A Szépség és a Szörnyeteg

Nyilván ebben a történetben most én vagyok a Szépség, a Szörnyeteg pedig te. Többször megnéztem ezt a musicalt, tudom film is készült belőle, de bevallom annyira elvitte az egészet a külsőség, a hangos zene, a maszkok, a színes ruhák, a felszín, hogy nem is igazán tudom miről szól a mű.

A szörnyeteg egy valaha ember volt, de átalakult szörnyeteggé, ezért bujkál valahol az erdő mélyén, ha jól értettem. A szépség eltéved az erdőben és ekkor talál a szörnyetegre, akit az elején ki nem állhat, majd végül ő lesz a legjobb barátja, mert kiderül, hogy nagyon hasonlóak, egyformán gondolkodnak és egyformán látják a világot is. Ennyi maradt meg nekem belőle.

Ma a Facen valaki, valamilyen álprofil alatt kétszer is rám írt, egyik az volt, hogy halott ember vagyok, a másik, pedig, hogy nézzek a tükörbe, én szar ember.

Nem szeretem az ilyen megbúvó, gyáva beszólásokat, 12 éve vagyok a facebookon , de még soha ilyen beszólásom nem volt, csak olyan két három éve érkeznek időnként, különböző álprofilok mögül. Te vagy az?

A kérdéseim a következők, ha a válaszod igen, te vagy az, az ördög, maga:

Tudod értelmezni a magyar beszédet és írást? Magyar vagy?

Tisztán érthetően írtam a bejegyzésemben, hogy a szó az a szar, ami lefolyik a csatornán és továbbra is tartom magam ehhez, mert ami már egyszer lement, az már jobb, ha nem jön vissza többé, mert halott, az zombi, élőhalott csupán.

Tehát én nem rád értettem, hogy szar vagy, ezért kikérem magamnak, hogy engem csak úgy leszarozz!

Másik kérdés: szerinted nekem ki kellene találnom minden ember gondolatát, vagy esetleg a tiédet, hogy vajon te miket gondolsz rólam? A másik, hogy engem kellene hogy érdekeljen, hogy te miket gondolsz rólam? Ha igen, akkor ugyan miért, ki vagy te?

Következő kérdésem: ki vagy Te?

Nem félek tőled bárki vagy, fontos lenne, ha bármilyen kérdésed lenne hozzám, legyen annyi vér a pucádban, hogy hozzám szegezed és nem mindenféle átvitt értelemben, meg közvetett módon vagy üzenetek formájában közlöd velem! Kérlek szépen, légy bátor!

A tökéletes testról pedig csak annyit, hogy nincs olyan, hogy tökéletes test és én sem törekedek arra, hogy elérjem azt. Az, hogy sminkelem magam vagy sem, ahhoz aztán tényleg senkinek semmi köze, legutóbb a muzeumból kellett eljönnöm miatta, ahol teremőrként dolgoztam, mert a főnőknek a főnőkének nem tetszett. A magánjelleg, az , hogy ki hogyan jelenik meg testben az ismét sajátosság, ami sérthetetlen, ezért akár be is perelhetném Szépművészeti Múzeumot igazgatóstól , mindenestől együtt, OK?

Tehát ne haragudj, de az sem igazán érdekel, hogy neked sminkkel, vagy anélkül tetszem jobban, nem aszerint fogom alkalmazni, hogy az neked tetsző legyen, abban te is biztos lehetsz!

Igen, azzal viszont egyetértek, hogy Isten szavára kell hallgatni, azt nem szabad kérdőre vonni, a lelkünkre kell hallgatni és nem a testünkre.

Erre van is egy nagyon jó példám, arra, hogy én tényleg teljesen lelki ember vagyok. Nagyon szerelmes voltam gyerekkoromban egy fiúba, de valahogy nagyon szerencsétlenül alakultak a dolgok közöttünk és ő pedig, hogy alaposan megsértsen, azt mondta rám, hogy kicsi szemű! Ez például olyan érzés lehetett nekem, mintha egy nő azt mondaná a férfinak, hogy te puha pöcs, vagy te kis pöcs. Van, akinél teljesen elborul az agy ilyenkor gondolom, és van olyan is mint én, aki szomorúságában, vagy szégyenében legszívesebben ott helyben, azonnal meg tudna halni. Otthon, ahogy egyedül maradtam, éreztem is , ahogy kihűlt az egész testem és a lélek kiszállt belőlem. Valahonnan felülről néztem le magamra, testemre, ami ennyire selejtesnek lett minősítve és lenéztem saját magamra és utáltam magam. Teljesen el akartam hagyni azt a rusnya testet és eltávozni még a bolygóról is. De sajnos odafentről nem kaptam engedélyt, nem gyulladtak ki a vezérlő fények, mint a leszálló repülőknél szokás, hogy segítsenek a leszálló pilótának. Nekem nem gyulladtak ki a fények a felszálláláshoz vezető úton, tehát be kellett látnom, hogy mégis maradnom kell abban a testben, ha tetszik, ha nem. Akkor lassan éreztem, hogy olyan, amilyen az a test, mégiscsak az enyém, nincs más, el tudom fogadni, nincs is akkora nagy baj vele, jó az úgy, ahogy van. Lassan visszamelegedtem, már nem fáztam, visszakerültem a testembe. A többi már történelem.

A lélek nagyon könnyen el tud válni a testtől, ha valaki lelki távirányítású és nem ördögi.

De most ráharapok a nyelvemre , így is túl sokat árultam el magamról. De csak annyit , amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy segítsek azoknak, akik legalább elképzelni szeretnék, hogy milyen az a pillanat, amikor meghalunk, amikor a lelkünk megválik a testünktől és elhagyja azt.