Visszatérve a valóságba.

Nem baj az, ha múlik az idő és már nem tehetjük azokat a dolgokat, amiket addig tettünk, mert mindig vannak más új dolgok, amiket megtehetünk. Az sem baj, ha eltűnnek mellőlünk emberek, akikben addig hittünk, mert mindig jönnek más emberek, sosem leszünk egyedül.

Végre itthon vagyok, szabadon! Senki nekem nem parancsol! Nagyon jó érzés, kívánom mindenkinek ezt a boldogító érzést. Jó egy kicsit egyedül, magammal és magamban. Senkire nem hallgatva, most már csak dalra fakadva, kitalálom, hogyan haladjak a továbbiakban.

Nincs megoldhatatlan feladat, csak egy a lényeg, ne térjünk vissza ahhoz, ami már nem hozott sikert! Ha ugyanazt csináljuk, ugyanazt az eredményt kapjuk. Nem értjük egyes guruk, lelkészek, papolók szövegét, tele a padlás az ígéreteikkel, akár a politikusokéval. Történt jó változás rájuk hallgatva? Én nem tapasztaltam, de még mindig azt látom, hogy az emberek többsége ennek ellenére mégiscsak inkább hozzájuk fordul, nekik nem számít hányszor csalódtak. Jó, én nem találtam bennük semmi jót, amit nekem is átadhattak volna. Sok beszédet hallottam, de semmi jót nem szűrtem le belőle, magamnak, nem tudom más ember hogy van ezzel az érzéssel. Semmi jó nincs benned, csak ez a gondolat jutott eszembe folyton, rólad: te politikus, blogger, influenzás, kártyajós és még mit tudom én milyen előadók vannak manapság. Magukat elő adók ők. Nem választja őket senki, ők elő adják magukat. Manapság már mindenkinek tudunk örülni, még az ördögnek is, ha megjelenik, mert azt gondoljuk, na majd ő változtat valamin. Nem, a munka neheze végül mindig csak ránk marad, amíg ők papolnak kényelmesen ülve egy székben, vagy állva valahol. Ülve, vagy állva tök mindegy, de az ő munkájuk abban áll, hogy a mi agyunkat betáplálják, programozzák és néha néha jól átmossák. Elmondhatjuk, hogy nem a saját, tiszta gondolataink szerint élünk. Ezért jó néha leülni egy kicsit egyedül, egy magunkban és minden külső befolyás nélkül átgondolni a saját dolgainkat, életünket, mit értünk el, mit nem, mi volt az oka és milyen terveket, célokat érdemes még kitűznünk magunk elé jelen helyzetünkben. Ha mindig másra várunk, hogy megtegye ezt helyettünk, akkor ne csodálkozzunk, ha nem ott kötünk ki végül abban a városban ahol szerettünk volna, nem az a munkánk, nem az a feleségünk, nincsen kutyánk, csak macskánk, egy gyerek helyett pedig öt van. Semmi sem az igazi. Nehéz tud lenni az élet, ha azt mindig mások elvárásai szerint próbáljuk élni. Ott a társadalom, a család, a munkahely, ismerősök, barátok, család, mind formálják az utunkat, ha hagyjuk. Ha jó irányba formálják, érdemes hagynunk, de vigyázzunk, mert nem mindenki akar nekünk jót. Ha túl nagy potenciált látnak bennünk, akkor elkapja őket a kisördög és inkább arra törekszenek teljes erőből, hogy eltérítsenek minket a helyes irányból. Ideig óráig sikerülhet ez, de a sorsnak úgyis be kell teljesedni, az úgy sem kerülhető el.

Azért nincs rendben semmi, mert alapjában véve hazugságra épült az egész társadalom. Ha az alap hamis és sikamlós, akkor mindig csak remegve kell egyensúlyoznunk, hogy ki ne csússzon a talaj a lábunk alól. Márpedig előbb vagy utóbb ki fog csusszanni. A hamis emberek pedig el fognak tűnni, mint a kámfor. itt marad utánuk a nagy szemét, a hazugság amit eddig összehordtak nekünk. A semmiből kell majd újra építsük az életünket. De akkor már okosabbak leszünk és nem hiszünk az ígéreteknek, meg az üres beszédnek és szigorúbban is büntetjük a lopást, csalást, hazudozást. Mindenért, amit jót kapunk az életben keményen meg kell fizetnünk, soha semmit sem kapunk ingyen, ezt ne feledjük.

Csak egy egyéni érzés most, amiről írok, nem vélemény alkotás, senkit nem akarok megsérteni. Ha valaki sérül lelkileg és nem tud időben meggyógyulni, később veszélyes lehet a társadalomra, de saját magára nézve is. Alain Delon kiskoromban nagy kedvencem volt, mert csak a filmjein keresztül láthattam őt, fogalmam sem volt az ő valódi karakteréről. Gyerekkorában nem törődtek vele és ez sajnos meglátszott a későbbiekben a viselkedésén. Lehet hogy olyan dolgokat is tett, amelyek halálos bűnök, mégis milliók rajongtak érte. Egy soha nem látott kis videó került elő róla, azután, hogy két testőrét holtan találták. Még soha nem láttam ilyennek, nagyon hasonlított O.V. -ra a viselkedése. Mikor számára kínos kérdések következtek, mintha izgatott lett volna és kezdte volna elveszíteni az önuralmát, majd feltett egy szúrós, hideg álarcot, hogy leplezze érzelmeit. Megmondom őszintén abban a pillanatban kicsit sem tetszett, éreztem, hogy bőven akad rejtegetnivalója. Kétszer egymás után gyújtott rá egy cigarettára, ez a testbeszéd is nagyon árulkodó volt. Abban a pillanatban éreztem, hogy lehet akármekkora színészóriás, meg legenda, de nekem cseppet sem szimpatikus. Kiábrándultam belőle. Már nincs kiért rajongani és nem csak azért mert halott, hanem azért mert végig csak egy maszkot viselő hamis ember volt. Én meg nem bírom elviselni a hamisságot, a manipulációt magam körül, főleg ha konkrétan rám irányul. Akiben ezt megérzem, attól azonnal eltávolodom és a közelembe sem engedem. Távol tartom magam a rossz emberektől.

Az életben csak úgy boldogulhatunk és lehetünk sikeresek, ha még időben felismerjük a csalókat és szélhámosokat és távol tartjuk magunkat tőlük, és főleg nem kerülünk velük függő viszonyba, mert akkor nekünk annyi. Ha mégis függőség alakul ki, arra is van megoldás és gyógyír, de ahhoz nagyon erős akarat és elszántság kell. A vigaszom és biztatásom egy függőség megszakításához nagyon egyszerű: mindig gondolj arra, hogy a rosszról nem is olyan nehéz leszokni. Miért akarnék magamnak továbbra is rosszat, amikor bármikor el is kerülhetném. Ha valami nem jó, nem működik, egyszerűen nem szabad tovább folytatni, ennyi az egész titok. Jó kifogás pedig sosem rossz, de kifogásokat nem érdemes keresni, miért nem tudunk valamit megvalósítani. Csak azért nem, valószínűleg, mert nem akarjuk eléggé. Ennyi.