Rosszindulatból

nem születhet jó eredmény, és van az a rossz eredmény ami a legjobb indulattal sem bocsátható meg.

Akinek jónak kellene lenni az rossz és aki a rossz szerepét kapta, az állandóan eljátssza a jót így aztán megyünk mindannyian a levesbe, csak mert senki sem vállalja a sorstól kapott szerepét. Vagy inkább, aki végrehajtásra termett inkább, az szeretne vezető és irányító lenni, aki pedig vezetésre született, az nem meri vállalni a felelősséget és elbujdokol inkább a csordában, próbál elvegyülni. Csak hogy kilóg a ló lába. Ez a kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci, de nálunk magyaroknál a nagy pénz kis foci esete. Ebből is látszik, hogy a rengeteg pénz sem old meg semmit, ha a focistában nincs elég tehetség vagy szeretet a foci iránt és csak a pénzt hajszolja nem a labdát. A pénz imádata az élet megrontója és a kapcsolatok felbontója.

Teljesen el van tévedve az a személy aki azt képzeli jó pedagógus módjára, ha szapulja a tanoncot, az majd jó eredményeket fog produkálni és őt is megszereti és csak rá hallgat. Épp ellenkezőleg, kontraproduktív lesz a hatás!

Vannak szép számmal közösségi oldalakon alakult közösségek, melyek vezetői közösséget próbálnak építeni, egyfajta piramisrendszert, egy minél szélesebb társadalmi hálózatot, de ők se istenek, nem tökéletesek, ezért nem építik a közösséget, hanem inkább csak rombolják. Nem közösséget kellene összetákolni, elég lenne ha mindenki egyénenként végezné a maga dolgát lelkiismeretesen a társadalomban és akkor nem lenne semmi gond. A nyomozó nyomozna, a kertész növényeket termesztene, virágokat ültetne, a fodrász hajat vágna, a szoláriumos időben a helyén volna. Ennyi csak a feladat, de még erre sem képes senki. Nem kell megszakadnia a nagy munkában, óriási szikladarabokat sem kell megmozdítani mint egy rabszolgának a piramisok építésénél, de még arra sem képes egy mai modern ember, hogy időben ott legyen a munkahelyén. Ha ügyfél jelenik meg a tett helyszínén, vagyis a munkahelye területén, szinte megöli a tekintetével, természetesen nem is köszön, mert az már nagyon bonyolult és mérgében, hogy dolgozni kell, még azt is elfelejt. Nem vár el nagy dolgokat a haza, csak azt, hogy mindenki a maga helyén, a maga környezetében tegye a dolgát legjobb tudása szerint. Nem nagy ügy vagy mégis az lenne? Az elmúlt 16 év annyira hozzászoktatott mindenkit a csaláshoz, hazudozáshoz és lopáshoz, hogy most egyelőre nem is tud senki azonnal váltani a rendes, becsületes üzemmódba. Sokan azt sem tudják ez mit jelent. Azzal, hogy nem szólsz a főnöködnek, hogy hazamész egy órácskát a munkahelyedről, mert a közelben laksz, azzal nem a főnöködet csapod be és rövidíted meg, hanem saját magadat. Az ügyfelek elszoknak, elszöknek, mert unják azt, hogy ahányszor megérkeznek mindig csak egy szívecskés cetlit találnak a szolárium üvegajtaján azzal a felirattal, hogy : rögtön jövök! Fél óra, egy óra nem éppen egy rögtön! Nem lesz munkád, ki leszel rúgva, jön helyetted másik, magaddal szúrtál ki, meg az ügyféllel, játszottál az idegeivel, loptad az idejét, biztos lett volna jobb dolga is mint az ajtó előtt ácsorogni. Ki kell írni inkább az ajtóra, hogy mikor tartasz szünetet, mert az mindenkinek jár, vagy inkább ne téveszd meg a vendéget, hogy 12 órában nyitva tartasz és csak őrá vársz, mikor ez egyáltalán nem így van! Már értem miért ott volt éppen elhelyezve a beltérben az a kamera és miért a recepció pultja felé volt irányítva. Mert a főnök figyelni szeretné mikor és meddig tartózkodik a munkahelyén az alkalmazottja és ez teljesen érthető.

Sokan leszerepeltek, anyák, tanítók, szerelmek, influenszerek, persze még reménykednek, hogy visszatérnek, de garantáltan nem fognak. Hozzám legalábbis biztosan nem, mert egyik sem volt az igazi nekem, semmilyen hatással nem volt rám igazán egyik sem úgy, ahogy szeretett volna. Inkább csak zűrt, bonyodalmat és késedelmet okoztak, de más; jótékony, szívet, agyat tágító és melengető hatása rám egyiknek sem volt. Úgy mentek el mellettem mint egy hirtelen támadt homokvihar: kicsit elvakítottak, kicsit megállásra késztettek, elgondolkodtattak, de aztán szélnek eresztettem őket, mert semmi jobbat, értelmesebbet, szerethetőbbet, kreatívabbat nem hoztak az életembe, csak homokot, amit el kellett utánuk takarítani. A munka elvégeztetett, és bevégeztetett! Aki saját magától nem jön rá, hogy mennyire aljas volt, annak hiába próbálod megmagyarázni mit és hol rontott el és miért nem lehet azt kijavítani! Van aki a számokba kapaszkodik, én pedig szám nélkül is el tudom mondani a valódi tapasztalataimat, amelyek nem légből kapottak és nem generációk vizsgáztak belőle, annyira régi és megkopott az a gnózis, az az okkult tudás. Nem be-mag-olt tudásra van ide szükség, amellyel csak ugyanazt ismételgetjük folyton évszázadok óta, hanem spontán, friss, valódi tapasztalatokra!😍

Bátorság kell ide