Csak azt akarom hogy vége legyen

a szenvedésnek, amit okozunk mi egymásnak, emberek!

‘És az ember megteremté a Világot”.

Azt akarom, hogy az ember által teremtett világ eltűnjön végre, mert az nem az életre lett teremtve csak a zombi életmódra, a gyors halálra. A kütyük, amikkel körülvesszük magunkat, simogatjuk, csodálgatjuk nap mint nap, csak arra jók, hogy tönkretegyenek a kisugárzásukkal, a „karizmájukkal”.

Csak azt szeretném végre, hogy vége legyen a félkegyelműek világának! Mert mit jelent fél kegyelmű?, azt, hogy csak félig kapott kegyelmet istentől, de úgy tesz, mintha teljes kegyelemben részesült volna. Egy félkegyelműnek sosem lehet nagyobb jogosultsága mások életéről határozni , mint egy teljes, ép kegyelműnek! Ha jobban megfigyeljük , és erre most külön felhívom mindenki figyelmét , ma már szinte mindenhol félkegyelműek kezében az irányítás. Olyan, mintha a bukottak bosszúja lenne éppen leforgatva , mint film, csak az a szomorú, hogy ez nem film, vagy fikció, hanem a keserű valóság.

Tényleg már elhitte mindenki, hogy a világot ember, vagy emberek teremtették? Te csináltad a hegyeket, völgyeket, fákat, madarakat, állatokat, sőt még saját magadat is? Hogyan,? elmesélnéd? Emlékezz csak vissza, amikor a világra jöttél, már minden meg volt, készen állt, csak épp te kellett még, hogy megérkezz. Minden készen várt, már megvolt, te csak beleszülettél a készbe, semmit nem kellett csinálnod. Gondolod, hogy minden csak úgy magától elkészül?

A másik amiről szerettem volna említést tenni, hogy itt nem az én, vagy bárki más személyéről szól az élet és annak dolgai. Amíg mások életével foglalkoztok, addig nem értek rá a sajátotokkal foglalkozni. Annyira rendben van mindenki magánélete, hogy ráér a másikén csámcsogni? Mit érdekel engem, hogy XY kinek a kicsodája és hányszor erőszakolta meg, csapta be , kit ölt meg és hányszor? Amíg az én sz@ros életem nincs rendben, nem dugom az orrom a másikéba, lehet, hogy az még rosszabb és segíteni sem tudok, elég a magam baja, nem így a logikus? Az aki annyira ítélkezik mások fölött és még tanácsokat is ad, az maximum isten kell, hogy legyen, hogy ezt megtehesse, valami nagyon szuper entitás itt közöttünk. De mindig érzékelnünk kell, hogy dehogy isten!, – csak egy feltörekvő digitális média készítő, vagy minek nevezi magát, ma ez olyan divatos az ember teremtette digitális világban, ami nem a való világ, csak egy képzeletbeli virtuális világ- és mi ennek hiszünk?

Isten szavának nem hiszünk, de amit egy kitalált virtuális játékfigura mond, azt elhisszük. Igen megérett a világ a pusztulásra, mégpedig a hamis , virtuális része!

Rátérek röviden a hiteles és nem hiteles dolgokra, hogy miben érdemes hinni és miben nem. Nem biztos, hogy az a a hiteles, amire hivatalosan is azt mondják , hogy hiteles. Például, aki már legalább hússzor átvágott, de azért azt mondják rá, hogy hiteles, az mégsem az. Ilyenek a kereskedelmi bankok, amelyek már eljátszották minden hitelességüket, mégis még mindig itt vannak és nyújtják továbbra is halált hozó portékáikat. Édesen, beetetően. Nem lehet már hinni semmilyen szóban: sem adott szóban, sem esküszóban, sem hangos szóban, sem édes szóban. Mind hamis és hazug! Ha egy szó Budapestet budihoz, azaz WC-hez hasonlítja véletlen vagy szándékos módon, akkor az ő szava mi lehet, ha egy lefolyó csatornáján megy lefelé? Minősíteni sem akarom, nehogy a hányinger utolérjen.

Gyűlöletet nem lehet szeretetbe csomagolni, mert mindig kilóg a lóláb, vagy valami más és mindig óriási a bűz körülötte, ugyanis a csatornatölteléknek nem lehet rózsaillata. A gyűlölet mindig bűzlik. Ezért szoktam fennhordani az orrom, hogy ne nagyon érezzem a lentről jövő szagokat meg hangokat.

Az mindenesetre nyilvánvaló kellene legyen mindenkinek ebben az országban, hogy azokat támadják a leginkább, akik végre valami jót is akarnának tenni a közért, a közösségért, azért a helyért, ahol élünk, amit régen hazának neveztünk. De el akarják érni, hogy szégyelld a hazádat,szégyelld azt aki vagy és szégyelld, hogy szereted a hazádat, hogy hazafi vagy. Azt szeretnék inkább, ha elhagynád mindazokat és mindazt, amit szeretsz és elmenekülnél a nagyvilágba. Gyáván. Ezen pedig kielégülten, zsíros kezeiket összedörzsölve jól szórakoznának. Te hogy látod ezt? Mi éri meg jobban neked?

Én is megkérdeztem magamtól, hogy megéri nekem az olyan emberek társasága, aki csak azt mondták, hogy szeretnek, de valójában csak kihasználnak és minden nap sértegetnek, megaláznak? Nem érdemes olyanokra pazarolni a drága időnket, akik nem becsülnek meg, mert az nem szeretet. Mindig lássunk tisztán és tartsunk nyitva a szemünket, bármekkora is az, nagyon fontos és értékes szervünk, régen nem véletlen volt az a törvény és milyen igazságos volt, hogy:

„szemet szemért és fogat fogért”