A szeretet nem mindenkinek való

annak sem, aki azt sem tudja mi az, és annak sem, aki nem érdemli meg. És van olyan is, aki megérdemelné, még sem kapja meg. Van hogy szeretünk valakit, de nem viszonozza, és olyan is , hogy minket szeretnek, de a legnagyobb akarattal sem tudjuk viszont szeretni. Előbb vagy utóbb felszínre jön az, amit nagyon el akartak rejteni előlünk. Nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy szeretnek minket vagy sem. Persze, jó érzés az, ha szeretnek, de nem kell mindent megtennünk ezért, meg a saját elveinkről és céljainkról is lemondanunk, sem megváltozni csak azért, hogy szeressenek minket. Ha teszünk bármit is, azt csak azért tegyük, mert mindentől és mindenkitől függetlenül azt akartuk tenni.

Részemről sajnálatomat tudom csak kifejezni, ha nem azt nyújtottam eddig, amit tőlem elvártak. El sem tudom mondani, mennyire nem azt kaptam én sem, amit reméltem. Hamarosan véget ér egy nehéz időszak az életünkből. Kicsit úgy érzem, hogy nem igazán kíváncsi senki az igazságra: mindig azt kezdik el megkérdőjelezni, aki feltárja az igazságot, és a vádlottat hajlamosak megvédeni, főleg ha pénze is van és azzal próbál elkenni egy csúnya, de valós történetet, illetve megkenni olyanokat, akik őt valóban lelepleznék és veszélybe juttatnák, vagy börtönbe.

Se vissza nem vonok semmit, se fent nem tartom az álláspontom, nincs több mondanivalóm. Olyanoktól, akik isten fiát is ki merészelték végezni teljesen ártatlanul, semmi jóra nem számítok. Az emberek ugyanolyan természetűek most is mint 2000 évvel ezelőtt, vagy bármikor a történelemben.

A nyomozás során, amit inkább ellenem folytattak és rajtam csámcsogtak, nagyon sokáig nagyon megviselt. A büntetéseket is megkaptam ezalatt az idő alatt, amíg vizsgálódtak, tesztelgettek. Érzelmileg is kifacsartak, gondolom ezért sem tudnak kárpótolni soha, sem az egészet visszacsinálni. Nem baj, nem is kell, nem igénylem. Egy biztos: az eljárás alatt nem találtam sem új barátokra, sem új szerelemre. Semmi jó nem volt az elmúlt 4 évben. Örülök az időszak végének, egy jó volt benne, ismét sokat tanultam az emberek természetéről. Ha hatalmat kapnak mások fölött, már nemcsak istennek érzik magukat, de már úgyis viselkednek. Istenre hivatkoznak, ha nekik bármit szabad velünk megtenniük, ha hatalmaskodhatnak fölöttünk, és ugyancsak istenre hivatkoznak, ha mi is szeretnénk emberi jogainkkal élve boldogulni az életben. De azt nem igen hagyják nekünk, azt csak nekik szabad.

Az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek, a későbbiekben javítom, ígérem!

Más javítanivalóm nincs az életben, mindent úgy tettem eddig is, ahogy tennem kellett. Semmit nem bántam meg.