Amikor a múlandó örök akar maradni

Nem bántom ellenségeimet, se nem bánom azt, hogy utamat keresztezték. Minél inkább megfosztanak valakit a mulandó dolgoktól az életben, annál inkább megerősítik az illető számára az öröklétet. Amennyire nem veszik észre, és szándékosan, annyira lesz kitűnő a tömegből és feltűnő, semmi gond. Minél inkább lenéznek valakit a kicsinysége miatt, annál nagyobbat tud nőni az emberek szemében.

El kell dönteni, mit építesz inkább magadnak: a mulandót, ami sz@rból egy vár, vagy az örökléted útját járod és éled nap mint nap. Az Élet mindig csak egy Nap. Semmit nem lehet előre megtervezni sem megszervezni, mert talán néha úgy lesz ahogy elképzeltük, de legtöbbször semmi sem úgy alakul az életben, ahogy szerettük volna.

Én ma például nem akartam volna még egy bejegyzést írni, de kimenve az emberek közé, egy erős fejfájással, mert még nem volt időm kipihenni magam alaposan a sors nagy csapásaiból , amiket rám mért, de legyőztem őket, mégis írtam még egyet. És még nincs vége, csak akkor lehet vége és egy kis szünetet tartani, mikor már az utolsó ellenség is, mind egy szálig le lesz majd győzve. Még eléggé az elején tartunk ennek a harcnak.

Egy nálunk 2004-től működő külföldi érdekeltségű élelmiszer áruházban történtek adták az ihletet ennek a második cikknek a megírására. Cikket írtam? Kár, hogy nem lettem újságíró. Először is annyira fájt a fejem, hogy csak annyit tudtam érzékelni, valahogy rendkívül erős emberi ürülék szag terjeng a boltban. Figyeltem az emberek arcát, de senkinek nem tűnt fel, vagy mert annyira elmerültek a keresésben, vagy már fel sem tűnik nekik, annyira természetes számukra, hogy mindig bűzben kell leélniük az életüket. Nem nevezem meg a boltot, mert nem az a célom, hogy lejárassam, se nem hogy bosszút álljak azon az ott dolgozó férfin, aki elém vágott szántszándékkal egy rakás dobozzal, mert hát ő dolgozó méhecske, ugyebár én meg csak egy mihaszna vevő, aki be mert tévedni az ő büdös boltjába. Előtte már volt pár ütközésünk a boltban, bármennyire próbáltunk udvariasan kitérni előle, de az a fickó szánszándékkal vágott elém, mert már előtte éreztem, hogy egy ideje figyel, ahogy kerülgetem az embereket. Így Mikulás napján inkább arra figyeljen , hogy a csoki ne váljon sz@rrá a kezében, mert a bűz az elviselhetetlen volt. Néha lehetne takarítani is és nem csak pakolni a vevők orra előtt. Én még a türelmesebb vevők közé tartozom. Ideje lenne Magyarországon is megtanulni végre, hogy nem a vevő van az eladókért, hanem az eladók a vevőkért. Ha meg az állásukat féltik az eladók az ilyenektől mint én, megnyugtatom őket, hogy úgyis el fogják veszíteni azt és nem miattam. Aki csak a testének él, úgyis elveszíti azt előbb vagy utóbb. Aki a lelkének él, az sosem veszíti el a lelkét és örökké él. Nem tudom ki mondta ezt, de nagyon igaza volt, érdemes lenne és ideje lenne rá hallgatni végre. Nem csak ez a hülye költekezés , eladósodás Karácsonyra. Jézus születésnapja nem arról kellene , hogy szóljon, hogy minél drágább ajándékokat vegyünk egymásnak. Ezt még a Biblia sem írja, mégis nagyon betartja mindenki ezt a rossz szokást, mintha ajándék nélkül nem is létezne Karácsony, és mintha Karácsony nélkül meg sem születhetne Jézus. SZÉGYEN az egész álszent ünneplése Isten fiának a születésnapján. És még azokat nézik le és közösítik ki, akik nem követik ugyanazokat a hülye szokásokat és hagyományokat, amelyeket ők, a nyerészkedők kitaláltak, akiknek csak a pénz, az anyagiak a lényeg. Bocsánat, ha én nem követem a sz@ros@k útját, mert nem akarok én is az ő sorsukra jutni, vagyis megsemmisülni és a lefolyócsatornán keresztül a pöcegödörben végezni.

Sz@ros Karácsonyt a gazdagoknak!

és Isten éltesse azokat, akik hisznek Isten fiában!, ámen!

www.fengshuidesign.hu