Álom

Nem tudtam, hogy megosszak vagy sem a honlapon egy ilyen jellegű álmot, mert nagyon magánjellegű. De mégis megosztom már csak azért is, hogy aki olvassa, megtudja tőlem, hogy tényleg vigyáznak rám odafentről és nem hagyják , hogy bárki ártson nekem. Ezek az álmok eddig már lelepleztek két személyt aki ártott nekem és ma hajnalban egy harmadikat is. Tudom biztosan kikről van szó, mert egyiknek az írását, a kézírását láttam, ismerem pontosan milyen, ez a személy még most is aktívan ellenem tevékenykedik , hátha elveheti mégis a nehezen kiharcolt és többszörösen megszenvedett lakásom, ami nekem az első igazi otthonom. A másik személy arcát is láttam miközben gyűlölettel mondta, hogy ki fog csinálni. És a harmadik ma hajnalban, ez már egy férfi volt. Titkos randira hívott, de Isten azt súgta, hogy ne menj, hagyd elmenni! én pedig bármennyire szerettem volna találkozni vele, éreztem, hogy jobb ha kihagyom ezt a találkozást. Ennyi történt. Sajnálom, hogy ezt váltom ki azokból az emberekből, akikről azt feltételezném, hogy szeretnek, mert én is őket, erre ezt kapom. De túl fogom élni ezt is, úgy látszik még mindig nem a pozitív gondolkodású embereket vonzom, nem baj. Ennél nagyobb szomorúságot is okoztak nekem már emberek régen és utána folyamatosan, edzett vagyok, nem csalódtam. Jól vagyok tényleg sőt még jobban vagyok, valami oka lehet ezeknek a dolgoknak. Valami nagyon különleges lehet bennem, ha ennyire féltékenyek meg ennyire nem bírnak elviselni gáncsoskodás nélkül. Azon leszek, hogy mindez nekem meg s érje, átváltom majd szerencsére, sikerekre és boldogságra ezeket a bántásokat. Még egyszer: nem engem bántasz, hanem magadat. Egyszer még nagyon nagy szükségetek lesz rám, de akkor én már nem leszek itt, nektek. Akkor lesztek nagyon szomorúak. Mindig mindenkit akkor kellene értékelni, amikor még ott van, nem amikor már híre hamva sincs neki. De nekem biztos jó lesz, miattam nem kell majd aggódni.

Én most ezekkel az emberekkel szépen végleg lezárom ezt a drámai és értelmetlen történetet, mert már kaptak elég esélyt és időt, de nem éltek vele. Nem erőszak és nem követelmény, hogy becsülj végre valamire, mert én is érző lélek vagyok , úgy hogy soha többé nincs beszélnivalónk sem közös intézni valónk. Most sem és a jövőben sem, bármi történjen is.

Hála Istennek nagy a világ és vannak más rendes és normális emberek is benne, akikkel öröm lesz együttműködni és együtt élni.