Van, amire nincs válasz

Én is gyerekkorom óta azt keresem még most is, hogy mi az élet értelme, mert létezhetetlen, hogy élünk egy rőpkét, aztán végleg elbúcsúzunk az élettől.

Tudom, hogy bolondnak tartják az ilyen embereket és nem egy ilyen ember végül diliházban végzi, amit nem is csodálok, mert az evilági dolgok teljesen ellentmondanak a túlvilágnak. Mégis, most itt, ebben a világban élünk és ez az itteni, többek között fizikai törvényeknek kell megfelelnünk, ha élni akarunk.

Nem értem a különbséget a testi meg a lelki ember között, és nem értem a keresztény, vagy zsidó nyelvezetet vagy nyelvhasználatot, nekem olyan, mintha kínai lenne.

Egyet pontosítsunk: miért kellene válaszolnom, honnan tudhatnám, hogy én vagyok a megkérdezett? Én sem tudok többet, mint bizonyos, ugyanebbe a témába vágó személyek, akik mindenhol jelen vannak, én csak a facebookon. A másik érdekesség tőlük, hogy mindennek elmondtak engem, most félnek is emiatt tőlem, de azért még okoskodnak is, hogy meg akarnák menteni a lelkemet, pont ők! Illetve azt állították, hogy nem tisztük más emberek lelkének a megmentése, viszont akkor nem értem, mivel foglalkoznak?

Először is nem vagyok testi ember, bármit is jelentsen és már választottam, hogy a lelkem az első, ha tényleg választani kellene, és ha eljön, amikor eljön a távozás pillanata a földi létből. De úgy van megszerkesztve a hímek által ez a földi rendszer, amiben élünk, hogy nem lehet kikerülni a rendszer szintű programokat, némelyekben muszáj részt venni, még akkor is, ha nem hiszek bennük. Attól még én is részt vehetek világi dolgokban és fogyasztója lehetek a világi dolgoknak, hogy a lelkemet védem és mentem tovább a túlvilágra, ha eljön az idő. Sokakkal ellentétben, akik azt állítják, hogy beletörődtek a megmásíthatatlan végzetbe, hogy meg kell halnunk, ÉN TÉNYLEG ELFOGADTAM EZT ÉS BELETŐRŐDTEM. HA MEG KELL HALNI, AKKOR LEGYEN ÚGY! ÉN NEM FÉLEK A HALÁLTÓL SEM, ÉS FELKÉSZÜLTEM RÁ IS. Ettől eltekintve, ettől függetlenül is boldog vagyok és elégedett, mert szerencsésnek érzem magam, úgy érzem, mintha valami nálam nagyobb erő mindig is őrködött volna fölöttem. Én hiszek egy istenben, nem azt hiszem, hogy valamilyen majomból fejlődtünk ki, isten őrizz!

Az élethez való hozzáállásom pedig az, hogy: nem követek el bűnöket, legalábbis nem szándékosan és tudatosan. Nem ártok más élőlényeknek, élek és mindenkit hagyok élni körülöttem. Nem teszek olyant mással, amit nem szeretném, ha velem tennének. Mindig a szívemre hallgatok és már rég nem a számításokra. Ezenkívűl nyitott vagyok a láthatatlan isten szavára, hangjára és jeleire, mert hátha mégis van élet a halál után is, és jó lenne azt megtapasztani! Ez a hozzáállásom, semmilyen lehetőséget nem zárok ki csak azért mert itt ebben a világban az bolondságnak számít. Nem zavar, ha bolondnak tartanak, de azt tapasztalom, hogy engem nem tartanak bolondnak bármilyen furcsa kéréssel vagy javaslattal állok is elő sokszor. Megvalósítjuk együtt a lehetetlent is, a csodát is, mert nincs olyan, hogy lehetetlen. Ma hallottam egy filmben azt hiszem az „Azt beszélik ” c. filmben ahogy Kevin Costner azt állítja az előadásában Che Geváráról, hogy azért tudott nagy forradalmi dolgokat véghez vinni, mert megvolt benne az akarat. Tévedés! – ez az állítás, mert bennem is meg volt sokszor csak az akarat mégsem értem el azt, amit szerettem volna. Hit nélkül az akarat semmit sem ér. Amikor hitem is volt az akaratomhoz és istennek is tetsző volt az ötlet, amit akartam hogy megvalósuljon, csak akkor történt meg a csoda, Hit nélkül semmi sem sikerülhet. Vagyis Isten nélkül semmi sem sikerülhet, mert a hit egyenlő Isten.