Miért nem kell félnünk a mindenkori hatalomtól?

Mert Istennek van csak valódi hatalma fölöttünk és nem egy másik embernek aki miniszterelnök, tehát fent van nagyon a hierarchia polcán.

Lukács evangéliuma 10. fejezetének elején (Lk 10,1–20) Jézus kettesével hetvenkét (vagy egyes fordításokban hetven) tanítványt küld előre azokra a helyekre, ahová ő maga készült menni. [1]

Miről szól a történet?

Előkészítés Jézus útjához: A tanítványok feladata az volt, hogy „egyengessék az utat” az emberek szívében, hirdessék az Isten országának elközelgését, és meggyógyítsák a betegeket, mielőtt Jézus megérkezik a településekre. [1, 2]
Radikális egyszerűség és bizalom: Jézus szigorú úti szabályokat ad: ne vigyenek magukkal pénztárcát (erszényt), tarisznyát vagy sarut, és útközben ne időzjenek udvariaskodással. Teljes mértékben Isten gondviselésére kellhagyatkozniuk. [1]
A kiszolgáltatottság vállalása: Jézus úgy küldi őket, mint „bárányokat a farkasok közé” – ez jelzi, hogy a hirdetés nem veszélytelen, ellenállásba is ütközhetnek. [1]
A békesség hordozása: Az első köszöntésük bárhol, ahová belépnek, így hangzik: „Békesség ennek a háznak!” [1]
Öröm a visszatéréskor: Amikor a tanítványok sikeresen visszatérnek (még a gonosz lelkek is engednek nekik), Jézus arra hívja fel őket, hogy ne a hatalmuknak örüljenek, hanem annak, hogy a nevük fel van írva a mennyben. [1]

Mit jelent ez nekünk? (Üzenete a mában)

Nem „magánvállalkozás”, hanem Krisztus küldetése: A tanítványok nem a saját eszméiket terjesztik, és nem saját erőből kell megmenteniük a világot. Ők csupán követek; a háttérben maga Jézus áll. Ez a felismerés ma is megszabadít a teljesítménykényszertől és a szorongástól a hitbeli vagy emberi szolgálatainkban. [1]
Kettesben, közösségben: Jézus nem magányos harcosként, hanem kettesével küldi őket. Ez mutatja, hogy az evangélium hirdetéséhez, a hit megéléséhez és a támogatáshoz szükség van közösségre, társra, testvéri jelenlétre. [1]
Egyszerűség és hitbeli radikalizmus: Az anyagi biztonság vagy a túlzott előkészület helyett a Krisztusba vetett bizalom az elsődleges. Arra emlékeztet minket, hogy a túlzott aggodalmaskodás és birtoklási vágy eltereli a figyelmet a lényegi küldetésről.
Az útkészítés szerepe: Nem nekünk kell „megváltani” másokat vagy mindent azonnal tökéletesre vinni (hiszen utánunk jön Jézus), hanem a mi feladatunk nyitottabbá, fogékonyabbá tenni a szíveket a jóságon, a békességen és a szereteten keresztül

Nem én festettem