Ma reggel még kinyítottam pár kérdésben a bibliát:
Márk evangéliuma 12. fejezetének az adópénzről szóló története (Mk 12,13–17) Jézus és az ellenséges vallási-politikai csoportok vitáját mutatja be. [1, 2]
A történet menete és háttere
- A kelepcébe csalás kísérlete: Farizeusok és Heródes-pártiak (Heródes antipász hívei) küldöttsége ment Jézushoz. Olyan kérdést tettek fel neki, amelyre minden válasz veszélyes volt:
- A csapda lényege:
- Ha azt mondja, hogy nem szabad, feljelenthetik a római hatóságoknál lázadás szításáért.
- Ha azt mondja, hogy szabad, akkor a nép szemében elveszíti a tekintélyét, mert a római uralmat és a pogány császárnak való adózást elutasították a vallásos zsidók.
- Jézus válasza:
- Jézus átlátott a képmutatásukra, és kérte, hogy mutassanak neki egy dénárt (római ezüstpénzt).
- Megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata van ezen?”
- Amikor azt felelték, hogy a császré, Jézus ezt mondta:„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” [1]
- A reakció: A hallgatóság elcsodálkozott a válaszon, mert nem tudtak mibe belekötni. [1]
A kijelentés jelentése
- Világi kötelezettségek: Elismeri, hogy a világi államnak (a császárnak) megvannak a maguk törvényei, adói és fenntartási igényei, amelyekben a hívő ember is részt vehet.
- Isten elsőbbsége: A pénzen a császár képmása volt, így az az övé – de az emberen Isten képmása van (teremtésnél fogva), ezért az egész embert Istennek kell adni. Az Istennek kijáró hűség és imádat felülmúlja a világi hatalmaknak járó tiszteletet.
Továbbá:
A 47. zsoltár egy örömteli, ünnepélyes királyzsoltár (címe szerint: „A karvezetőnek [vagy éneklőmesternek]: Kóráh / Kóré fiainak zsoltára”), amely Isten egyetemes uralmát hirdeti az egész föld felett. [1, 2, 3]
Főbb témái és üzenete
- Felszólítás az ujjongásra: Minden népet tapsolásra, hangos örvendezésre és Isten dicsőítésére buzdít.
- Isten mint nagy király: Kiemeli, hogy az Úr felséges, félelmetes és hatalmas király az egész világon, aki győzelemre segít és népeket hódoltat meg.
- Trónra lépés és harsonaszó: Isten örömrivalgással és harsona (kürt) szavával vonul fel, szent trónján ülve uralkodik a nemzetek felett. [1, 2, 3, 4]”
Továbbá:
Pál első levele a Korinthusiakhoz 9. Pál ingyenes evangéliuma:
Pál apostol első levele a korinthusiakhoz 9. fejezete arról az apostoli jogról és önkéntes lemondásról szól, amelynek révén Pál ingyenessé, azaz mindenki számára anyagi teher nélkül elérhetővé tette Krisztus evangéliumát. [1, 2]
A 9. fejezet főbb gondolatai
- Az apostoli jogok és példák: Pál felteszi a kérdést, hogy nem szabad-e, nem apostol-e, nem látta-e Jézust, és nem az ő munkájának gyümölcsei-e a korinthusi hívők. Megmutatja, hogy bár az evangélium hirdetőinek joga lenne az anyagi támogatásra (ahogyan a katona, a gazda vagy a pásztor is érvényesíti a maga részét), ő mégsem élt ezekkel a jogokkal. [1, 2, 3]
- Az ingyenes evangélium lényege: Azért hirdeti az evangéliumot ingyen, hogy ne okozzon semmilyen akadályt vagy ütközőt Krisztus jó hírének terjedésében. Azt mondja: „jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”, és a legnagyobb jutalma az, hogy ingyenessé teheti azt. [1]
- Mindenki szolgájává lenni: Pál mindenki felé alkalmazkodik, hogy minél többeket megnyerjen:
- A zsidóknak zsidóvá lett.
- A törvény uralma alatt lévőknek olyan, mint aki a törvény alatt van.
- A törvény nélkülieknek olyan, mint aki törvény nélküli (bár Krisztus törvénye szerint él). [1]
- A sportáldozat és önmegtartóztatás metaforája: A fejezet végén a futamversenyhez hasonlítja a keresztyén életet: sokan futnak, de csak egy nyeri el a díjat. Ő maga is sanyargatja a testét és engedelmességre kényszeríti, hogy másoknak hirdetve maga ne legyen alkalmatlanná (kizárttá
Itt az volt a kérdésem, hogy mivel nekem is jogosultságom volt ingyenesen tanulni angolt, de a tanárok valahogy annyira kínos és megalázó helyzetbe hoztak nyilvánosan, hogy kénytelen voltam lemondani az ingyenes képzésről, amit a munkaügyi központ támogatott, ezért éppen ez volt a kérdésem, hogy volt a céljuk éppen? A könyv önmagáért beszél, mennyi az esély hány százalék az esély hogy ide nyiljon ki a könyv? Pont ide nyílt ki! Tehát ennyire aljasul elbántatok velem. Semmi baj, nem haragszom, beszéljetek csak ti angolul, legyen a tiétek a tudás, nem baj ha én ki vagyok zárva ebből a lehetőségből! Nem tudom mi lehetett a háttérben és miért pont velem tettétek ezt, de nem is érdekel senki gonoszsága, hogy azt milyen értelmes és professzionális magyarázattal támasztja alá! Ha ez az a boldogság amitől ti elélveztek, akkor elmondható rólatok, hogy elég szánalmas lelkiállapototok lehet ,és nem sok örömötök van az életben. Ámen!
Példabeszédek könyve: 25, 26, 27, 28, 29.
„A Példabeszédek könyve 25–29. fejezetei Salamon király olyan mondásait tartalmazzák, amelyeket évszázadokkal később, Hiszkijának (Ezékiásnak), Júda királyának emberei gyűjtöttek egybe. [1, 2]
Ezek a fejezetek az igazságosság, a bölcsesség, a balgaság, a vezetői felelősség, az emberi kapcsolatok és a beszéd (nyelv) témáit járják körbe gyakorlatias, képekben gazdag tanulságokkal.
Főbb témák fejezetenként
Fő motívumok: „Ha szaporodnak az igazak, örül a nép, de ha uralkodik a gonosz, sóhajt a nép”; az ifjúság nevelése és a fegyelmezés; a félelem az embertől csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az megvédetik; a látomás (kijelentés) hiánya, ami miatt elvadul a nép.
25. fejezet – Bölcsesség a királyok, a viták és a kapcsolatok terén
Fő motívumok: Hogyan kell viselkedni a király/hatalmasok előtt; a türelem és az alázat ereje; a jó hírlevél/küldönc felfrissítő hatása („mint a hideg hó aratás idején”); a szomszédhoz járás mértéke; a bosszúállás tiltása (parázs rakása a fejre). [1]
26. fejezet – A balga (bolond), a rest és a lusta
Fő motívumok: A bolondnak adott tisztelet hiábavalósága; válaszolás a bolondnak (vagy éppen nem válaszolás, hogy ne válj hasonlóvá hozzá); a rest ember jellemzése (aki forgatja magát az ágyban, mint az ajtó a sarkán); a viszályszítók és a hízelgő száj leleplezése.
27. fejezet – Barátság, önismeret, előrelátás és hűség
Fő motívumok: Ne dicsekedj a holnappal, mert nem tőled függ; a nyílt dorgálás többet ér a rejtett szeretetnél („Jobb a nyílt dorgálás a titkos szeretetnél”); a barátok sebeket ejtő hűsége („Többet érnek a barát sebei a gyűlölködő csókjainál”); a vas vasat élesít – az ember a barátját.
28. fejezet – Az igazak és a gonoszok útja
Fő motívumok: Az igaz bátor, mint az oroszlán, a gonosz akkor is fut, amikor senki sem üldözi; a bűnök elrejtésének kudarca („Aki elrejti bűneit, annak nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer”); a jogtalanság és a kenőpénzek veszedelme a társadalomban.
29. fejezet – Vezetés, büntetés és Isten félelme„
Kérdeztem Isten, folytassam -e ezt a bibliás kérdezést és megosztást?
Válasz:
Pál apostol levele a rómaiakhoz 15. fejezete az összefogásról, a gyengébbek támogatásáról, a zsidók és a pogányok közötti egységről, valamint Pál utazási terveiről szól. [1, 2, 3]
A fejezet főbb gondolatai
- Az erősek és az erőtlenek (1–6. versek):
- Befogadás és egység zsidók és pogányok között (7–13. versek):
- „Fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére”.
- Krisztus a zsidóság szolgája lett az ősöknek tett ígéretek beteljesítéséért, a pogányok pedig az Isten irgalmasságáért dicsőíthetik őt. [1]
- Pál apostoli hivatása és szolgálata (14–21. versek):
- Pál emlékezteti a rómaiakat küldetésére, hogy a pogányok szolgálója legyen Krisztus Jézus evangéliumában.
- Célja hirdetni az evangéliumot ott is, ahol még nem ismerték Krisztus nevét (Jeruzsálemtől körös-körül egészen Illíriáig). [1]
- Pál utazási tervei és imakérése (22–33. versek):
- Pál tervezi, hogy Hispániába utazik, és útközben meglátogatja a római gyülekezetet.
- Előbb azonban Jeruzsálembe megy, hogy elvigye a macedóniai és akhájai hívek adományait a szegény szenteknek.
- Kéri a hívőket, hogy imádkozzanak érte, hogy megmeneküljön a júdeai hitetlenektől, és örömmel érkezhessen meg hozzájuk. [1]
Továbbá:
Lukács evangéliuma 16.:
Lukács evangéliumának 16. fejezete három fő egységre és néhány átvezető tanításra oszlik: [1]
1. A hűtlen sáfár (intéző- O. V. kabinet) példázata (1–13. versek)
- A történet: Egy gazdag ember sáfárát azzal vádolják, hogy eltékozolja a gazda vagyonát, ezért felmenti az állásából. [1, 2]
- A sáfár leleményessége: Mielőtt átadja a hivatalt, magához hivatja a gazda adósait, és mindegyikük tartozását csökkenti (az olajat 100-ról 50-re, a búzát 100-ról 80-ra), hogy legyen, aki befogadja őt, amikor kirakják. [1, 2]
- A tanulság: A gazda megdicséri a hűtlen sáfárt, amiért okosan (előrelátóan) járt el. Jézus magyarázata szerint: „nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak (pénznek)”. A világi bölcsességet és az anyagi javak igazságos, jövőbe mutató kezelését állítja példaként. [1, 2, 3]
2. Tanítás a törvényről és a farizeusokról (14–18. versek)
- A farizeusok gúnyolódása: Mivel a farizeusok szerették a pénzt, gúnyolják Jézust.
- A törvény érvényessége: Jézus kijelenti, hogy a törvény és a próféták Keresztelő Jánosig érvényesek voltak, az Isten országa pedig hirdettetik. Könnyebben elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvény egyetlen pontja érvényét veszítse (pl. a házasságtörésre vonatkozó szabályok). [1, 2, 3, 4]
3. A gazdag ember és a szegény Lázár (19–31. versek)
- A két sors a földön:
- Él egy dúsgazdag ember (a mi esetünkben Lázár J.), aki fényűzően öltözködik és lakomázik.
- Egy Lázár nevű koldus fekszik a kapujában, tele fekélyekkel, és a gazdag asztaláról hulló morzsákkal is beérné.
- A fordulat a halál után:
- A nagy szakadék: A gazdag a kínok között könyörög Ábrahámnak, hogy küldje el Lázárt, legalább az ujjhegyét merítse vízbe, hogy hűsítse a nyelvét. Ábrahám válaszol: köztük egy áthatolhatatlan szakadék van, így senki sem átmehet oda-vissza. [1, 2]
- A záró üzenet: A gazdag kéri, hogy küldjék el Lázárt a testvéreihez, hogy figyelmeztesse őket. Ábrahám ezt mondja: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még akkor sem fognak hinni, ha valaki feltámad a halottak közül.”
