Szégyen ez a rendszer

amiben élünk. Én szép lassan, de biztosan kijelentkezem belőle. Nem szeretnék továbbra is a részese lenni. Ez olyan, mint régen szégyen volt kommunistának lenni, abba a blokkba tartozni. Nem mindenki hagyhatta el a hazáját, így kénytelen volt a szégyent elviselni, addig addig, amíg már természetesnek kezdtük tartani, hogy szégyenben élünk. A szégyen állapotában létezni nem természetes. Amíg mi szégyenünkben mozdulni sem bírunk, addig, akik ebbe a helyzetbe beletaszítottak, ők meg nem szégyenkeznek, hanem élvezik annak előnyeit, hogy mi igen és nem teszünk semmit, hanem csak némán, dermedten tűrjük, hogy azt tegyenek velünk, amit csak akarnak.

Mert milyen a rendszer és hogyan működik, valamint milyen hatással van ránk?

A rendszer egy zárt osztály, ahonnan nincs menekvés, ha egyszer bekerülsz. Normális emberként biztos, hogy nem szabadulsz. Élve pedig semmiképp. A rendszer csak egy húsdaráló, élve felfal, megemészt, kihasznál, majd kiköp. Úgy van megszerkesztve, hogy csak ő járhat jól, miközben neki semmit sem kell tenni, dolgozni. Az utóbbit neked kell megtenni. A rendszer, azon kívül , hogy elnevezném Szégyennek, úgy működik mint egy Casino. Mindig a ház nyer. Ha te szeretnél önállóan valamit a saját magad részére, erősen megakadályoz benne és úgy oldja meg, hogy csakis úgy valósítsd meg a célod, vagy önmagad, ha tőle függő viszonyba kerülsz. Benne, a rendszerben nincs egyéni szabadság, sem akarat, csak az ő szabályai szerint működhetsz vagy kiléphetsz, ez a két lehetőséged van. Vagy az ő szabályai szerint élsz, játszol majd végzed be, vagy kivág a rendszeréből és magadra hagy. Nekem személy szerint jobban tetszik az ha kivág a rendszeréből, amit már nagyon régen meg is tett. Jelenleg a pálya szélén vagyok megtűrve egy kispadon még ülhetek és nézhetek másokat, ahogy nagyban játszanak.

Elérték, hogy nem csak azt szégyelljük, hogy honnan származunk (volt kommunista blokk), hanem azt is hogy magyarok vagyunk. Márpedig ebben is tévedésben vagyunk tartva, mi nem is azt szégyelljük, hogy magyarok vagyunk, vagy azt hogy vagyunk, akik vagyunk, hanem inkább azt, hogy hagytuk, hogy azt tegyenek velünk, amit csak akartak, hogy úgy tűnik a világ szemében, mintha mi lennénk a világon a leggyávább, legbutább és leggyengébb nép. A szégyen nem a miénk, ismétlem, hanem a rendszeré. De mivel hogy rendszer képtelen szégyellni magát, akkor azoké a szégyen, akik ezt a rendszert nekünk felállították. Ez nem is rendszer, hanem csapda, amibe mindenkit, kivétel nélkül belehajtanak, mint az állatokat. Csak akkor kerülhető el a csapda, ha te más vagy , mint a többi és van kapcsolatod az Istennel, mert ő nem fogja megengedni neked, hogy te is besétálj ebbe a csapdába és te is úgy végezd, mint a többi vágóhídra terelt marha.

Isten így segítsen meg mindenkit, ámen!