Kiknek kell folyton bizonyíték? Hát a hitetleneknek, akik soha semmiben sem hisznek, sem istenben sem emberben, csak abban amit látnak, hallanak és megfognak. Ők a nagy halászok. Ha nincs fogásuk, nincs semmijük. Ők a nagy horgászok, mindegy csak hal legyen, még hozzá, hogy nagy halat fogjanak és lehetőleg aranyhalat, hogy teljesítse három kívánságukat, mint a mesében az Aladdin lámpása. Sajnos itt van nekünk Ali baba meg a negyven rabló, de a lámpást nem találjuk, amelyikkel visszahívhatnánk ezeket a rablókat és soha meg nem történtté tudnánk tenni. Azt hiszem mostanra már ők is ezt kívánják, mindenesetre mindent megtesznek, hogy ne lehessenek számonkérhetők. Ezért kell megnyerniük úgy a választást, olyan nagy mértékben, hogy az egész világ meglepődjön. De Ali baba! – vigyázz, nehogy ti lepődjetek meg a végén ! Attól hogy hitetlenek vagytok, létezik még isten és igazság is. Miért nincs egy isteni igazság pártja is valahol itt a nagy tülekedésben a vezető helyeken? Miért csak én én és én van itt jelen, DK? Az ego tipikus megtestesítője az elmúló rendszernek. Azért járt le ez a rendszer, mert már tarthatatlan volt, hogy mindig mindenki csak egyért küzdött , miközben az az egy semmit sem tett mindenkiért, akik oda juttatták, hogy tegyen is valamit értük , ezért! Mostantól a közösség felemelkedése a tét, az egyénekkel szemben. A közösség érdeke az első mostantól és az elsők, az egykék, a kiemelkedő egyéniségek kerülnek a sor másik végére, ők lesznek az utolsók, és az utolsókból lesznek az elsők! jókedvem is támadt hirtelen., kuncogok, mintha csiklandoznának.
Bizonyíték csak hitetleneknek kell, a hívők tudják mi az igazság és nem kutakodnak se nem vitatkoznak, hanem csak elfogadják az igazságot úgy ahogy van, a maga valójában.
Én is elkaptam az irigységet , beismerem. Nem voltam voltam sokáig az, egészen addig amíg azt nem tapasztaltam, hogy én amíg mások sikerének örülök és támogatom őket, addig én nem jutok ötről a hatra, engem senki sem támogat, így született meg bennem az irigység, hogy azért ez így mégsem járja, ez nem igazságos. Úgy hogy most én is irigy vagyok mások sikereire, de viszont én nem vetemednék arra, hogy sunyi alattomos módon megakadályozzak bárkit is a törekvéseiben, a versenyben is továbbra is szeretem a korrekt, nyílt és egyenes szabályokat betartani és betartatni.
Rájöttem még arra is , hogy nagy különbség van a szerzett és gyakorolt tudás meg a velünk született tehetségek és képességek között. Hiába tehetséges valaki, ha nem aknázza ki és helyette hagyja elsikkadni, olyan, mintha semmije sem lenne. A szerzett tudás pedig állandóan megmutatkozik, bizonyítva van és el is várják a bizonyítást. Így szerzünk okleveleket és bizonyítványokat.
A tehetség meg csak rajtunk múlik, hogy alkalmazzuk vagy sem, és ha igen mire használjuk fel? Sekélyes dolgokra, mint például a pénzgyűjtés, vagy valami fennköltebb, szebb és maradandó értékre. Például valami olyan maradandóra, aminek mindenki tud örülni, örökké.

Én útközben a cél felé.
