A gonosz mindenhol ott van
Mivel a gonosz a lélekre vadászik, el lehet terelni a figyelmét a testtel. Elterelő hadd-művelet a testiség. Mindig lelki voltam, de arról én sem tehetek, hogy kaptam egy testet is. Az lehet, hogy a test nem használ semmit és a lélek az , ami megelevenít, de mégiscsak a test az az eszköz, amit használni tudunk a világban, nem? Ha nem lenne kezed, mit tudnál nélküle csinálni? Se enni, se fogni, se nem sorolom tovább mi minden meg lenne nehezítve számodra. Ahol jó van, ott van mindig gonosz is, ahol lélek van, ott van test is, egyik sem ér semmit a másik nélkül, csak együtt működnek és csak így együtt vihetik valamire.
Senki sem jókedvében megy kórházba, vagy azért mert nem hisz a fennvalóban. Egyszerűen csak azért mert annyira rosszul van, hogy nem tehet mást. Aki azt gondolja, hogy a másik embert meghódíthatja azzal, hogy azt ledegradálja, kritizálja, akit a másik ember nagyon szeret és becsül, hát az nagyot téved! Épp ezzel a viselkedéssel taszít el magától még többeket , nem csak azt, akit magának kiszemelt.
Én nem félek a gonosztól, mert tudom, hogy bármilyen aljasságra képes, de tegyen csak meg mindent az elpusztításomra, mert azzal önmagát fogja elpusztítani. Ezért nem félek.Bárhova megyek a gonosz is ott van, de hiába követ, mint az árnyék, mert az árnyék csak árnyék marad, nem valódi. Nagy különbség van az álmok és a valóság között. Aki a valóságban él , nagyobb esélye van a túlélésre, mint az, akinek meg van mindene, pénze, biztos otthona, kocsija. azt gondolja ő már nem kell tegyen semmit, biztonságban van, csak hogy a vagyon az egy álbiztonság plusz egy nagy teher is nagy felelősséggel. Nekem mindig az ember, az állat, vagy általában az élő lények jelentik az igazi vagyont a, kincset, nem a tárgyak. Egy élőlénnyel mindig többre megyek, mint egy halott tárggyal. azzal mit tudnék csinálni? Se meg nem simogat, meg nem vigasztal, egy nagy semmi. Mindig azoknak van sok pénzük, vagyonuk, akiknek nincs is rá szükségük, meg sem tudják becsülni, akinek meg szüksége lenne rá, az meg van fosztva tőle. Ez lenne az igazságos emberi rendszer, amit mi , saját magunknak alkottunk? Tényleg ezt akartuk és pont így, ahogy most van? Nem hinném. Néha gondolkodjunk is ezeken a dolgokon és ne folyton azon rágódjunk, amit a médiában az orrunk elé tárnak. Hol érdekel minket, hogy máshol katasztrófák történnek, miközben mi is már egy katasztrófa országgá váltunk és katasztrófa turizmus egyik fő célpontjává. Ide járnak hozzánk idegenek, hogy megnézzék a saját szemükkel, amit hallottak rólunk a saját fülükkel, de nem is hitték el. Hát most látják.