képzik a pszichiátereket, tényleg ez a dolguk, hogy pánikot keltsenek és elvegyék minden reményünket az életre és ti ezekre hallgattok, mert úgy szokás, meg mert az a hivatalos? Tudjátok mit, akkor inkább azonnal mind végezzetek magatokkal, ennyit ér a munkássága!

Hörögve, fetrengve halunk meg, annyira fájdalmas? Nem!, – az ő buta agyszüleménye borzalmasan fájdalmas. Meg hogy kurvára egy szép napon öregen ébred fel az aki hisz az örök életben meg örök fiatalságban? Hát ha ő ezt hiszi, tutira biztos , hogy vele ez fog történni, nem mindenki való a mennyek országába, nem kötelező a bejelentkezés, főleg , ha nem is kap meghívót istentől. Állítása szerint nem foglalkozik istenes dolgokkal, de ő azt már tudja, hogy mind meghalunk, mindannyiunknak végünk van, ne is reménykedjünk. Inkább ő ne reménykedjen! Ezzel be is fejeztem az ilyenekkel a kommunikációt. Köszönöm, nem kérek belőlük! Elég volt ebből!

Ha mindenki csak a hivatalos híreket, adatokat, tájékoztatókat, tanításokat követi, akkor sajnos mindenki elveszett!

Kétféle ember lesz, aki ha megírja végrendeletét, egyik arról fog írni, hogy vagyonát kikre hagyja és másik fajta ember pedig a szeretetét, amit mindenkinek hátrahagy és azzal az üzenettel, hogy csak a szeretet számít és szeressétek egymást gyerekek. Én az utóbbi leszek, úgyhogy már most elmondhatom, hogy ezennel én is megírtam a végrendeletem. Ez a végrendeletem: semmi nem marad meg utánunk csak a szeretetünk mások iránt, a többi az mind mulandó, nem örök. Tehát most ismét megfejtettük azt, hogy mi biztosítja az örök életet: a szeretet.

Mostantól nem nagyon fogok pszichiáterekre, meg pszichológusokra hallgatni és nagyon sajnálom azokat az embereket, akik az ő kezük közé, a kezelésükre kerülnek, mert átmenetileg lehet hogy jobban lesznek, de a lelki gondjuk továbbra is ott lappang majd megoldatlanul, ugyanis kemikáliákkal soha nem lehet lelki dolgokat orvosolni, csak esetleg tompítani, bealtatni, elfojtani. Ha elmúlik a szer hatása, ismét előjön a probléma.

Látszott a beszélgetőkön, hogy fogalmuk sincs a halálról és rettegnek tőle. A halál nem végzetes, csak egy átalakulás, nincs miért félni tőle. Nincs olyan, mint amit Shakespeare mondott, hogy : lenni vagy nem lenni , ez itt a kérdés, mert csak a lenni van. Aki már van, az többé nem tud nem lenni, az mindig is lesz! Csak az nem mindegy milyen formába kerül. Amilyen tettei voltak életében, aszerint lesz a megítélése is. Jó lehet az a laza magatartás, hogy úgyis minden mindegy, mert úgyis mind meghalunk, de az a baj ezzel, hogy pont ezzel rontjuk el az életünket. Semmi sem mindegy, még egy pisszenés sem rossz időben és rossz helyen. Az életben MINDEN SZÁMÍT, AMIT TESZÜNK, akkor is , ha azt gondoljuk, hogy egyedül vagyunk és senki nem látja. Dehogynem, isten mindent lát!