kevesen tudnak megújulni, szinte senkit nem látok. Addig amíg nincs megújulás a lelkünkben, a személyünkben, addig ne várjunk megújulást a külsőnkben, pontosabban a külső életvitelünkben!. a régi rossz szokások megvannak és a szokás uralkodik rajtunk, meg a függőség, ahelyett, hogy mi uralkodnánk ezeken . Csak akkor tudnánk végleg megszabadulni a régi énünktől, ha már nagyon rossz nekünk, már túl régóta tartana a szenvedés és túl nagy lenne az ereje. Akinek élete során azért még volt egy kis öröme a jelenlegi életében: egy kis siker, egy kis pénz , egy kis család, stb. az a személy még nem áll készen a nagy változásra, még nem született meg benne az igény a gyökeres változásra.

Az élet így is úgy is elmúlik, velünk vagy nélkülünk, nagy változásokkal vagy anélkül, ezt nem kellene figyelmen kívül hagyni!!! Mint eddig láthattuk, hazugságokra nem lehet egy világot alapozni. Jelenleg is nem történik más, mint a réginek a folytatása, semmi új nincs senkiben meg semmiben. Senkinek nem érdeke a megújulás, csak azért mondják, mert a felmérések alapján az az általános elvárás. Valami újat, jobbat szeretne mindenki, de nem igazán tudjuk, hogyan, csak tudjuk és érezzük, hogy így nem mehet már tovább az életünk. Még mindig a testi dolgoknak élünk, a földi, anyagi dolgokért beáldozzuk a lelkünket is. Sőt el sem ismerjük a lélek létezését. Ha pedig nincs lélek, nincs élet sem, csak átmeneti, tiszavirág életű villanások. Ezért élünk egy kicsit, rövidet aztán meghalunk. Tartós változás nincs lélek nélkül, a vele való közös munka nélkül. Ne csak a földi munkát keressük, mert rabszolga bárki lehet, de az igazi királyság kevésnek adatik meg, nem a földi, hanem a mennyei királyság.. Az illúzió az mindig, ami győzedelmeskedik a valóság fölött. Az illúziót pedig szép hazugságokkal tartják fenn. Jobban elfogadjuk és szeretjük a szép, kedvesen elhangzó hazugságokat, a csúf igazságnál, ezért fülünket mindig a hazugságok felé hajtjuk inkább. Nem kell nekünk a száraz, kegyetlen valóság! Még csalunk is néha, hogy a szép mesék váljanak valóra, így a való életnek esélye sincs színre lépni, megnyilvánulni. Várjuk, hívjuk, az istenit, de amikor érkezne, becsapjuk az ajtót közvetlenül az orra előtt. Ezek után nem próbálkozik újra azokon a helyeken, ahol nem szívesen látott vendég. Mert olyan világban élünk, ahol mást mond a szánk és másképp éljük az életünket. Egyet mondunk, de mást csinálunk, – az ellenkezőjét.

Ezek miatt a bevésődött, berögzült szokások miatt veszítjük el a hitünket. Ha túl sokszor teszik próbára és bizonyítják be nekünk, hogy hiábavaló volt a hitünk, egy idő után abbahagyjuk a hinni akarást. Nagyon kevés embernek sikerül még a 101-ik átverés után is hinni a csodában, pedig most erre lenne szükség!!!

Ha csinálunk valamit, én legalábbis mindig arra törekszem, hogy annak legyen is értelme és előrevivő legyen. Érthető, hogy eredményeket próbálunk régi jól bevált módszerekkel elérni, de vegyük észre, hogy változik a világ ezért új módszerekre van szükség, olyanokra, amelyek eredményt is tudnak hozni. A tömeg jelentősége Magyarországon elvesztette jelentőségét a hatását, meg a befolyásoló erejét. Kicsit sem hasonlít a helyzetünk a románokéra, ne próbáljuk utánozni, vagy lemásolni őket! Mert az a helyzet ott teljesen más volt, mint itt a miénk, most: akkoriban még a szocializmus rendszerében voltunk és nem engedtek ki senkit külföldre menni dolgozni, ha ott az országában nem tudott megélni. Nálunk most ez van, ha valaki elégedetlen, mehet külföldre és el is mentek már, akik megtehették! Nincs aki igazán lázadjon. Persze van tömeg azért, vannak politikusok, akik össze tudnak rántani egy jelentős tömeget, ha kell. Csak az a baj ezzel, hogy nincs semmi értelme, mert tüntetéssel eddig sem értünk el semmit. A devizások is hányszor tüntettek, de csak süket füleke találtak, elhangzott valamelyik volt fő politikus szájából, hogy: „majd megunják és hazamennek” pont mint a Petófi: Kurta kocsma c. versében. . Ha megparancsolják nekünk mit csináljunk, akkor még azért is az ellenkezőjét csináljuk, ha pedig szépen kérnek minket, tisztelettel, akkor bármit elérnek nálunk, szó nélkül engedelmeskedünk. Ezt tudják rólunk, és eszerint is kezelnek minket. Lassan, hosszasan, kedvesen hazudnak nekünk, hitegetnek, ezzel tudnak minket visszafogni a lázadástól.

Az utcai demonstrációk helyett léteznek sokkal eredményesebb módszerek a mi kezünkben is, úgy, anélkül, hogy fel kellene emelnünk a „sejhajunkat” a fotelből. Nem is szükséges. Új módszerek szükségesek. Erőnk helyett kezdjük használni az eszünket, a tudásunkat, főleg a jogi tudásunkat, mert azzal már jelentős eredményt értünk el a devizások ügyében is. Többet ésszel, mint erővel!Eredményesebb egy nagy méretű, kockázatos tüntetésnél, ahol a szemünket is kilőhetik, ha nem mozdulunk ki otthonról, mert erre még a kormánynak, a rendszernek sincs kapacitása, hogy egyenként mindenkihez elmegy az otthonába egy két tekkessel, hogy kirángassa onnan. Jogi fegyvereink a legerősebbek ez ellen a kormány ellen. Én személy szerint egy újabb őrült tervbe vetem bele magam. Belefektettem ebbe a rendszerbe az egész életem, én csak adtam és adtam, de semmit vissza nem kaptam. Ellopták az emberek nyugdíjmegtakarításait, ellopták a devizások pénzét, a Questorosok pénzét, mindenki pénzét, a TB pénzeket mire gyűjtik, ha nem a mi javunkra és miért kötelező? Más a célja mint aminek el van nevezve., az egészségügy pedig, ami ebből a pénzből is fenn van tartva pedig lerohad és a magán egészségügy kezd helyette feljönni és virágozni. Te csak fizess, hogy aztán elpusztulni hagyjanak? És hova lett a befizetett pénzed az egészségügybe, hogy még a fogadat sem tudod rendesen, normálisan megcsináltatni belőle? Ezért fizettél több mint harminc éven keresztül növekvő díjakat, mint a banknak? Még késedelmi kamatot is felszámoltak, ha elmaradtál a fizetéssel? Ha meg nem fizettél, akkor retorzióval fenyegettek, hogy mert elveszik mindened a házad, a kocsidat, az esetleges vállalkozásod? Mi van ha egyszer ebből is elegünk lesz, mint a deviza dologból és azt mondjuk, hogy visszaigényeljük a saját pénzünket, mert nem arra lett felhasználva, amire mi önszántunkból befizettük? Szó szerint elcsalták és ellopták a pénzünket, erőszakkal. Mindent erőből és vagy hitegetésből, (hit-elből) csinálnak velünk. Elég volt!