Folytatjuk, de a másik végéről

nem ott ahol abba hagytuk. A kínai négyoszloposomban én már ismét a gyerekkoromba kerültem, csak annyi különbséggel, hogy nem folytatom, hanem mintha most kezdődnének a húszéves éveim. Ez kellő bosszú a természet részéről azoknak, akik addig szándékoztak húzni az időmet, amíg meg nem öregszem. Ezek a személyek a családomban találhatók kizárólag, ha ténylegesen ők a családom és nincs valami titok a születésem körül, én ezt nem tudom.

Annyira irányítva, kézben tartva, kontroll alatt voltam, hogy ez most kezd visszafelé elsülni és a keletkezett hátrányok az előnyömre válni. Első gyerekkoromban úgy próbáltam bosszút állni, hogy rossz akartam lenni nagyon rossz ember és mindenkit megbántani, ha úgy adódott. Most azt tapasztalom, hogy nem akarok rossz lenni, fárasztó rossznak lenni, jobb jónak lennem, az az én igazi, valódi természetem. Kiskoromban nem szerettem a gyerekeket, most meg azon kapom magam, hogy megértem őket és kedvelem őket, valahogy egy szinten vagyunk lelkileg is és szellemileg is. Tudom erre egy nagy hahotázás jön, és az, hogy szellemileg visszamaradott vagyok. Nem, a gyerekek attól, hogy még nem képzettek a világ dolgaiban, nem jelenti azt, hogy szellemileg visszamaradottak volnának, csak azt, hogy még ártatlanok, innen származhat a szent szellem megnevezés.

A munkaügyi központ most is felajánlott egy munkakört, valószínű, mert sok az idős, és kevés az időskori gondozó, de ezúttal vissza kell utasítanom az ajánlatot, mert érzem, hogy nem tudnék helyt állni ebben a munkakörben. Ha tudom, hogy nem tudok segíteni, mert nem szeretem az idős testeket gondozni, akkor nem is vállalkoznék rá, mert félek, több kárt okoznék szegény időseknek, mint támaszt adhatnék. Jobban érdekel az életteliség, a fiatalság és az újjászületés. Több örömöt találok abban, ha friss, tiszta, ártatlan elmékbe csak pozitív, előrevivő, tiszteletteljes, valódi és erkölcsös érzéseket és gondolatokat tudnék betáplálni. A magok elültetése a legfontosabb a jövő fáinak, erdeinek egészsége szempontjából. Most ez az egyetlen célom kezd kirajzolódni és egyre inkább megerősödni.

Az, hogy milyen életünk lesz, mindig a gyerekkorunk minőségétől függ, attól, hogy milyen emberek vesznek körül, mennyire törődnek és foglalkoznak velünk és milyen szándékaik vannak velünk. Jóra akarnak nevelni, hogy jóravalók legyünk, vagy rosszra, törtetőnek, ravasznak , harácsolónak, és akkor csak rossz dolgok történnek majd velünk. Hogy milyen ember válik belőlünk, elmondható, hogy a neveltetésünkön múlik, vagy annak teljes hiányán és akkor csak egy elvadult, vadhajtás lehetünk csak az Élet Fáján, amivel majd nem tehetünk mást mint, hogy levágjuk, hogy ne ronthassa el a többi fiatal hajtást sem.