Haraggal

Elválni csak haraggal lehet, különben minek az elválás. Ki az aki imádja, ha folyton kap egy tockost, ha nem az elvárások szerint cselekszik. Én a fenyegetettség helyett jobban kedvelem a motivációt, ha tudnak olyant nyújtani nekem, de eddig semmi reális motiváció nem érkezett , csupa hazugság meg hamis ígéret. Csakhogy már tele a padlás ígéretekkel, azok az idők lejártak amikor egy-két jól elhelyezett ígérettel el lehetett kábítani az embert. Vannak embertípusok akik ebből élnek, hogy jól tudnak hazudni. A szomorú az, hogy ma a világon a legjobban a hazugok élnek meg. Mert még szeretnek is hazudni másoknak, ez okoz nekik örömöt. Mások meg szadiznak embereket, ha azok hagyják. Sokáig nem hittem el, hogy nincs változás az emberi viselkedésben és kapcsolatokban, azt gondoltam, ha én képes voltam változni a jó irányba, akkor más is fog , de nem!! Akkor meg minek legyek jó, hogy más rossz legyen hozzám? Nem leszek jó, se nem maradok ebben a normális, hétköznapi állapotban. Ha így tennék, még a lábukat is belém törölnék az emberek. Nem vagyok senki lábtörlője. Akik belém törölték a lábukat annyit tudok, hogy nem én, de valaki más egyszer bosszút áll értem, mint ahogy én is bosszút állok másokért.

Akik másokat tesztelnek, azok felsőbbrendűnek képzelik magukat. Nem vagyok stockholm szindrómás, nem ragaszkodom olyanokhoz, akik kihasználva szorult helyzetem, vissza éltek azzal. Soha nem tudom megkedvelni a kínzómat, vagy a hóhéromat. Senki ne várja (tőlem legalábbis nem), hogy nyújtja a rosszat nekem, én meg majd a jót a kellemeset , cserébe. A rosszat rosszal, a jót jóval illik viszonozni. És vagyok én, ha rosszat kapok valakitől, elfogadom azt is és miután látom , hogy ez már nem változik, szó nélkül elhagyom. Nincs mit magyarázni, nincs miről beszélni, beteg emberrel csakis beteges kapcsolatot lehet kialakítani. Senki nem köteles a másik embert meggyógyítani, mert nem is lehet (lelkileg értem). Főleg, ha még játszadozik is , felhasználva hatalmi pozicióját, mint Mengele a táborban. Na ezekből van aztán tényleg elegem. Beteg emberek, aki nem tudják feledni a múltat a jelenben állnak bosszút ártatlanokon, akiknek gőzük sincs miért és kinek kell felelniük. Az emberi természet végtelenül ostoba , gyarló, bosszúálló és kegyetlen. Nem én nem vagyok a helyemen, hanem még most is , még mindig van aki az én helyemen szeretne lenni, még így is, hogy jogfosztott vagyok. De erősödni fogok és alkalmazni napról napra azt , amit Istentől kapok. Ott leszek erős, ahol eltörtem és ott fognak emlékezni rám, ahol el akrnak feledni. Isten hatalmas, bármire képes, nem úgy az ember.

Nem tudom más hogy van vele, mert én én vagyok, de nem tudok olyanba beleszeretni, aki tiszteletlenül beszél másokkal vagy másokról, sértően nyilvánul meg. Az ilyesmi nem nekem való. Nem véletlen hogy elhagytam örökre bizonyos helyeket. Jobban szeretem a világot, ami pezseg, kegyetlenül valós, mint egy csendes, elvonult meseországot, ahol semmi sem történik, csak elszakadás a realitástól és a teljes bealvás. Hasonló a hasonlót vonzza. Mindenki maradjon a sajátjai körében boldogan. A mennyország nem ott van, ahol csak a magukfajtát tűrik meg és csak ugyanazt mondják mindannyian. Sem egy bizonyos helyen. A mennyország ott van, ahol a boldogság, a szívedben, belül van a Mennyország és abba senki sem szólhat bele, csak mindenki saját magának. Nem mindenki elég bátor és ás le a saját szíve mélyére, ezért inkább másokra mutogat. Úgy gondolja másokat kell tanítson olyasmire, amit még ő sem képes megtenni. Nem foglalkozom ezzel, mert ez nem az én dolgom és nem is érdekel. Mindenki foglalkozzon a saját dolgával és akkor senkinek sem görbülhet egy szál haja sem, és nem is eshet ki.Mint én is ma , ha jó helyen ültem volna, elkerülhettem volna két hajszálam elvesztését. De ez még mindig semmiség ahhoz képest, amit azok veszítenek majd , akik szándékosan ártottak , nekem és másoknak. Mert senki sem ússza meg az biztos!