Egység vagy kétség

Ha állandóan arról beszélünk , hogy egységre van szükségünk, hogy csak egységben az erő, hogy csak egy isten van, csak egy győzhet, a végén csak egy maradhat , akkor miért van annyi KÉT-ség? Nem bízunk abban az egyben, magunkban? Ha magunkban nem bízunk, akkor senkiben sem bízhatunk. Isten bennünk él, ezért bízhatunk csak saját magunkban, vagy sokkal inkább mint bárki másban. Ez nem önteltség, hanem megteltség, meg vagyunk telve istennel és nincs helye ott másnak csak szeretetnek.

Velem szemben is kétség merült fel, egyáltalán a létezésemet illetően, az igazamat illetően és a mester-ségemet is illetően. Én arra születtem, hogy állandóan, egész életemben KéT-ségbe legyek vonva. Én vagyok maga a KÉT-ség a nagy EGY-ség mellett.

Nem számít, hogy látható vagyok , vagy elfogadható, hihető, Egy biztos : Én Létezem! Igazam is volt, van és lesz mindig, tehát az igazam is örökérvényű, minden korban helytálló és időtálló, nem vész el, de nem is alakul át. Én amit mondtam, azt megmondtam, nem szükséges ismételnem újra meg újra.

Mesterségemet illetően nem látszat csupán és mindig azt adom, amit látsz. Én azt mondom szó szerint, amire érthető, amit mondok, nincs más jelentése a szavaimnak, mert ha én mondok valamit annak csak az az Egy jelentése van, nincs sem átvitt, sem tudatalatti, sem kétértelmű, sem szimbolikus jelentése, EGYszerűen csak az, amit mondtam. Ezért tartok én még ott a mesterségemben a való világban, hogy még „Keresem a szót, keresem a hangot!” (Illés zenekar). Sajnálom, hogy sokakat kínzok azzal, hogy nem adok hangot mondandomnak, de én ilyen vagyok és nem tudok megváltozni, hiába várod, hogy „Szólj már!” (Zanzibár) – mert még vagy nem jött el az ideje, hogy megszólaljak, de lehet, hogy el sem jön soha, azt még én sem tudom, csak a Jóisten a megmondója.

„Új napra ébredsz” (Zanzibár) a hangulatom minden nap és jól van ez így, ugyanezt érzem, ugyanezt mondhatom csak neked, én emberem. Minden nap egy új esély, egy új élet. Az élet nem fejeződik be az éjszakával, az elalvással, sem az álmokkal. Az élet az a valóság, amire mindig felébredsz. Van, amikor az álmok valóra válnak, de csak, ha keményen megdolgozol értük. Azok az álmok, amelyeket nem mi kaptunk, amelyek nem nekünk voltak szánva, de mi elvettük őket másoktól és magunkévá tettük, sajnos azok nem maradhatnak velünk, örökre. Csak azok az álmok valósulnak meg és maradnak örökre a mi valóságunk, amelyeket nekünk szánt az ÉG, mert „nem vagyok tökéletes!” (Zanzibár) én sem, ezt nem tagadom. Senki sem tökéletes.

Nem biztos, hogy azok, akik mellettünk vannak életünk során azt a szerepet töltik be, amire küldetésük volt velünk szemben, amiért küldve voltak, van gyakran, hogy szerepet tévesztenek, vagy szerepet játszanak csupán. Senki sem mindig az, aminek látszik, sokan viselünk néha maszkot. Van aki azért, hogy ne ismerjék fel, mint Mátyás királyt például és van, aki azért, hogy megvédje magát, mondjuk Zorro, vagy Anonymus például. A szülő azért van, hogy szeressen, neveljen és gondoskodjon rólunk, de lehet hogy más szerepet tölt be az életünkben. Felkészít az összes rosszra, ami vár ránk, hogy le tudjuk győzni a legádázabb ellenségeinket is. A szülő lehet kiképzőtiszt is. A lelkész a lelkünket hivatott ápolni, de csak összetörni tudja azt és ő lenne a leginkább megriadva, ha hirtelen megjelenne előtte Jézus, ki tudja? Isten tudja ezekre a választ.

Nem keverhető össze isten szava a szerelmes szóval, Isten is más, Ő egy felsőbb szintről szól le hozzánk, mi csak fél nézhetünk rá, de meg nem érinthetjük, soha nem láthatjuk és a szerelmes szó is egy másik véglete a szeretetnek, a törődésnek, amely nem összekeverendő isten szavával, mert egy szinten vagytok, láthatjátok és megérinthetitek is egymást, semmilyen szentség nem tiltja ezt. Ezért ennek fényében mondom azt én is, amit a Zanzibár énekel, hogy: „szerelemről szó sem volt!”

És végezetül a mesterségemről. Mi az én mesterségem: kérdezte a párom, hogy : Téged miért foglalkoztat az, hogy mi történt Noszály Sándorral, hogy most ténylegesen az elméje kavarodott össze a sok csalódás után, vagy spirituálisan megvilágosodott, azért beszél furcsákat?” – Erre én azt válaszoltam, hogy azért, mert ez a foglalkozásom. A feng shui, vagyis a belső térrendezés, ami a lélekkel, annak belső elrendezésével foglalkozik, az ez! A belsőnkre, a lelkünkre nem kis hatást gyakorol az, amilyen környezetben élünk és mozgunk. A lelkünket és ezzel párhuzamosan az életterünket úgy tudjuk komfortossá tenni, ha első lépésként megtisztítjuk, kitakarítjuk azt. Azután jön a megfelelő elrendezés, térrendezés, berendezés. Káoszban nem lehet élni, csak megbolondulni. Aki nem takarít, nem dobja ki a felesleges terheket, csomagokat, amiket már túlontúl rég hordoz és cipel magával, de nincs hasznára, az az ember sajnos így jár. Ki kell dobni a felesleges sérelmeket, emlékeket. Megtanulni és okulni saját hibáinkból is, de nem leragadni azoknál., mert csak a mozgás, a haladás jelenti az életet, aki leragad, az ott marad és jelenti a halált.

Mester az, aki már tudja irányítani a lelkét a boldogság felé sőt már benne él, ez a nirvána. Erre véletlen jöttem rá a napokban, mikor valakinek azt mondtam pár szóban, hogy csak így tovább, ne gondolkozzon, gyakorolja az ürességet, csak a szabad áramlásra koncentráljon, gyakorolja ezt addig, amíg megszokássá nem válik. Ha ezt eléri, akkor egy szép nap eléri a végtelen boldogságot egyedül, minden külső beavatkozás nélkül, drog, vagy stimuláló szer nélkül. Amikor már történhet bármi a külvilágban, ez őt már nem érinti, csak ha akarja, hogy megérintse, ha érdemes, hogy érintve legyen. Legyen ez érzelmeket érintő dolog, vagy fizikai állapotot jelentő dolog, teljesen mindegy. Mire tanácsoltam ezt? Épp egy hasonló problémára, ami a fentebb említett sikeres magyar teniszezőt is padlóra küld az a probléma: túl sok gondolkozás azon ami már megtörtént , elromlott és nem lehet változtatni rajta. Állandó kialvatlanság, aggódás, sírhatnék érzete, hogy de mi lesz ezután? Az összes variáció túlgondolása, ahelyett, hogy bízna a felsőbb hatalomban, aki jó és jót akar neki is és rábízhatná magát, hogy oldja meg ő minden gondját-baját. Elengedhetné a gondjait, mert isten megoldja azokat helyette. De nem, ő ott követi el a hibát, hogy ő egyedül, saját magában bízva csak, isten kihagyva, akarja gondolkodással megoldani. Ez vezet a mentális kimerűltséghez, a teljes kisűléshez és kiégéshez. A külvilágnak is meg akar felelni , de mást mutat, mint ami a lelkében van és így alakul ki a kétség, a bipoláris magatartás, mert a belsőtér nincs összhangban a külsőtérrel, vagyis a belső kétségbeesés, elveszettség kívül a külvilág számára nincs kimutatva, helyette az erő, a kontroll mutatkozik meg, ami az ELLENTÉTE AZ Ő BELSŐ VALÓSÁGÁNAK ÉS MEGÉLÉSEINEK. Ezért van az, hogy embereket be lehet csapni, de a lelket, ami isten, őt soha. Mindenkinek elsősorban önmagához kell őszintének lenni, önmagát be nem csapni, megismernie saját magát és elfogadni. Nem érdemes másnak mutatkozni, mint amilyenek vagyunk. Vagyunk, akik vagyunk. Magunkat is és másokat is csak olyannak tudunk elfogadni, amilyennek meg lettünk teremtve, ezen nem lehet és nem is érdemes változtatni. Mindenki úgy jó, ahogy VAN!

Van-e még kétség a mesterségemet illetően, értem-e a szakmámat és jól végzem-e azt? Ez is relatív, mert vannak emberek, akik a kevéssel is beérik, de vannak olyanok is akiknek semmi nem elég, még isten sem, még annál is több kell nekik. De végül mindenki csak azt kapja, ami jár neki és ezt csak isten tudja a legjobban, majd ő egyedül eldönti, nem mi itt összefogva, okosan meg dacosan, istennek állandóan NEM-t mondva. Aki istennek nemet mondva dacol, a sorsát el akarja kerülni, az még inkább bele kényszerül a sorsába, mert a sorsát senki sem kerülheti el. Nem úgy működik, ahogy egyes bankok képzelték, hogy kapnak a panaszostól egy hivatalos levelet, de előbb elolvassák, hogy mi van benne és ha számukra kedvező dolgok vannak benne, akkor átveszik tőlük a levelet, de ha kiderül, hogy jaj, de nem szeretem dolog van benne, akkor nem veszik át, sőt elutasítják azt, majd a rendésszel kiteszik még a szűrüket is. Na azért nem így működik az élet, hanem valahol az igazság mentén. Az igazság, ha késik is, de mindig megjelenik, sosem marad el, abban biztosak lehetünk.