Egyik ember sem különb a másiknál és nincs joga a másik ember élete fölött uralkodni, abba beleszólni és tönkretenni, ezért minden bűnös fizetni fog. Eljött az egyensúly, a rend tétel ideje! Ez most nem igazság, sem bosszú, hanem rend és egyensúly.

Mert ide nyílt ki a könyv:

A Prédikátor könyvének 9. fejezete az élet mulandóságáról, a sors kiszámíthatatlanságáról és az örömre való felhívásról szól. [1, 2]

Főbb gondolatok és szerkezet

• Mindenki ugyanarra a sorsra jut (1–6. versek):
  • Az igazak és a gonoszok, a jók és a tisztátlanok mind Isten kezében vannak, de ugyanaz a vég vár rájuk: a halál.
  • „Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak”, és az emberek emlékezete is elhalványul róluk. [1, 2]
• Éld az életet örömmel! (7–10. versek):
  • Mivel a halál elkerülhetetlen, a Prédikátor azt tanácsolja, hogy az ember élvezze a jelenlétét: edd kenyered örömmel, idd borod jó kedvvel, szeresd a feleséged/férjed, és végezd tehetséged szerint azt a munkát, amit az erőd enged a sírban ugyanis nincs cselekvés, tervezés vagy tudás. [1, 2]
• Az idő és a körülmény hatalma (11–12. versek):
  • A siker nem mindig jár együtt a képességekkel: „nem a gyorsaké a futás, nem a hősöké a harc”, hanem az idő és a véletlen (körülmény) jut eszébe mindenkinek, és az ember nem tudhatja, mikor jön el a hirtelen csapás. [1]
• A szegény bölcs és a kis város (13–18. versek):
  • Egy példázat egy kis városról, amelyet egy hatalmas király ostromolt, és egy szegény bölcs ember megmentett a bölcsességével. A bölcsességet mégis lenézik a szegénysége miatt, pedig „jobb a bölcsesség a harci szerszámoknál”, viszont „egy kis balgaság sok jót ront el”. [1, 2]

TELJES SZÖVEG:

„A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE

9. fejezet

Örülj az életnek, míg tart!

1 Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van.

2 Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. Préd 2,15

3 Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. 1Móz 8,21; Préd 8,11

4 Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán.

5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik.

6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.

7 Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Préd 2,24; 3,12-13.22; 5,17; 8,15

8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj!

9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. Péld 5,18-19

10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!

11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. Róm 9,16

12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.

Többet ér a bölcsesség, mint a fegyver

13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett:

14 Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette, és ostromműveket épített vele szemben.

15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel.

16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre.

17 A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint annak a kiabálására, aki az ostobák között uralkodik.

18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el.”

ÉLD AZ ÉLETED, AMÍG TART!