Ki volt Jób?
Azért kérdeztem rá, mert végre vettem magamnak egy diákoknak való Bibliát és külön egy Zsoltárok könyvét, hogy bármikor magammal tudjam vinni a zsebemben és elővehessem amikor szükséges.. Ma reggel érdekes dolog történt bele akartam lapozni és ahol kinyílt a könyv, az egyszerűen mesés, mert mintha csak nekem szólna meg mindenkinek itt, akik az én sorsomban osztoztak eddig , Magyarországon. Meg is osztom azt a részt ami érkezett üzenet nekünk, hamarosan , előbb, Jóbról pár sort:
„Jób a Biblia Ószövetségében szereplő, Husz (vagy Úz) földjén élô, példásan istenfélő és gazdag ember volt, akinek a története a Jób könyve központi témája. [1, 2]
- Feddhetetlen jellem: A bibliai leírás szerint jámbor, a rosszat kerülő ember volt, hét fiúval, három lánnyal és mérhetetlen vagyonnal. [1, 2, 3]
- A próbatétel: A Sátán megkérdőjelezte Jób önzetlen hitét, arra hivatkozva, hogy csak a jólétéért ismeri el Istent. Isten engedélyével a Sátán elvette Jób mindenét: rövidesen elveszítette vagyonát, gyermekeit, végül pedig súlyos, fájdalmas betegségbe esett. [1, 2]
- A kitartás: Bár barátai azzal vádolták, hogy biztosan elkövetett valamilyen bűnt, amiért így bűnhődik, Jób ártatlannak vallotta magát, és a mélységes szenvedés ellenére sem átkozta meg Istent. [1]
- A történet üzenete: A könyv a szenvedés és az igazságosság örök kérdését járja körül. Hűségéért és kitartásáért végül Isten kétszeresen visszaadta Jób korábbi vagyonát, és újabb családja lett.”
Az ószövetségből, Jób könyvéből a 22-től a 31 -ig részig kaptam az üzenetet, és sokatmondó, és nekünk szól :
MIRŐL SZÓL jÓB KÖNYVE?
RÖVIDEN, ÖSSZEFOGLALVA ANNAK AKI NEM OLVASSA VÉGIG, PEDIG NAGYON ÉRDEKES ÉS SZÓRÓL SZÓRA IGAZ ÉS TALÁLÓ RÁNK NÉZVE IS:
„Jób könyve arról szól, hogy miért történnek szenvedések és igazságtalanságok a jó emberekkel, és hogyan viszonyul az ember Istenhez a próbák közepette. A Magyar Wikipédia és a BibliaKultúra elemzései szerint is ez a bibliai mű az emberi szenvedés és hit örök kérdését járja körül. [1, 2, 3, 4]
A történet főbb menete
- A próbatétel kezdete: Jób egy gazdag, igaz és istenfélő ember. A Sátán azt állítja Istennek, hogy Jób csak a jóléte miatt hűséges. Isten engedélyével a Sátán elpusztítja Jób vagyonát, gyermekeit, végül pedig saját egészségét is. [1, 2, 3]
- A barátok vitája: Jóbhoz eljönnek a barátai, akik azt állítják, hogy Jób biztosan vétkezett, ezért bünteti őt Isten. Jób azonban tudja magáról, hogy ártatlan, és válaszokat követel Istentől az igazságtalan szenvedésére. [1, 2, 3]
- Isten válasza és a fordulat: Isten végül megjelenik a viharból, de nem ad racionális magyarázatot a szenvedésre; ehelyett felsorolja a teremtés végtelen nagyságát, amivel rámutat az emberi értelem korlátaira. Jób alázattal fordul Isten felé, aki végül helyreállítja a sorsát, és kétszeresen visszaadja korábbi gazdagságát. [1, 2]
A könyv legfőbb üzenete
Lerombolja azt az egyszerű vallási tételt, hogy minden szenvedés közvetlen bűnhődés valamilyen konkrét bűn miatt.
Nem kapunk minden miértre választ a szenvedéssel kapcsolatban, de a hit és az Istenbe vetett bizalom átsegíthet a legnehezebb kríziseken is.”
EZT A RÉSZT LAPOZTAM FEL VÉLETLENSZERŰEN, DE EZ NEM IGAZ, EZT KAPTAM ÜZENETKÉNT:
3. A VITA HARMADIK MENETE
Isten igazságosan büntet
22.Fejezet
1 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:
2 Hajthat-e az ember hasznot az Istennek?
Akinek esze van, csak magának használ.
3 Mit használ az a Mindenhatónak,
hogyha jámbor vagy,
vajon mit nyer vele, ha utad bűntelen?
4 Csak nem azért büntet, hogy az Istent féled,
emiatt talán nem száll veled perbe?
5 Vajon nem (elég) nagy a romlottságod,
és a bűnösséged nem végtelen tán?
6 Ingyen szedtél zálogot atyádfiaitól,
a meztelen szegénynek elvetted ruháját.
7 A szomjazó embernek nem kínáltál vizet,
s az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 A szegényt kiforgattad minden földjéből,
és a tekintélyes most lakhat rajta.
9 Üres kézzel küldted el az özvegyeket,
az árváknak meg összetörted a karjuk.
10 Ezért fognak körül kötelékek,
és ezért tört rád hirtelen rettegés.
11 Elsötétült a fény, úgyhogy nem látsz többé,
elborított a vizek áradata.
12 Tán nem odafent van az Isten az égben?
És talán nem látja a csillagok fejét?
13 Épp mert odafent van, szóltál:
„Mit tud az Isten?
Felhőtakarón át tud-e ítélkezni?
14 Felhők takarják el azért, hogy ne lásson,
ott fönt jár-kel az égi körökön.”
15 Régmúlt idők útját akarod tán járni?
Az istentelen embereknek útját,
16 akiket időnap előtt elragadott;
akiknek alapját víz öntötte el,
17 akik azt mondták Istennek:
„Távozz tőlünk!
Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható?”
18 Mégis minden jóval megtöltötte házuk.
S a gonoszok szíve távol marad tőle.
19 A jámborok látták és örültek neki,
a tiszta szívű meg kinevette őket:
20 „Valóban, a hatalmuk odavan,
tűz emésztette föl a hagyatékuk.”
21 Légy újra jó hozzá és élj békességben,
és megint boldogság lesz az osztályrészed.
22 Fogadd el szájából a tanítását,
szavait vésd be mélyen a szívedbe!
23 Hogyha alázattal visszatérsz az Úrhoz,
és az álnokságot kiűzöd sátradból,
24 ha az aranyércet csak pornak tekinted,
Ofir aranyát csak patak kövének,
25 akkor a Mindenható lesz majd
az aranyérced,
a tündöklő, ragyogó ezüstrudad.
26 Örömedet leled akkor majd az Úrban,
és fölemelheted Istenhez az arcod.
27 Meghallgat majd, ha hozzá fohászkodol,
és a fogadalmaidat beválthatod.
28 Sikerre segíti, amibe belefogsz,
és felragyog a fénye ösvényeiden.
29 Megtöri a hatalmasok gőgjét,
s az alázatosaknak segítséget nyújt.
30 Biztonságos helyre viszi a bűntelent,
kezének tisztasága lesz a megmentője.
Isten távolmaradása
23.fejezet
Erre Jób válaszolt és így szólt: 2Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. 3Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! 4Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. 5Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. 6Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. 7Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék. 8Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. 9Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. 10De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít. 11Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle. 12Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. 13Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. 14Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében, 15azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok. 16Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. 17Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.
24. fejezet1
Miért nem ad időt a Mindenható,
és miért nem látják meg barátai
a napjait?
2 A gonoszok eltolják a mezsgyekövet,
a pásztort és a nyájat megrabolják.
3 Az árvától elhajtják a szamarát,
s elviszik zálogba az özvegy tehenét.
4 A szegény embert leszorítják az útról,
mindnyájan elbújnak a föld szegényei.
5 Mint a vadszamarak, mennek a pusztába
– gyermekük éhsége űzi őket oda –,
kiaszott pusztában élelmet keresnek.
6 A mihaszna ember földjét learatják,
ők szüretelik le a gonosz szőlejét.
Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül,
és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.
Malomkövük sincsen olajat préselni,
kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.
7 Meztelen alusznak, minden ruha nélkül,
és ha hideg van is, nincsen takarójuk.
8 Rájuk zúdul az eső a hegyekből,
jobb menedék híján sziklához lapulnak.
9 Az árváktól is elrabolják földjüket,
elveszik zálogba a szegény köntösét. 1011
12 A városból égig hatol a félholtak szava,
és a meggyötörtek lelke fölkiált,
de az Isten néma marad panaszukra.
13 Mások is ellene vannak a világosságnak,
azok, akik nem ismerik az útjait,
és nem maradnak meg az ösvényein.
14 Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában,
s megöli a szegényt és a nyomorultat.
Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,
betör a házakba, amikor sötét van.
15 Az alkonyatot lesi a házasságtörő.
„Nem lát meg senki sem”
– gondolja magában,
s eltakarja arcát, fátyolt borít rá.
16 Mikor nappal van, akkor bezárkóznak,
nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mindnyájuknak borzalom a reggel,
mert a félelmeit megtapasztalják.
18 A világosság elől gyorsan elmenekül,
s nem veszi az irányt a magaslatok felé.
Átkozott a birtokrésze a földön.
19 Hőség és szárazság nyeli el a vizét,
maradék búzáját az aszály emészti meg.
20 Felejtse el még az anyja méhe is!
A nevére úgysem gondol többé senki.
Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!
21 Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket,
és nem tett jót sose az özveggyel.
22 Hatalma hosszú életet ad az erősnek,
talpára áll újra, ki élni nem remélt.
23 Biztonságot ad, ha bízik benne,
a szeme őrködik ösvényei fölött.
24 Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik,
elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek,
éppen úgy levágják, mint a kalászt.
25 Vagy talán nem így van?
Ki tud megcáfolni?
Ki tudja semmivé tenni beszédemet?
A Mindenható dicsőítése
25. fejezet
A suachi Bildád válaszolt és így szólt: 2Annál a hatalom, annál a borzalom, ki a magas égben fenntartja a békét. 3Van-e szám számba venni a seregét, s van-e menekvés a támadása elől? 4Isten előtt lehet-e embernek igaza, asszonynak szülötte ragyoghat-e tisztán? 5Nézd, a hold sem fénylik elég fényesen, még a csillagok sem tiszták a szemében. 6Még sokkal kevésbé az ember, a pondró, embereknek fia, ez a féreg!
Bildád szavai hiábavalók
26. fejezet
1 Jób akkor válaszolt és így szólt:
2 Sokat segítettél a tehetetlenen,
az erőtlen karnak támaszul szolgáltál;
3 jó tanácsot adtál a tudatlannak,
és nagy bölcsességről tettél bizonyságot!
4 De kinek nyilatkoztattad ki a szavad?
És kinek a lelke szólt belőled?
5 Összerezzennek még az árnyak is,
megijed a víz is, s mind, ami benne él.
6 Előtte az alvilág mezítelen fekszik,
nincsen eltakarva.
7 Északot feszíti az üresség fölé,
és a semmi fölé a földet függeszti.
8 Ő sűríti össze a vizet felhőkbe,
s nem szakad le alattuk az ég boltozata.
9 Ő az, aki elfödi a telihold arcát,
felhőtakaróját fölé borítja.
10 A vizek színe fölé egy kört rajzol,
ott, hol a sötétség a fénnyel határos.
11 Az ég oszlopai inogni kezdenek,
reszketnek korholó szavától.
12 Ereje fölkorbácsolja a tengert,
bölcsessége Rahab fölé kerekedik.
13 Hogyha rálehel, újra ragyog az ég,
és a fürge sárkányt átdöfi a keze.
14 De ez mind csak szegélye útjának,
suttogó szavakat hallottunk csak tőle!
Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?
Az ártatlan Jób ismeri Isten Isten hatalmát
27. fejezet
1 Jób folytatta beszédét és így szólt:
2 Amint igaz, hogy él az Isten,
ki elvette igazam,
s a Mindenható keserűvé tette a szívem,
3 addig, amíg csak lélegzet van bennem,
s Isten lehelete van az orromban,
4 ajkam álnokságot addig biztos nem szól,
sem a nyelvem nem mond hazugságot.
5 Távol legyen tőlem,
hogy nektek helyeseljek,
ártatlanságomat nem adom fel holtig.
6 Igazamhoz ragaszkodom,
nem mondok le róla.
Egyetlen napomért sem szégyenkezik
szívem.
7 Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára,
ellenfeleim meg a bűnösökére!
8 Mit remél a bűnös, mikor imádkozik,
mikor fölemeli lelkét az Istenhez?
9 Talán meghallgatja kiáltását Isten,
amikor majd balsors szakad a nyakába?
10 Örömét leli-e a Mindenhatóban,
és mindig segítségül hívhatja az Istent?
11 Elétek tárom az Isten tetteit,
a Mindenható terveit nem tartom titokban,
12 hiszen magatok is mindnyájan láttátok.
Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?
Cofár beszéde: Az átkozott
13 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak,
ezt adta örökségül a Mindenható
a zsarnoknak.
14 Ha sok is a fia, kard várja őket,
és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk.
15 Maradékaikat pestis viszi sírba,
és az özvegyeik nem tartanak gyászt.
16 Ha ezüstöt halmoz fel,
mintha csak por volna,
a ruhát csak sárnak rakja csomóba.
17 Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti,
az ezüstjét meg a tiszta örökli.
18 Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette,
olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó.
19 A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra,
felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg.
20 Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá,
elfújja éjszaka a viharnak szele.
21 Keleti szél viszi, nincsen maradása,
elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt.
22 Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá,
menekülnie kell a hatalma elől.
23 Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte,
és saját házából utánapisszegnek.
4. A BÖLCSESSÉG DICSÉRETE
Az ember maga nem tehet szert bölcsességre
28✴ Fejezet
1Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak. 2Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak. 3Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet – addig éjszaka borult rá. ✴4Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben). 5A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak. 6Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne. 7Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni. 8A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán. 9Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket. 10Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme. 11Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott. 12De hát a bölcsesség – ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye? 13Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni. 14Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása. 15Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. 16Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért. 17Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni. 18A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél. 19Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze. 20Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye? 21Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt. 22Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. 23Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye. 24Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van. 25Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte, 26amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte, 27akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére. 28Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”
5. A PÁRBESZÉDEK BEFEJEZÉSE
A) A régi szép napok.
29. Fejezet
1 Jób folytatta beszédét és így szólt:
2 Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat,
a napokat, amikor Isten oltalmazott?
3 Mikor szövétneke fénylett fejem fölött,
fényénél hatoltam át a sötétségen.
4 Bárcsak újra látnám őszöm napjait,
mikor Isten védte sövénnyel sátramat.
5 Amikor még nálam lakott az Úr,
és körülvett gyermekeimnek serege.
6 Amikor tiszta tejben mostam a lábam,
és olajpatakok folytak a sziklából.
7 Amikor fölmentem a városkapun át,
és a piactéren helyet foglaltam;
8 mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak,
az öregek felálltak, s állva maradtak.
9 A főemberek meg félbehagyták szavuk,
a szájukra rátették kezüket.
10 Az előkelők is visszafogták hangjuk,
nyelvük odatapadt szájuk padlásához.
Meghallgattak és várakoztak rám,
csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.
A beszédemre választ nem is adtak,
felülről lefelé csurgott a szavam.
Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra,
tavaszi esőért liheg így a szájuk.
Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek,
arcom sugárzását nem törhették meg.
Megszabtam útjukat és vezérük voltam,
mint valami király, trónoltam körükben,
és ahová tetszett, vezethettem őket.
11 A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett,
engem dicsért a szem, amelyik láthatta:
12 hogyha kért, felkaroltam a szegényt,
meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.
13 A veszni indulónak rám szállt áldása,
s az özvegy szívébe is örömet loptam.
14 Az igazságosságot ruhaként viseltem,
jog és igazság volt köntösöm, süvegem.
15 A vaknak úgy szolgáltam,
hogy a szeme voltam,
a sántának meg én voltam a lába.
16 A szegény embereknek atyjuk voltam,
s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.
17 Az istentelenek agyarát kivertem,
foguk közül téptem ki a rablott holmit.
18 Így szóltam magamban:
„Büszkén halok meg,
olyan magas korban, akárcsak a pálma.
19 Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva,
és az ágaim közt harmat éjszakázzon!
20 Dicsőségem legyen egyre ifjabb,
és mindig újuljon meg kezemben az íj
A borzalmas jelen
30. Fejezet
1Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam! 2Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltónak, 3ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól, 4füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük, 5a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval. 6A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon; 7még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak; 8balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön. 9Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem. 10Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek, 11mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett. 12Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel, 13széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen. 14Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak. 15Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő. 16Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai. 17Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek. 18Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása. 19Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu. 20Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám. 21Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem. 22Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel. 23Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére. 24Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő! 25Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt. 26Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő. 27Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám. 28Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok. 29Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak. 30Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim. 31Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!
C) Jób védekezése
31. Fejezet
✴1A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. 2Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól? 3Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás? 4Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet? 5Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam, 6akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat. 7Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt, 8akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni. 9Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján, 10akkor feleségem hadd örüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek! 11Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való. 12Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat. 13Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk, ✴14mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék? 15Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében? ✴38Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna, 39ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántóvetőkből sóhajt fakasztottam, 40aakkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyimgyom sarjadjon! 16Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen, 17vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam, 18– ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! – 19hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója, 20kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti, 21vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem, 22akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki! 23Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni. 24Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: „Te vagy bizodalmam”, 25hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom, vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem. ✴26Ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt, ✴27ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz, 28ez is bűnszámba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna. 29Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte, 30és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval? 31Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: „Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?” 32Idegenből jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum. 33Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna, 34mert a nagy tömegtől tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón. ✴35Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: „Felelj nekem, Mindenható!” Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt. 36Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném. 37Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe. ✴40bJóbnak szavai itt befejeződtek.