Macskapuszi

Hihetetlen, de már elmúlt a tegnapi depresszióm. Mielőtt kezdtem volna igazán belemélyedni a reménytelenség depressziójába, ma lefeküdtem pár percre és kikapcsoltam mindent: agyalást, érzést, gyakorlatias problémákat és átadtam magam a semminek vagyis én az ellenkezőjét tartom istenről a mindennek, a Mindenségnek. Mert én mindig teljes vagyok ezért mindig a teljességhez, azaz a Mindenséghez fordulok, ha bajom van. Nem érdekelt semmi, kész voltam ott ágyban, párnák közt meghalni. És láss csodát, semmi okom reménytelennek lenni, se az eltelt éveim miatt, se az alulképzettségem miatt, se a magányom miatt, se a kilátástalanság miatt, se a szégyen miatt, amit nem vakarhatok le soha magamról, se a mások negatív véleménye miatt, semmitől sem kell elkeserednem, mert minden csak semmiség! Minden rossz csak illúzió, nem létezik csak a jó az életemben! Húha, mekkora felfedezés, még Columbus Kristóf sem nézett ekkorát, amikor Amerika partjait meglátta!

Mert az idő amelyik jön vagy megy teljesen mindegy, nem is létezik, nem telt el semmi, nem múlt el semmi. Valami lehet hogy eltelt, elmúlt, valami rossz, csakhogy az nem én vagyok, mert én még itt vagyok, haha! Másrészt nem vagyok alulképzett, csak még nem tanultam meg hogyan érvényesítsem a tudásom, hogyan konvertáljam pénzzé azt a tudást, ami a birtokomban van. Tudásról beszélek, szakmáról, tapasztalatról és nem IGAZSÁGRÓL! A következő a magányom, hogy nem vesznek körbe túlságosan sokan, nincsenek barátaim, sem követőim túl sokan. Ez nem baj, egyszerűen nem számít, mert nem szenvedek semmiben sem hiányt. A szégyen ami nekem volt szánva, nem az én szégyenem még akkor sem ha alaposan rám lett tapasztva, mint zsidókra annó a csillag. Nekem nem kell viselnem semmilyen szégyenfoltot, ami nem az enyém. Én nem vagyok sem a szüleim, sem senki közeli hozzám tartozóm még esetleges hasonlóság esetén sem létezik semmlyen kapcsolat közöttünk, minden a véletlen műve lehet, vannak véletlenek is, mert sokszor a kivétel erősíti a szabályt, és én vagyok az a kivétel! Azért sem az én szégyenem, mert vannak olyan dolgok amelyekről én nem tehetek, a családtagokat nem én választom meg. Az ő szégyenük, nem az én szégyenem. Nekem már nincs is egy családtagom sem , legalábbis én nem ismerek egyet sem, szerintem már meghaltak. Én legalábbis nem vállalom őket. Aztán ezen a gondolatsoron ahogy át lettem vezetve mint bekötött áramzsinóron a 220-as Volt, máris megváltozott minden bennem, újra feltámadtam, és újra érdemes volt élnem.

Az igazságról csak annyit, hogy hiába titkoljuk, úgyis kiderül egyszer, hiába szégyeljük ŐT. Ha szégyelled az igazságot, az igazság is szégyellni fog téged és ő is cserben fog hagyni téged akkor amikor a legkevésbé várnád, vagy számítanál rá. Egyébként minden eladó, minden értékesíthető még az igazság is, ha a gazság is az!

Az én családomban én voltam az igazság megtestesítője, de annyira szégyelltek, hogy azt kívánták bárcsak meghalnék, csak nehogy kiderüljön az igazság! Isten viszont úgy döntött, hogy ezúttal ne tűnjön el az igazság, maradjon csak életben, élő fáklyaként lobogjon minél tovább azok számára, akik annyira szégyellték saját rosszaságaikat, hogy attól sem viszolyogtak, hogy titokban de a végemet idézzék elő, hosszú kemény és kitartó munkával. Faragtak minden módon, rossz szavakkal, ellenem hozott törvényekkel, még akkor is, ha az sok más ezer, vagy tízezer ember hátrányára lenne, sőt mi több öngyilkosságba hajszolásával. Sajnos sokan öngyilkosok lettek, de én nem tartoztam közéjük, és most előre megmondom, bármi történjen velem ezentúl biztos, hogy nem leszek öngyilkos semmilyen körülmények között.

Macskapuszit ma is kaptam. Találkoztam ma is a fekete párduc cicával. Meglepett, hogy most sem a menekülést választotta, előlem, hanem úgy döntött, hogy üzenetet, tanítást ad át nekem. Ismét odaballagott hozzám, finomat, rövidet nyávogott, majd hirtelen lefeküdt és jól meghempergett a járdán levő homokban, közben a kunkori farkával barátságosan integetett. Aztán felállt és bátran ment tovább a saját, szabad és magán útján.

Arra tanított, hogy továbbra se törődjek a világ nyelvével, menjek tovább szabadon a saját utamon. Ezt is teszem.Miáu!