Dráma kör

Hiába próbálom a vígjáték felé terelni az eseményeket, mindig beugrik a dráma. Utálom a dráma szakkőrt!

Nem vagyok szakadár, csak nem érzem magam erdélyinek, nagy különbség. Az ember nem onnan származik ahol született. Vannak akik onnan származnak, de én nem tartozom közéjük, tulajdonképp én nem tartozom sehová és senkik közé. Nem illeszkedem be sehová, mindenhonnan kilógok a sorból.

Igaza volt a páromnak, hogy nem kellene fenntartani ezt a honlapot, mert általa semmi olyan nem történik ami bármin is változtat vagy bárkire is hat. Nem szeretek írni sem, de közben mégiscsak írok, hülyeségeket. Nem foglalkozom feng shuival sem, mert senkit sem érdekel, ha én teszem. Nem vagyok sikeres ember, nekem soha semmi sem sikerült eddig. Bármit tettem eddig, nem vezetett sehová, valami a személyemmel kapcsolatos, másnak sikerül minden, nekem pedig soha semmi. Elég sokat éltem már de semmi sikerem nem volt soha, nem vagyok egy megbecsült, értékes ember. Igen én ezt most így érzem. A dráma ott kezdődik, amikor ilyen helyzetben végleg feladjuk és azt mondjuk, vége, nem érdemes tovább élni és próbálkozni! De én ilyenkor azt mondom, hogy nézzük másképp a dolgokat, én vagyok csak az egyedüli, aki ilyen érzésekkel küzd talán? Nem, mindennap hallom a betelefonálókat, hogy becsületesen ledolgozták az életüket, de ők sincsenek megbecsülve, nincs normális nyugdíjuk. Hiába dolgoztak és küzdőttek ők is? Igen, elmondhatják magukról. Most akkor mind végezzünk magunkkal, mert kiszúrt velünk az élet? Nem is az élet szúrt ki velünk, hanem ez a rendszer, amelyet nem becsületes emberek alkotnak és irányítanak. És még vannak akik visszasírják Orbán Viktort! Szememben ő a hamisság, a megtévesztés és a gazság megtestesítője, jó vastagon. Megvastagodott a mi pénzünkön.

Ő az az ember, aki okozza a drámát, mert nincs humorérzéke. Ragaszkodik a poziciójához foggal-körömmel és őt nem érdekli, hogy illik-e oda és mi akarjuk-e őt, csak az érdekli, hogy ő mit akar és mindenkire magasról tesz, igazi szoció – és pszichopata. Mindig utáltam az ilyen személyeket már a suliban, mert ők mindig különbnek képzelték magukat másoknál, miközben nem hogy különbek lettek volna, hanem inkább csak beképzeltek voltak és primitívek.

Mint mondtam én a vígjátékot szeretem és nem a drámát. A politika, meg a szerelmi ügyek pedig szerintem a drámához tartoznak és mindig rosszul végződnek azok számára, akik túl komolyan veszik ezt a két műfajt. Úgy érzem , figyelmeztetnem kell legalább két személyt, hogy drámaian is alakulhat számukra a politika, meg a szerelmi ügyek. Az élet nem egy kívánságműsör én csak tudom jól éppen azért mert egy sikertelen senki vagyok, egy igazi lúzer. Azt látom ezen a két emberen, egyikük O. V. hogy annyira hozzászoktak, hogy mindig az történik amit ők AKARNAK, hogy elképzelni sem tudják, hogy másképp történjen mint ahogy ők eltervezték. Csakhogy ember tervez, isten végez. O. V.-ra emlékszünk, ahogy fogta a parlamentben a padot, el nem engedte, most mégis el kellett engednie? Soha többé nem kerül oda vissza, kár próbálkoznia, ezúttal nem fog sikerülni a visszatérés, az ideje lejárt, mint politikus.

A másik szerelemben nagy játékosnak számító pacáknak csak annyit, hogy ezúttal most mellélőtt velem, mert én vagyok a nyúl aki viszi a puskát és nem az a nyúl, akire csak úgy vadászni lehet. Vígjátéknak indult a sztori, nem gondolta komolyan velem, a viccből pedig mindig dráma lesz, remélem hogy a végén ő is tud majd nevetni és nem lesz belőle dráma! Én biztos, hogy nevetek, mert egy percig sem vettem komolyan őt, tudtam, hogy csak kóstolgat és viccet próbál csinálni belőlem. Aki másnak vermet ás, az maga esik bele, de én nem fogom kihúzni belőle! Ne tégy mással olyant, amit nem szeretnél, ha veled tennének! Ha mégis ilyent teszel, ne csodálkozz, hogy az áldozat végül te leszel. Ennyit a vallásról, a tízparancsolatokról, a hittanról. Engem ne oktasson egy bukott hittérítő, mert felrúgom! Nem is értem hogy veszi az ilyen a bátorságot, hogy ájtatosan terelgessen másokat a „jó útra”, miközben ő maga bűnös utakon jár?

Inkább váltson szakmát és álljon be a cirkuszba, bohócnak!