Amerika, az álmok országa

Valamikor Amerika volt álmaim országa, én is el akartam jutni oda, hogy megvalósíthassam álmaimat, hogy kedvelt és híres színésznő lehessek. Bármire képes voltam, hogy oda eljussak, de valahogy itt rekedtem Magyarországon. Még tegnap is érkezett olyan hír Amerikából, amitől felragyogott a szemem és úgy éreztem, hogy Amerika még mindig szép és ragyogó, még mindig a lehetőségek országa, még nekem is, aki fölött kissé eljárt már az idő. Mert egy Amerikából betelefonáló hölgy azt találta mondani, hogy Amerikában ha bemegy valaki egy bankba és kölcsönt próbál felvenni, ott tisztelik annyira az egyént, hogy nem is kérdezik meg hány éves, ott nem is merik megkérdezni, nem annyira bunkók, mint itt nálunk. Ott tisztelik az ember szabadságát és csak azt vizsgálják, csak az érdekli őket a bankban, hogy aki felvenné a hitelt, vagy a kölcsönt, vissza tudja-e fizetni azt?

Már kezdtem újra elolvadni, amikor a beszélgetés közben értesültem az amerikai influenszer haláláról. Charles Kirk a fiatalsághoz szólt és népes tábora volt, ez volt az ő legfőbb problémája, nem hagyhatták, hogy kinője magát, hogy hatása még jobban növekedjen. Mert a másokra gyakorolt hatásunk az nem egyéb mint: HATALOM . Mert ha valakire hatással vagy, akkor az azt jelenti , hogy hatalmad van fölötte. Hatalmat nem csak erőből lehet gyakorolni, meg sunyizásból, meg pénzzel és erőszakkal, fegyverekkel, hanem békés ráhatással, ahogy annak idején Jézus is tette. Neki is ugyanebből az okból kellett meghalnia, mondvacsinált, koholt vádak alapján. Meg kellett előzni a hatalmát az egész világ fölött. Az ő hatalma a szeretetről, az egyenjogúságról, a jóságról szólt volna. Épp tegnap láttam egy bolt falán a következő firkát: HIT, REMÉNY, SZERETET. Erről szól Jézus munkássága, és erről szól Charlie Kirk tevékenysége is, amit meg kellett hirtelen szakítani, mert már túl nagy méreteket öltött. Itt a földön nem engedhető meg, hogy győzzön a hit, a remény, meg a szeretet, mert akkor mi lesz azokkal, akik mindennek az ellenkezőjével machinálnak? Akkor nekik kellene elpusztulni: reménytelenség, létbizonytalanság, örökös háborúk és gyűlölet, na meg a pénz! Ezek Jézus ellenzőinek az eszközei. Az antikrisztusok világában élünk most, pontosabban nem élünk, hanem csak vegetálunk valahogy egyik napról a másikra.

Amerikát nem bánom már, hogy kimaradt az életemből, mert most már látom, hogy semmi jóról nem maradtam le. Ahol valakit, nagy tömeg előtt, ilyen módon képesek kivégezni, az számomra nem egy elfogadható környezet, nem egy kulturált ország , sem világ. Ez barbárság volt, aminek tegnap (pont szeptember 11.-én!) szemtanúi lehettünk az egész világot bejáró felvételekről. Nem csak maga a gyilkosság rázott meg, hanem maga a módja, az aljassága, – az undorító volt! Mindenki szeme láttára, nagy tömeg előtt, éppen, amikor beszédet tart, hogy védekezni se legyen lehetősége! Amerikát sokáig a legmodernebb, legműveltebb, legmagasabb szintű szabadság formának tartottam. De idővel egyre gyakrabban bebizonyította, hogy nem Ura önmagának, hogy bár jó dolog ott élni és gyarapodni, de mindig felkészülten kell várni a váratlant, hogy bárhol, bármikor beüthet a krach. Hogy vannak olyan tényezők az amerikaiak életében, amelyek fölött nincs hatalmuk. Ha ezeket a kockázatokat elfogadják, akkor elképzelhető, hogy sokan azok között a szerencsés kiválasztottak között találhatják magukat, akik megvalósíthatják a nagy amerikai álmot. A többiek meg így jártak, ők bekerülnek a járulékos veszteség kategóriába. Mint Charlie Kirk, hogy ő is ebbe a csoportba került, sajnálatos és végtelenül szomorú!

Milyen szabad ország az, ahol megölnek, ha kimondod az igazságot? Ez nem szabadság. Én meg már rég nem vágyom hírnévre, és arra sem , hogy Amerikába menjek egyáltalán. Ő se jöjjön ide, Európába, köszönjük nem kértünk segítséget! Meg tudjuk oldani a saját problémáinkat és szeretnénk, ha minden ország maradna a saját felületén és területén és ott oldaná meg a saját problémáit, ne kavarja a trutyit, mert úsztunk már abban eleget, eddig! (Csak egy kis megjegyzés, miért nem segített Magyarországnak senki 1956-ban? . ha itt rajtunk kívül mindenki annyira nagy szabadságszerető, meg fejlettebb hozzánk képest? Hm?)

A lényeg, amit mondanék, de inkább leírom, hogy nem Amerika kell legyen a példakép senkinek sem. Ahol ilyen szörnyű merényletek megtörténhetnek, ott nincs rend, sem fegyelem, csak káosz. Ott nincs sem igazság, sem szeretet, sem igazi hit. Mert akkor megengedhetetlen lenne az ilyen gyilkosság. A magyar a példaképem, mert inkább birkamódra tűr és szenved, ahelyett, hogy gyilkossággal torolná meg a rajta esett évtizedes, sőt évszázados sérelmeket. A magyar sosem vetemedne arra, hogy ellenfeleire fegyvert emeljen, még akkor sem, ha ő állandóan le van alázva, le van alacsonyítva, ki van gúnyolva és szép lassan meg van semmisítve. De ébred már a magyar és szép lassan fel fog támadni. Nincs mitől és kitől félnie, ha életre fog kelni, mert már ledolgozott mindent a múltban. Most már csak élni kéne és nem félni!

Amerika once was my dreamland

America was once the land of my dreams, I wanted to go there too, to fulfill my dreams, to become a popular and famous actress. I was capable of anything to get there, but somehow I was stuck here in Hungary. Just yesterday, some news came from America that made my eyes sparkle and I felt that America is still beautiful and shining, still a land of opportunities, even for me, who is a bit behind in time. Because a lady calling from America found it interesting to say that in America, if someone goes into a bank and tries to take out a loan, they respect the individual so much that they don’t even ask how old they are, they don’t even dare to ask, they’re not as jerks as they are here. There, they respect a person’s freedom and they only check, the only thing they care about in a bank is whether the person who would take out the loan or credit can repay it.

I was already starting to melt again when I learned about the death of the American influencer during the conversation. Charles Kirk spoke to the youth and had a large following, this was his main problem, they couldn’t let him outgrow himself so that his influence would grow even more. Because the influence we have on others is nothing more than power. Because if you influence someone, it means you have power over them. Power can be exercised not only through force, and through sneakiness, and with money and violence, and weapons, but also through peaceful influence, as Jesus did in his time. He had to die for the same reason, based on fabricated, fabricated accusations. His power over the entire world had to be prevented. His power would have been about love, equality, and goodness. Just yesterday I saw the following graffiti on the wall of a shop: FAITH, HOPE, LOVE. This is what Jesus’ work is about, and this is what Charlie Kirk’s activity is about, which had to be abruptly stopped because it had already taken on too large a scale. Here on earth, faith, hope, and love cannot be allowed to prevail, because then what will happen to those who scheme with the opposite of everything? Then they should perish: hopelessness, uncertainty of existence, eternal wars and hatred, and money! These are the tools of the opponents of Jesus. We live in the world of antichrists now, or rather, we do not live, but we just vegetate somehow from one day to the next.

I don’t regret America being out of my life anymore, because now I see that I didn’t miss out on anything good. Where someone can be executed in front of a large crowd in this way, that’s not an acceptable environment for me, not a civilized country, not a world. This was barbarity, which we witnessed yesterday (on September 11th!) on the footage that went around the world. It wasn’t just the murder itself that shook me, but the manner, the meanness, that was disgusting. In front of everyone, in front of a large crowd, just when he was giving a speech, so that he didn’t have the opportunity to defend himself! For a long time, I considered America to be the most modern, most civilized, highest form of freedom. But over time, it has proven more and more often that it is not its own master, that although it is good to live and prosper there, you always have to be prepared for the unexpected, that a crash can strike anywhere, at any time. That there are factors in the lives of Americans over which they have no control. If these risks are accepted, it is possible that many will find themselves among the lucky few who can realize the great American dream. The rest of us, like Charlie Kirk, will fall into the category of collateral damage. It is unfortunate and extremely sad that he was included in this group!

What kind of free country is it where you get killed if you tell the truth? That’s not freedom. I’ve long since stopped wanting fame, nor even going to America. He shouldn’t come here, to Europe, thank you, we didn’t ask for help! We can solve our own problems and we would like every country to stay on its own surface and territory and solve its own problems there, don’t stir up the filth, because we’ve been swimming in that enough, by now! (Just a small comment, why didn’t anyone help Hungary in 1956? . if everyone here except us is so freedom-loving and more developed than us? Hm?

The point I would say, but I would rather write, is that America should not be anyone’s role model. Where such terrible assassinations can happen, there is no order, no discipline, only chaos. There is no justice, no love, no true faith. Because then such murder would be unacceptable. The Hungarian is my role model, because he prefers to endure and suffer like a sheep, instead of avenging the decades-long, even centuries-long grievances that have befallen him with murder. The Hungarian would never dare to raise a weapon against his opponents, even if he is constantly humiliated, demeaned, mocked and slowly destroyed. But the Hungarian is waking up and will slowly rise up. He has nothing and no one to fear if he is going to come to life, because he has already worked through everything in the past. Now he should just live and not be afraid!

Meduza: saját alkotás