Tövis vagy rózsa?

Csak azt tudom, hogy ha egyszer a tövis belemélyed a húsunkba, ki lehet onnan szedni, de utána még sokáig érezni a nyomát. Én ma egy óriási baklövést követtem el. Valamit behelyeztem valahová, ahová nem kellett volna és amikor ki akartam volna onnan venni, csak még mélyebbre taszítottam és nem tudtam kivenni onnan. Ez már örökre ott marad, bent. Ilyenek a kapcsolataink is embertársainkkal, hiába nem akarunk megsérteni valakit, de véletlenül megtörténik és amikor bocsánatot kérnénk tőle, néha úgy alakul, hogy még jobban megsértjük vele. A rózsa tövise csak mélyebbre süllyed. Mindig van mélyebb és mélyebb.

Nem érdemes azzal kérkedni, hogy valaki jobban el van eresztve anyagilag, szánalmas próbálkozás a másik emberben kisebbrendűséget ébreszteni. Senki sem a pénzétől értékesebb, hanem a képességeitől, amikor pénz hiányban is elér olyan dolgokat, amiket más gazdag még a rengeteg pénzével sem!

Akinek sok pénze van, egy idő után elkényelmesedik, mindig csak a maximális komfortot kezdi keresni magának az életben, de az élet viszont nem erről szól, hogy belekényelmesedjünk a tutiba. Mert abszolút tuti nincs és akkor mit teszünk? Aki elkényelmesedik mert mindig volt pénze, az egy idő elteltével életképtelenné is válik ha van pénze, ha nincs. Ha van, azért mert nem tudja mire használni, okosan, ha meg elvész közben, akkor ő is elveszett lesz , kétségbeesett és tanácstalan. Úgy érzi majd, hogy számára eljött a világ vége, lehet, hogy még öngyilkos is lesz első reakcióként. Sajnálom a gazdagokat.

‘Ne kívánd a felebarátod feleségét?” Én nem vagyok remélem senki kívánsága, sem tündére, mert nem tudok kívánságokat teljesíteni, nincs varázspálcám sem, sajnos. Ha lenne sem tudnám mit kezdjek vele. Mindig mondják, ha választanod kel, válassz a szíved szerint. Ez jó , mert én már a szívem szerint választottam és nem a testem szerint.

Nagyon nagy hiba volt a két népet összeereszteni, mert óriási különbségek vannak minden téren, és ebből nem sok jó sülhet ki. Most nem Izraelről meg Libanonról beszélek, hanem a székelyről meg a magyarról. Egyszer írtam, hogy Székelyföldön születtem, de attól még nem vagyok székely érzelmű. Ezzel véletlenül sem azt akartam mondani, hogy valami bajom lenne a székelyekkel! Rendes, őszinte, kedves és nagyon segítőkész emberek.Én csak azt akartam mondani, hogy én nem vagyok olyan mint ők. De olyan sem vagyok mint a magyarok, senkire sem hasonlítok. Kilógok mindenféle sorból, mindenben más vagyok. Régen ez nem volt jó nekem, hátrányomra volt, most viszont azt kezdem tapasztalni, hogy régebb ha a másságom hátrányomra volt, most ugyanaz a másság az előnyömre kezd válni. De rátérnék arra, amiért megemlítettem a különbségeket. A vonaton, amelyen a minap utaztam kétféle csoport utazott egyszerre ugyanabban a kocsiban és már nem volt ülőhely. Mindkét társaság hangos volt és szinte heccelte a másikat. Én meg kénytelen voltam ülőhely jegy híján a biciklitárolónál egy szabadon maradt lenyitható székre ülni. A határon túlról ide szakadt magyarok, két család, együtt érkeztek a gyerekeikkel és mentek a Balatonra ők is nyaralni kicsit mint mindenki más. Én kórházlátogatásban voltam járatos, nem bulizni mentem. Akik ültek a biciklitulajdonosok jó hangulatban hahotáztak. Akik meg állni kényszerültek a vonaton a kisgyerekekkel, ők is elkezdtek hangoskodni. Aztán szitkozódni, hogy milyen szabályok ezek, hogy a biciklikkel elzárják az utat a székek használatához, én meg ott ülök mint a tülök, biztos az enyém az egyik bicikli és milyen pofátlan vagyok. Egyszerűen ki kellene engem vágni a vonatból és ezt a két férfi tagja a családnak beszélte nekem hátat fordítva. Jó érzés volt nagyon. Hogyan lehetne nekik elmagyarázni, hogy itt más szabályok vannak, mint ott, ahonnan ők jöttek és azokat kellene betartani, ahol mi vendégek vagyunk, nem mi diktáljuk idegenben a szabályokat! Én is itt vagyok rég és én is megtanultam minden szabályt és be is tartom, ha azt akarom hogy befogadjanak. Nem egyből lehet valahol meghonosodni, hanem hosszú időt vesz igénybe és akinek nincs türelme, bele se kezdjen! Ez az egyik része, a másik része a hetyke magyar társaságnak, tele vidámsággal, vicces kedvű bemondásokkal. Egyikük látva a szorongatott helyzetemet ott a biciklik meg támadások közepette, (de azért tartottam a frontot), azt jegyezte meg a mellette ülőnek, hogy ezért vesz egy kicsivel drágább jegyet, mert így van biztosítva neki az ülőhely és nem kell idegeskednie. De hát én sem idegeskedtem és annak ellenére, hogy nem volt helyjegyem végig ültem, mi itt a hiba? Ráadásul a végén elvitte mellőlem a biciklijét egy csajszi, amit az engem támadó férfi meglepődve állapított meg, látszott az arcán hogy nem ilyen fordulatra számított a részemről. Képes volt még a kalauznál érdeklődni jó hangosan felőlem, hogy én hogy ülhetek ott egyedül a biciklik mellett? Hát úgy, mondta a kalauz, hogy ilyen esetekben, mikor nem adnak helyjegyet , csak nagyon ritka esetekben, ha valaki kifejezetten igényli, akkor mindenki oda ül, ahol talál helyet magának és ha a hölgy ott talált magának, akkor ott ülhet nyugodtan! Köszönöm kedves kalauz bácsi, ezt már szeretem! Ezután felszabadult több hely is a vonaton és én ráadásul a vonat egy magasabb helyén találtam üres helyet kicsit lenézve a helyjegyes csajszira. Ha úgy vesszük már-már királynői lett közben a hely-zetem. Úgyhogy nem bántam meg, hogy nem vettem helyjegyet, ugyanis soha semmit nem lehet úgy igazán bebiztosítani. De így önkéntelenül is mintha beszálltam volna ebbe a versengésbe hogy kinek van helye a vonaton meg kinek nincs, ki jobban szituált és ki nem, ami őrültség , mert egy utazás nem erről kellene hogy szóljon, hanem a nyugodt, kellemes utazásról, a biztonságról, meg a kellemes időtöltésről, ki mit szeret, zenét hallgatni közben, ki beszélgetni utastársával, embere válogatja. De a kultúra sajnos mindig kivágja a biztosítékot. Legyünk kicsit elnézőbbek egymással és ne versenyezzünk a helyekért, mint az állat. Én eredetileg nem bántam volna ha végig állnom kellett volna útközben, csak sajnos elég nagy és nehéz volt a csomagom amit vittem a kórházba és első alkalommal, amikor a vonat nekilendült majdnem elestem, ha nem kapaszkodok meg az első fogódzóba. Mivel senki nem ajánlotta fel még ekkor sem hogy jaj, jöjjön üljön ide mellém, az erős és bátor férfiak is mind ülve maradtak, akkor megtaláltam magamnak azt a helyet a biciklik mellet, ami tök vicces, mert még azt is irigyelte tőlem egy ugyancsak Férfi, csupa nagybetűvel. Hát nincs is több mondanivalóm, zárom azzal soraimat, hogy kezdjünk el lassan emberekké válni. Dehogy vagyunk mi istenek, mert még emberek is alig, még fejlődnünk kell bőven!

Kép: saját