Erre a válasz a Bibliából:

Jób könyve 38, 39.

„JÓB KÖNYVE

38. fejezet

Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása

1 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak:

2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal?

3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!

4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!

5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Péld 30,4

6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, Zsolt 104,5

7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?

8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, Zsolt 104,6-9

9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be,

10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá,

11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid!

12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét,

13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?

14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha.

15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.

16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? 1Móz 1,2

17 Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e?

18 Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod!

19 Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye?

20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt?

21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!

22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?

23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. Józs 10,11

24 Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre?

25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,

26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, 1Móz 2,5-6

27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon?

28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?

29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra?

30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.

31 Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani?

32 Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted?

33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? Jer 31,35

34 El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?

35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?

36 Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet?

37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,

38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?

A Teremtő dicsősége az állatvilág életében

39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,

40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?

41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? Zsolt 147,9

© 2011–2026 Magyar Bibliatársulat Alapítvány

„JÓB KÖNYVE

39. fejezet

1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?

3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.

4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

5 Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?

6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.

7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

8 A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.

9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?

10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?

11 Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?

12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?

13 Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!

14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.

15 Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.

16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.

17 Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.

18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.

19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?

20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.

21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.

22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.

23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.

24 Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.

25 Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.

26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?

28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.

29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.

30 Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.”

A TANULSÁG AZ, HOGY MINDENKI LEGYEN ÖNMAGA , VÁLLALJA AZT AMIT Ő KÉPVISEL ÉS NE PRÓBÁLJON A KÜLVILÁG KEDVÉÉRT MEGVÁLTOZNI!