A miértre megérkezik a hogyan is

Mi az élet értelme, mindenkinek más és más. Ha megtudjuk mi az, de nem tudjuk hogyan érjük el, elég csak türelmesnek lennünk, az élet adja a helyzeteket, amelyek elvezetnek a megoldásokhoz is.

Szomorú, hogy az államnak mindig van pénze a saját kedvteléseire, de az emberek szükségleteire sosincs. Minek tartunk fenn egy államot, mindenünket odaadjuk neki, ha ő cserébe semmit sem ad. Szükségünk van egy ilyen intézményre?

Ezen elmélkedtem én is mostanában. Tetszett a tegnapi 23.-i nap, mert nagyon sok embert érdekel a sorsa, úgy érzem van jövőnk, nincs elveszve semmi, de most már ne hagyjuk abba, amíg ki nem kapaszkodunk végleg a szakadékból, amibe az eltelt harmincvalahány év politikája taszított mindent. Elmondható, hogy Magyarországon a politika megbukott. A szócséplés még sosem hozott eredményt, sok beszédnek sok az alja.

Az új világrend, nem az övék, hanem a miénk teljesen másmilyen kell hogy legyen az eddiginél. Ha csak nem akarunk ugyanolyan rendszert mint eddig volt, akkor nem mondanám azt, hogy ahhoz , hogy észrevegyenek és jelentőségem legyen sokak szemében ahhoz az kell hogy olyan legyek, mint például Orbán Viktor, vagy hangos, mint bárki más celeb. Akkor nem kell a változás. Akkor maradhat minden így ahogy van a régiben. Ha az ellentétjét szeretnénk ennek a világrendnek, akkor az ellentétjét kell megnyílvánítanunk. Mert milyen szép a szó ellene vagyunk a tétnek, ellentételeznünk kell, így jönne létre az egyensúly. Nem azt akarjuk, hogy a mostaninak épp a szöges ellentéte valósuljon meg és minden lágy legyen, altatóan békés és habcsók rózsaszín, hanem az lenne a korrekt, ha egyensúly lenne. Nem lennének sem túl gazdagok, sem túl szegények sehol, egy sem! Mindenki hozzáférhetne mindenhez ami a természetben megtalálható, anélkül, hogy idejét pénzét vagy magát kellene beleölnie. Szép is lenne, de nem mindenki akarná ezt, akiknek most nagyon jó nem akarnák, hogy másoknak is egy kicsit jobb legyen, ehelyett nekik kell még több jó. Nem vagyok kommunista, csak szeretem az egyensúlyt, az egyenjogúságot a korrektséget, meg az esélyt mindenkinek, hogy élhessen emberhez méltó életet.

Nincs szükség hangos szóra, sem sietségre, ha egymásra figyelünk meghalljuk így is egymást. Sietni minek, mikor isten birodalmában nem számít az idő. Versenyezni sem kell sem a kegyeiért, sem a javakért, mert minden megvan, amire szükségünk lehet, nem kell egymást fellökni értük. Csak szépen, nyugodtan, mert nem csak jár, de jut is bőven.

A test kívánságainak ellent tud állni egy igazi angyalember, de a lélek hívásának soha. Aki pedig nem tud a testnek ellenállni, az marad aki volt, csak ember. Nem igazán az a cél, hogy leereszkedjünk mi is az alacsonyabb szinten levőkhöz, hanem inkább az, hogy megpróbáljuk őket is felsegíteni magunkhoz, hogy ők is megtapasztalják ezt a fenti légkört. Ezt a tisztaságot, nyugalmat, tökéletességet bárki megkívánhatja, ha egyszer sikerül megtapasztalnia. Kérdés, hogy akarja-e vagy nincs erre igénye? Akinek nincsenek IGEn-jei, annak csak nemjei vannak, semmit sem tud így megtapasztalni. Próbálni kell a nemeket igenekre változtatni , ami azt jelenti, hogy a negatív, pesszimista hozzáállásból végre igazán pozitívvá válni, igazi optimistává. Mindenben csak a jót látni, még a rosszban is és egy idő után a dolgok maguktól megváltoznak, és lesznek nem működő dolgokból csodák és megvalósuló álmok és események, még olyanok is, amilyenekre nem számítottunk volna soha. A lehetetlen is meg tud valósulni, ha ezt a magatartást kitartóan, határozottan, bármi botlasztó esemény ellenére is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy úgy álljunk a saját életünkhöz, ahogy az nekünk a legjobb. Istentől való jogunk ez, amit egy másik ugyanolyan ember mint mi nem vehet el. Álmodjunk , hogy legyen mit megvalósítanunk, mi is egyszer rég csak egy álom voltunk isten szemében és most már egy megtestesülő valóság, minden csak egy álommal kezdődik. Merjünk álmodozni!