Büszke, meleg Budapest

Büszke, igaz nem tudni mire, a térképen sincs jelölve, és meleg, mert nyár van és ilyenkor minden meleg, gondolom.

Méghogy Isten nem kicseszésre játszik! Dehogynem, különösen velem imád szórakozni és ellehetetleníteni. Sokat vár el tőlem, de közben megvonja az eszközeimet ahhoz hogy azokat elérjem, amiket ő elvár. Hát szevasz, csináld magad, ha olyan nagy vagy! Találtam magamnak jobb dolgot mint téged szolgálni, nem vagyok annyira EGYÜGYŰ , AMILYENNEK TE GONDOLSZ ENGEM. Keress másik barikát magadnak, akin kiélheted a beteges, perverz, szadista hajlamaidat, mert én nem vagyok senki játékszere, még neked sem, istenem. Végeztem a szabályaid szerint élni és játszani, attól csak vesztes és áldozat lehetek, míg mások élik a világukat, hát szevasz, tavasz!

Ennyi lett volna szerinted az élet? Tanulunk évtizedeken át azért, hogy aztán bevégezzük? Ennek mi értelme van? Ha elérsz egy szintet tudásban, karrierben, akkor meg azért szűrnek ki mert hány éved van mögötted? Kinek mi köze hozzá és mit képzel magáról, hogy ő kicsoda, hogy joga van megkérdezni embertársát erről a magánügyről?

Te aki oly büszkén vallod nő létedre, hogy középkorú vagy és változókorban van és hirdeted a változókori tablettákat, mert a heves ifjúságod elmúltával (te vallottad be, nem én mondtam) valamiből neked is meg kell élned nem igaz? De gondoltál már arra, hogy ezzel, más veled egykorú, kevésbé ismert, vagy híres nőtársaidat éppen most ásod el a társadalom szemében? Most azt fogja gondolni mindenki, hogy ha valaki középkorú, akkor biztos, hogy változókorú, meg vén és le kell írni, munkát sem kap, menjen ásson egy jó mély gödröt magának, aztán földet rá? Meg mit hadoválsz itt össze-vissza, vénlány? Mi az, hogy változókor? Akkor már minden kor egy változókor, nem csak a középkor, nem gondolod? A kisgyerek is változókorban van, mert nő, a felnőtt is, mert éppen virágzik, az idős is mert (talán, nem mindenki )hanyatlik, majd az előre megásott sírba beomlik!

A múltról annyit, hogy nem kell a mában folytatódnia. A múltból csak a tanulságokat érdemes megjegyezni, hogy ne ismétlődhessenek meg. A múlttal nem VITÁZNI KELL, HANEM CSAK LEZÁRNI. Végleg, nincs résnyire nyitva hagyott ajtó: csak még ez visszajöhet, csak még ő is bekopoghat, mert rokon, mert ugyanazt a nyelvet beszéli, Nem! A múlt maradjon múlt, különben újra meg újra átélhetjük mások szenvedéseit, ahelyett, hogy élnénk a saját kiérdemelt boldogságunkat. Most csak ennyi, hirtelen felindulásból.