A történet ismétli önmagát?

„Lukács evangéliumának 23. fejezete Jézus szenvedéstörténetének (passiójának) kulcsfontosságú eseményeit beszéli el Poncius Pilátus előtt, Heródesnél, a keresztre feszítésen át a temetésig. [1, 2]

A fejezet főbb eseményei

Temetés: Az arimátiai József – aki tagja volt a nagytácsnak, de nem értett egyet a döntéssel – kérvényezi Jézus testét Pilátustól, leveti a keresztről, sziklába vágott, új sírboltba helyezi szombat előtt

Jézus Pilátus előtt: A zsidó vezetők néplázítással, adótagadással és azzal vádolják Jézust, hogy királynak vallja magát. Pilátus nem talál benne bűnt. [1, 2]

Jézus Heródesnél: Pilátus átküldi Jézust Heródes Antipáshoz, aki szintén kérdezgeti, majd miután Jézus nem válaszol, katonáival együtt gúnyt űz belőle, és visszaküldi Pilátushoz. Ekkor békülnek meg egymással. [1]

Barabbás szabadon bocsátása: Pilátus megpróbálja szabadon engedni Jézust, de a tömeg Barabbást (a lázadót és gyilkost) követeli, és hangosan italt/halált kér Jézusra. [1]

A keresztút: Amikor a kivégzésre viszik, a Cirenéből való Simont kényszerítik, hogy vigye a keresztet Jézus mögött. Jézus az őt sirató asszonyoknak Jeruzsálem közelgő pusztulásáról jövendöl. [1, 2, 3]

Keresztre feszítés: A Koponya nevű helyen (Golgota) feszítik meg két gonosztevő között. Felette a felirat áll: „Ez a zsidók királya”. Az egyik gonosztevő gúnyolja, a másik megtér, Jézus pedig Paradicsomot ígér neki. [1]

Jézus halála: Déltől három óráig sötétség borul a földre, a templom függönye középen kettéhasad, Jézus pedig kiejti utolsó szavait és meghal. A százados is ártatlannak vallja őt. [1, 2]”