A rendszer vagy te nem vagy normális?

A rendszer majd megmondja neked a választ: csak Te Nem Lehetsz a normális! A rendszer az tökéletes. Aki a rendszert szereti, az meg fog halni. Ha a rendszer normális, sőt tökéletes, te ha nem értesz vele egyet, akkor csakis te lehetsz a bolond.
Egy példa arra, hogy a rendszer skizofrén és ellentmond saját magának.
Szerinte nem normális dolog, ha valaki nem akar dolgozni neki, a rendszernek. De te szeretnél dolgozni, mert a te érdeked is , hogy legyen jövedelmed. Átjössz a határon , kb 30 éve, akkor még a szocialisták itt a főnökök, Antal József, Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc is már érik, mint egy rossz gyümölcse ennek az egész rendszerváltásnak. Szóval átérkezel ide, nem is akarsz itt maradni, csak dolgozni, hogy legyen pénzed becsületesen. Ajánlanak sok minden mást, ami nem igényel hivatalos papírokat, de köszönöd szépen nem kérsz belőlük, nem akarsz illegális dolgokkal foglalkozni. Te csak munkát akarsz meg egy helyet, ahol lehajthatod a fejed álomra. És valóban ezek a legegyszerűbb dolgok álom az emberek számára. Kívántad volna inkább a fél világot magadnak, nagy gazdagságot, hírnevet, azt hamarabb megkaptad volna, mint a minimális elvárásokat az életben. A kis dolgok a legnehezebben megszerezhető dolgok. Csak a nagyravágyó embereket díjazza a rendszer, akik sokat akarnak, azokat tiszteli és becsüli. A szerényeket észre sem veszi, leköpi, főleg, ha ráadásul tisztességes, becsületes és az igazat keresi. Azokat egyenesen eltaszítja magától a rendszer.
Ott tartottam annál a példánál, hogy elvárja a rendszer, hogy dolgozz neki, de ha akarsz is dolgozni, akkor megpróbál ebben megakadályozni. Jön a feltételeivel. Neked egyenesen könyörögni kell, hogy dolgozhass neki, hogy ő megengedhesse neked, hogy dolgozz neki. -ezért még fizetned is kell neki. Kétszázezer ft letéti díj a magyar állam részéről követelés, ha maradni akarsz, biztosítod őt, hogy nem ő kell eltartson. De viszont ő addig nem enged dolgozni, amíg nincsenek meg az általa követelt iratok, addig nem dolgozhatsz. ez a 22-es csapdája. Az a fogadtatás a rendőrségen amiben részem volt, amikor a lakcímbejelentéshez a befogadási kérelmet beadtam, feledhetetlen. Úgy néztek rám, mint Rachel a szaros pelenkára, mielőtt kidobta volna, bocsánat begyűjtötte volna az országútról. Mert csak az lehet magyar, aki országhatáron belül született a rendőrnő szerint. A lényeg az, hogy évekig elhúzódott az iratok rendezése, a személyem vizsgálata és ellenőrzése mire engedélyt kaptam a munkavállalásra. Addig, hivatalosan sehol nem dolgozhattam, és ez is normális a rendszer szerint. Ha ő mondja. Ha neked van valamilyen traumád haláleset miatt a családban és azért nem dolgozol az viszont nem normális, szerinte. Csak az a normális, amit ő úgy gondol, majd ő megmondja. A rendszer a főnők, ő mindent jobban tud bárkinél, száraz adatok és statisztikák alapján, nála van az adatbázis, mindenki kényes adataival ezért úgy lavíroz az életünkkel, ahogy csak kedve tartja. De erről mi tehetünk, mert senki nem kötelezett rá és nem is kötelezhet, hogy kiadjuk adatainkat a hatalomnak.
Egy a lényeg, ne a rendszertől kérdezd, hogy normális vagy, inkább fordulj orvosodhoz vagy gyógyszerészedhez. Nem, ennél is tovább megyek, inkább fordulj istenhez, csak ő tudja igazán megmondani neked, mi a dolgod.