Jó, hogy más vagyok

örülök neki. Gyerekkoromban rengeteget szenvedtem másságom miatt, ami sok mindenben megnyilvánult, úgy a külsőmben, mint főleg a belsőmben. Mindig rácsodálkoztam a világra, hogy ők nem azt látják, amit én, nem úgy gondolják ahogy én, nem ugyanazt akarják amit én? És nem, teljesen eltérő voltam mindenben, mintha egy másik világból csöppentem volna ide a Föld nevű bolygóra. A legnagyobb értetlenséget abban tapasztaltam meg, hogy az érdekek előbbre való helyezése a szeretetnél, mindenki saját érdekét előrébb veszi mindennél. A szeretet az valami titkolnivaló vagy szégyellnivaló? Nem kimutatnivaló. Helyette mit mutatunk ki: mennyire okosak és tehetségesek vagyunk, mennyire le tudjuk győzni a másik embert. Mindenki különbnek hiszi magát a másiknál, de közben nem vagyunk egyebek mint felborzolt tollú kiskakasok valakinek a hátsó udvarában. És mind ugyanúgy végezzük, egy nagy forró fazékban, eledelként, miközben versenyzünk egymással és még öljük is egymást a gazda legnagyobb örömére. Még el is szórakoztatjuk . Nevetségesek vagyunk mindannyian.

Személy szerint elszomorít, hogy épp azok, akiket barátoknak gondoltam (de közben elmondták nyilvánosan, hogy nekik nincsenek barátaik), azok engem valamiféle buta libának néznek. Sokáig tartott ez a folyamat, és próbáltam nem a szívemre venni, de mivel nem látok változást a részükről, így nekem kell változtatni és egyszerűen továbblépni. Nem érek rá azokkal foglalkozni, akik csak a rosszat látják bennem, de a jót sosem. Elfogadom, hogy vannak megváltoztathatatlan vélemények, ezért nem is akarom megváltoztatni, mindenki gondoljon amit akar rólam és arról amit teszek, vagy ahogy élem az életem, mert ezt a szabadságot, ami bennem van, nem mindenki birtokolja, ezt csakis irigyelni lehet. Meg is kapom érte a jelzőket mindig, hogy ilyen meg olyan rosszféle vagyok. Szíved joga ítélkezni felettem, csak aztán ne haragudj, ha te is megítéltetsz.

Nem tudhatom, hogy ki látta a Szökésben c. filmet (1994) Kim Basinger és Alec Baldwin főszereplésében. Alec valamilyen lopási zűrbe keveredik, börtönbe is kerül, majd Kim segít neki a szökésben, míg végül egy nagy halom lopott szajréval Mexicóban kötnek ki. Ez a cselekmény lényege, de én most nem velük akarok foglalkozni, hanem az egyik mellékszereplővel, egy negatív szereplővel, aki végén ott is hagyja a fogát a harcmezőn, mert ő is nagy harcos volt, csak éppen a rossz oldalon állt. Ő nem más, mit egy végtelenül buta nő, tipikus amerikai könnyű nőcske, aki a jellemességet, a hűséget, a tisztességet, becsületességet hírből sem ismeri. Ő Jennifer Tilly ( a filmben Fran), aki annyira bele van tunyulva a kispolgári házas életbe, hogy ha megjelenik egy rosszfiú a közelében, máris elfelejt mindent, hűségesküt, szeretetet, összetartást és csak az újdonság ágaskodik a szemei előtt. Annyira buta és érzéketlen, hogy a saját férjét is hagyja megalázni, sőt megölni!,(a férje öngyilkos lesz, mert nem bírja elviselni, hogy a felesége osszepaktál a bűnözővel és együtt szadizzak őt útközben), ezért ezt én inkább gyilkosságnak veszem!) – a rosszfiú által, nem csak ő adja be a derekát annak a bűnözőnek, akit Michael Madsen alakít. Egyszerűen a csodálkozás meg a mélységes undor fogott el mindig ahányszor azt a filmet láttam és főleg azt a nőt, pontosabban akit eljátszott. Nem hittem el, hogy létezik ilyen emberi lény, de sajnos létezik és az ilyen ostoba filmek hatására, egyre több az ilyen agyhalott. Ma már más szemmel látom a Hollywood-i alkotásokat, látom bennük az agymosás részét is, meg azt is, amikor valami a valóságban pont fordítva igaz, mint ott, a filmekben. De az igazság az, hogy néha, nyomonként tartalmaznak ezek a filmek nagy igazságokat is, és azokat mindig sikerül kiszemeznem belőlük. Ha ártalmasnak vannak minősítve a hollywoodi alkotások, akkor ugyanez elmondható például a Bibliáról is. Nem igaz, hogy nem olvastam, legalább kétszer olvastam, de számomra semmi építő, megnyugtató, felemelő érzést nem nyújtott, egy nagy semmi az egész, nem hatott meg, hogy őszinte legyek. És mi van, ha én nem akarok keresztény lenni? Levágnak mint a malacot Karácsonykor? Nem pont a keresztények voltak mindig a legerőszakosabb, legnyomulósabb vallásfanatikusok? Mennyi embert elnyomtak, megöltek , kivégeztek a vallásuk nevében? De közben nem Istent szolgálták, hanem csakis Mammont, a pénz hatalmát. Most nem pénz az uralkodó a világunkban? De. Mert akinek nincs, az nem is számít, mintha nem is létezne. Jézus ezt tanította volna? Nem, akkor hogy mernek az ő nevében igét hirdetni és még csak egy hajuk szála sem görbül? Valami itt nem kóser, akarom mondani, nem kerek ebben a történetben. Különben nem ismerem Jézust és nem is szeretném megismerni. Legalábbis nem embereken keresztül. De az is lehet, hogy már ismerem és az ő lelkülete az enyém is, csak azért nem tudatosul bennem, mert annyira más a valóságban, mint ahogy bizonyos papok előadják. Valószínű, hogy azok a papok magukból kiindulva a saját lelküket tárják elénk és az teljesen más, mint Jézusé, ez lehet a magyarázat. Ezért nem érdemes embereket követni, csakis olyan szavát, aki már bizonyított is a saját életével és vérével és nem fér hozzá semmi kétség, csakis az egység.

A magyarságon is csak az egység segítene, nem a kétség, amit elvetettek benne sokan, kedves, szívhez szóló vagy éppen kiáltó szavakkal. Elsősorban magadban kell hinned, aztán jöhet a mások véleménye!