Befejezem a bibliát

egy szép gondolattal, mert másképp nem is tehetem csak befejezni. Nekem nem ezzel kell foglalkoznom, sajnos, mert már így a covid óta eltelt idő alatt megértettem a Bibliát is és nagyon szép, de én másra építettem magam és hagytam magam eltéríteni. Az nem jó, ha valaki nem járhatja a saját útját, úgy hogy ismét visszatérek az én saját utamra, még ha az nem is ugyanoda vezet vissza ahonnan eltérűltem.

Igen, elhangzik egy ehhez nagyon hasonló gondolat, de a szövegkörnyezet és a jelentése teljesen más, mint ahogyan elsőre hangzik. Nem arról van szó, hogy a feleséget levegőnek kell nézni vagy rosszul kell vele bánni.

A kérdéses szakasz Pál apostol első levele a korintusiakhoz (1Kor 7,29–31): [1]

„Azt mondom tehát, testvérek: az idő rövid. Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna; aki örül, mintha nem örülne; aki vásárol, mintha meg sem tartaná; s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” [1]

Mit jelent ez valójában?

Pál apostol ebben a fejezetben nem a házastársi szeretet ellen beszél, hanem a belső szabadságról és a fontossági sorrendről. [1, 2]

1. A világ mulandósága: Az apostol úgy hitte, hogy Jézus visszajövetele és a világvége közel van („az idő rövid”). Arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy ne ragadjanak bele a földi élet dolgaiba – legyen az házasság, gyász, öröm vagy vagyon –, mert ezek mind ideiglenesek. [1, 2, 3]
2. Nem a feleség a „bálvány”: A „mintha nem volna” azt jelenti, hogy még a legfontosabb földi kapcsolat (a házasság) sem foglalhatja el Isten helyét az ember életében. Ne a földi dolgok határozzák meg a hívő ember végső boldogságát. [1]
3. Párhuzamok: Ugyanebben a mondatban szerepel, hogy aki vásárol, éljen úgy, mintha semmije sem lenne. Ez sem azt jelenti, hogy dobja ki az árut, hanem azt, hogy ne függjön a tulajdontól. [1, 2]

Hogyan parancsolja a Biblia a feleséggel való bánásmódot?

Amikor a Biblia kifejezetten a házastársi bánásmódról beszél, az alapvető parancs a mély szeretet, a tisztelet és a gondoskodás. Néhány példa: [1, 2]

• Efezusi levél 5,25: „Férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (vagyis a férjnek készen kell lennie akár az életét is adni a feleségéért).
• Kolosszei levél 3,19: „Férjek, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserűek.”
• 1 Péter levél 3,7: „Férfiak, […] megadva nekik a tiszteletet mint örököstársaiknak is az élet kegyelmében…” [1, 2]

Összegezve: a „mintha nem volna” kifejezés egy teológiai figyelemfelhívás az élet mulandóságára, míg a gyakorlati hétköznapokra a Biblia azt parancsolja a férjeknek, hogy a legnagyobb szeretettel és tisztelettel bánjanak a feleségükkel.”

A tarotban sajnos Carmen és Don José sorsa villant elő, szerencsére nem kell ennek így történnie, nekünk is van lehetőségünk beleszólni saját sorsunkba és ha tudjuk, mi a végkifejlet, akkor vagyunk annyira intelligensek, hogy el sem kezdünk egy ilyen kapcsolatot. Főleg, hogy már minden meg lett beszélve, ki lett kommunikálva, le lett rendezve és lezárva!

Ráadásul én szeretem a Busidó-t és mindig , mindenkire szeretek mosolyogni akár egy mezei nyúl és ahhoz jogom van, hogy úgy éljem a saját életemet, ahogy kivívtam magamnak, akár egy férfi és ahhoz is jogom van, hogy annyit vigyorogjak amennyi csak belémfér.

Mert a Tarot még ezt is tanácsolta nekem, de nem kellett volna, mert alapból is ilyen a természetem: mosolygós és boldog vagyok, akkor is amikor nincs semmilyen indokom rá. Nem számít, ha nincs miért én akkor is boldog vagyok és senki nem érhet hozzám ha én nem hagyom, se a lelkemhez, se a testemhez, mert isten velem van és mindentől megvéd.

„Legyen gyöngéd és békülékeny, nyissa meg szívét az örömnek, és a szerelemnek. Amennyiben helyzetéből adódóan ehhez nincs kedve (és tényleg helyzetemből adódóan ehhez nincs kedvem) akkor szentelje magát az ősi japán életművészetnek, a bushidónak, a „mindig mosolyogni” bölcsességének, mely szerint csak boldogság létezik, a boldogtalanság csupán tévedés és félreértés.

Pál apostolnak csak annyit válaszként, hogy örülök, hogy ő mondta ezt a mondatot a „mintha nem is létezne” -ről és nem Jézus, mert én is gyakoroltam ezt a módszert, de sajnos nálam be is vált: addig nem vettem létezőnek bizonyos személyeket az életemben, barátokat, rokonokat, személyeket, amíg egyszer csak tényleg már nem voltak ott nekem, túl jól sikerült a manifesztációm. Ki meghalt, ki elment, ki megunt. Csak akkor tegyünk úgy, hogy nem létezik valaki, ha nem bánjuk, hogy ha egyszer tényleg eltűnik fizikai valóságában is. Én nem bántam meg semmi esetre sem, semmit sem bántam meg amit eddig tettem, újból ezt tenném!