Mai:

„István diakónus védőbeszéde (Apostolok cselekedetei 7. fejezet) az Újszövetség leghosszabb beszéde, amelyben Izrael történetén keresztül mutatja be, hogy az Istenhez való hűtlenség és a próféták (majd Jézus Krisztus) elutasítása visszatérő minta a nép körében. [1, 2]

Főbb szerkezeti egységei és témái

• Ábrahám és az ígéret (1–8. versek): István azzal kezdi, hogy Isten megjelent Ábrahámnak Mezopotámiában, majd elvezette a most lakott földre, bár még saját birtokot sem adott neki, de szövetséget kötött vele. [1, 2]
• A pátriárkák és József (9–16. versek): Említi a törzsatyákat és Józsefet, akit testvérei eladtak Egyiptomba, de Isten végül megszabadította őket a sanyargatás alól. [1]
• Mózes története és a hűtlenség (17–43. versek):
  • Mózes felneveltetése és küldetése, hogyvezesse ki a népet Egyiptomból.
  • Mutatja, hogy a nép már Mózesnek is ellenállt, és a pusztában bálványokhoz (Molokhoz és Romfához) fordult. [1]
• A sátor és a jeruzsálemi templom kérdése (44–50. versek): István rávilágít, hogy a Magasságos nem lakik ember kéz alkotta templomokban, hiszen az ég az ő trónja. [1, 2]
• A záró vádirat a főtanács ellen (51–53. versek): István keményen szembesíti hallgatóságát: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek! Ti mindenkor ellene szegültök a Szentlének… Melyik prófétát nem üldözték a ti atyáitok?” Megölték az Igaznak (Jézusnak) előhírnökeit, most pedig árulóivá és gyilkosaivá lettek.

István megkövezése (54–60. versek)

A beszédet hallgatva a főtanács tagjai megharagudtak. István ekkor látta a mennyek nyitott kapuját és az Isten jobbján álló Jézust. A tömeg kiabálva kivitte a városon kívülre, és megkövezte őt, miközben Saul (a későbbi Pál apostol) őrizte a ruháikat. István halála előtt így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadba az én lelkemet!” és „Uram, ne tulajdonítsd nekik bűnül ezt a vétket!”. [1]

A teljes szöveget elolvashatod a Szentírás.eu vagy az Abibilamindenkie.hu felületeken. [1, 2]”

Inkább hisznek a mesékben….