Bekattantam, a helyemre

Ha valamit, vagy valakit túl sokáig nyomnak és nyomnak egyszer csak eljön a pillanat, amikor bekattan.

Egy túl régóta hatalmon lévő személynek nem lehetnek olyan elvárásai senkitől, hogy ővele egy szintre helyezkedve próbáljon egyenesen és nyíltan konfrontálódni. És még elvárná, hogy ne bántsuk a gazdagokat, aki ő is. A szegény ne bántsa a gazdagot? De a gazdag bánthatja és elnyomhatja a szegényt és el is pusztíthatja ha úgy tartja a kedve? Álljunk meg egy szóra, tehát!

A hatalmon lévő annyi visszaélést követett már el , számolatlanul hogy nem is érzékeli mennyire esélytelen az egyenrangú konfrontálódása bárkivel. Ráadásul most már nem Egy emberrel szemben kell konfrontálódnia, hanem egy egész nagy tömeggel és még akkor sem lesz egyenrangú a harc. Mert ő egyedül tömegeket kényszerített térdre és nyomott el, így az a jogos és korrekt, ha tömegek állnak fel vele szemben. Az egyenesség meg nyíltság elvárása, meg egyenesen nevetséges és bohócosan parádés, mert csak akkor lehet ilyen elvárás, ha ő is ugyanezt nyújtja. De ő hírből sem ismeri sem az egyenességet, sem a nyíltságot, mindent a hatalom használatával és az éj leple alatt , egyedül titokban, nem kollégákkal megvitatva, hanem rájuk erőltetve ért el. Rend a LELKE mindennek, tegyünk hát végre rendet.

Fotó: magyar parlament cseresznyevirágzás idején