Csak vicc volt

hogy nimfa vagyok. Tudjuk, hogy a valóságban nem léteznek nimfák, sem vámpírok, sem vérfarkasok. Ezek csak mende-mondák, nem szabad ōket komolyan venni. Jó erzés néha belegondolni, hogy van más lehetōség is, mint a megszokott utat követni az öregedés meg az elhalás felé.

Engem egyszer egy fogorvos nagyon felháborított azzal, hogy 40 éves kor fölött miért akarok màr egy leghátulsó fogamat pótolni, mert már öreg vagyok, törōdjek bele!. Próbáljam ki, hátha anélkül is tudok rágni. Elképesztō egyes orvosok hozzáállása az élethez, egészséghez. Meggyözōdésem, hogy sokkal betegebbek, mint mi a páciensek! Nem nézett rám, nem látta, orvos létére, hogy még elōttem az élet? Nem vagyunk egyformák mi emberek. Másképp mükōdünk, nem könyv szerint, a tudomány szerint. Én jobban hiszek magamban, mint a tudományban. És mindig nekem van igazam. Nem pōtolta a doki a fogam, nem baj, helyette egy bölcsesség fog kezd éledezni és elōbùjni. Tehåt pōtolni fogja a természet.

Eddig úgy éltem, ahogy a társadalom elvárta. Boldogultam így is, bár sok áldozattal járt. Most megtapasztalom majd milyen amikor semmit sem a megszokott mōdon kell csinálni, hanem ahogy természetesnek és jónak érzem.

Ha az àltalánosan elfogadott normák szerint élünk, az uniformizál minket , egyformák leszünk és ugyanolyan lesz az életünk, mint a szomszédé példàul. Pedig mindannyiunknak a saját külōn, egyedi utunkat kellene járni, ezért vagyunk itt! Ne legyünk tucatemberek!

Más téma, mégis idevágò: a most felszínre jövō gyermekbántalmazási ügyek, meg régebb a gyerekek megerōszakolása az intézményekben bebizonyította, mennyire gonosz, romlott társadalomban élünk, milyen rossz az a rendszer, amelynek annyira meg akarunk felelni. A bünōket a szõnyeg alá seperjük, mintha nem is léteznének. Úgy teszünk, mintha nem vennénk észre és csak megyünk tovább, remélve mi megússzuk a bajokat. De mi van, ha egyszer velünk történnek meg ezek a szörnyūségek, rajtunk lesz a sor. Akkor mit teszünk? Nem fordulhatunk senkihez segítségért, nem lesz aki segítsen. Ezért nem mehetünk el szótlanul az ilyen felnōttek által gyermekek ellen elkövetett visszaélések mellett tétlenül! Egy gyereket bántani, aki kisebb és gyengébb mint mi, vagy egy ránk bízott ártatlan gyermek bizalmával visszaélni a legnagyobb bün és szentségtörés Isten szemében és nem megbocsátható! Képzeljük csak magunkat az ō helyükbe, hogyan esne, az igazságtalan megalázò ütlegelés, vagy az ártatlanságunkat csellel vagy erōszakkal megrontó gusztustalan felnött közeledése. Az undorba bele is lehet halni, a lelket pusztítja. Vigyáznunk kellene még arra a tisztaságra, jóságra, ōszinte ártatlanságra, amit a gyerekek képviselnek és nem gyáván félrenézni és hagyni eltussolni az ügyeket. Ha a gyerekeket sem tudjuk megvédeni, akkor tényleg mi hasznunk a világban?! Förtelmesség ez az egész, ami megtörténhetett, mert nincs egy olyan jogrendszer, ami a civil lakosságot megvédené a jelenleg regnáló rendszertōl. Jelenleg mindenhol a világon csak a jelenleg hatalmon levõ, pénzes törvényhozókat védelmezi a jogrendszer és egyben tartja még őket a hatalomban. Mindez így, tarthatatlan!