Megtalálta az ember a legnagyobb problémájára a megoldást, ha valaki, vagy valakik nem az ő kedvük szerint járnak el és nem őt szolgálják. Nagyon egyszerű, megölik. Amióta világ a világ a gyilkosságban látja az ember a megoldást mindenre. Ha élni akar parazitaként a földön, de attól fél, hogy a másik elveszi előle a zöld pázsitot, a szép asszonyt, akkor megszabadul tőle. Nem fél istentől. De azért hirdeti istent, hogy a másik féljen.

Sokat gondolkoztam, miért születünk a földre, mi lehet a célunk. Sokszor majdnem rájöttem, de mostanában őszintén érzem, hogy fogalmam sincs. Szívem szerint azt mondanám azért jöttünk, hogy szeressünk, de ez nem állja meg a helyét, ugyanis az élet bebizonyította, hogy bármennyire szeretnénk azokkal lenni, akiket szeretünk sosem lesz úgy, mindig közbejön valaki, vagy valami. Országhatárok választanak el szeretteinktől, óvoda, iskola, árvaház, vagy sokszor a betegség meg a halál. Semmi sem tart örökké. Valahogy mindig csak a szenvedés, a kínlódás az van kiosztva számunkra. Mikor azt mondják isten teszi ezt velünk, nem hiszem el, emberek teszik ezt egymással, istennek ezekhez semmi köze nincs, ne fogjunk rá mindent! Vigyázzunk a szánkra, mit ejtünk ki rajta, mert amit egyszer kimondunk az visszavonhatatlan!

Sokan mondták, hogy nem értenek meg engem, de nem baj, mert én sem értem őket, nem is szükséges, hogy mindenkit megértsünk és mindenkit szeressünk. Mindenkit úgy fogadjunk el, amilyen. Én nem utálok senkit sem, csak nem szeretem a közelemben tudni az olyan embert, aki tönkre tesz a saját okosságával és a saját akaratát rám akarja erőszakolni. Kerülöm az erőszakot.Nekem az a lényeg az életben, hogy szabadon és békében élhessek. Nem baj, ha nem vagyunk egyformák és nem ugyanazt akarjuk az élettől, de akkor legalább hagyjuk békén egymást, ha semmi közünk nincs egymáshoz.

Egyetlenegy dolog biztos, ezt a hívőknek mondom, nem azért jöttünk a földre, hogy máris visszamenjünk oda, ahonnan jöttünk, ráadásul dolgavégezetlenül.

Az nem ismerősöm, akivel soha még egy élő szót sem váltottunk.