ENNYI LENNE AZ ÉLET?

ELFOGADJUK EZT A SORSOT ALÁZATTAL VAGY…..?

Az első kérdésre a 15 kua érkezett válaszként, az Alázat. Ez annyira felingerelt, merthogy kivel szemben alázat és hogy nem voltunk-e már épp eleget alázatosak? Elfogadjuk a sorsunkat alázattal, vagy mit tegyünk? Hát igen érdekes és határozott válasz érkezett: a 18-as a Törés. Ez azt jelenti, hogy már alázkodtunk eleget Isten és ember előtt is, már épp itt az ideje az alázat megtörésének és új irányt szabni a sorsunknak és mielőbb belekezdeni, mert már így is késésben vagyunk!

Idézet a kua jelentésének leírásából, a legfontosabb részt emelem ki:

„Ítélet:

A ROMLOTTON VALÓ MUNKÁLKODÁSNAK magasztos sikere van. Előmozdító lesz átkelni a nagy vízen. A kiindulópont előtt három nap, a kiindulópont után három nap.

Ami az emberi hibák következtében romlott meg, az az emberi munkálkodás révén tehető ismét jóvá. A romlás állapotát ezúttal nem a sors megváltoztathatatlan törvénye idézte elő, mint a PANGÁS esetében, hanem az emberi szabadsággal való visszaélés. Ezért is kecsegtet eredménnyel a jobbítás érdekében végzett munka, mert itt most az összhangban van az idő által kínált lehetőségekkel. Csak az embernek nem szabad visszarettennie a fáradozástól és a veszélyektől — amit a nagy vízen való átkelés jelképez -, hanem energikusan hozzá kell látnia. A sikernek azonban előfeltétele a helyes megfontolás. Ezt fejezi ki az a betoldás, hogy »A kiindulópont előtt három nap, a kiindulópont után három nap.« Először is az embernek ismernie kell a romlást előidéző okokat, hogy meg tudja szüntetni őket: ezért szükséges a körültekintés a kiindulópontot megelőző időszakban. Azután pedig az embernek gondoskodnia kell arról, hogy a dolgok biztosan átkerüljenek az új kerék- vágásba, hogy elkerülhető legyen a visszaesés. Ezért szükséges a körültekintés a kezdetet követő időszakban is. A közöny és a tehetetlenség helyébe, amik a romlást előidézték, eltökéltséget és energikusságot kell állítani, úgyhogy a vég után újrakezdés következhessék.”

Ma ahogy ott bámultam egy műsort a TV.-ben, egyszer csak beleképzeltem magam a nyugdíjasok helyébe és nagyon rossz és szomorú érzés fogott el: „ennyi lenne csak az élet, aztán irány a temető?” Azért is sikerült könnyen beleélni magam az ő helyükbe, mert körülbelül ugyanabban a helyzetben vagyok mint ők: lejárt az időm, de semmit nem sikerült elérnem az életben, mert egy olyan átmeneti korszakba csöppentem bele, amikor erre semmi lehetőség nem volt. Egy diktatúra, ami áldemokráciának van eladva, nem enged senkit önállóan, egyénileg érvényesülni, főleg akkor nem, ha becsületes és szorgalmas vagy. Tisztelet a kevés kivételnek, akiknek sikerült becsületes módon is elérni említésre méltó teljesítményeket ebben a korszakban, ők a szerencsések: a sok sportoló, sok művész, sok rendes és normális üzletember vagy üzletasszony is található közöttük. Nem így a főkolompos politikusokat, akiket csak Magyar Péter által tudjuk igazán leváltani közös megegyezéssel, mármint a nép és a politikusok közti megegyezéssel. Legyen, csak történjen már valami normális vezetés is ebben az országban! Az igazságszolgáltatást nem a politikusok kell irányítsák viszont , hanem a nép! A Fideszt mi sem az ellenzéki patkóban ülve tudjuk elképzelni, hanem inkább a börtönben ülve. Ha itt tudtak igazságosan ítélkezni és bíráskodni a múltban , akkor miért ne tudnánk most is? A nép nem is ítélkezni vagy vért inni készül annyira, csak végre a saját kezébe szeretné venni a sorsát és már nem érdekli, hogy ki mit követett el, csak végre a maga ura lehessen és irányíthassa úgy a pénzügyeit, a gyerekei oktatását, az egészségügyi ellátást, úgy ahogy az neki a legjobb! Az a tény, hogy bűnös az egész eddigi politikusi gárda a rendszerváltás óta és emiatt nem nagyon engednék ki kezükből a kormányrudat, ezt is értjük, de pár száz bűnöző miatt ne élhessen normális életet pár millió ember, azt az intelligens politikusok is megérthetik, hogy nem elvárható! A népnek fontosabb a saját normális megélhetése és a gyerekei jövője a politikusok megbüntetésénél. Választhatunk: életben maradunk, vagy hagyjuk hogy élősködjenek rajtunk tovább ők, akik a mi lábunkon állva kapaszkodtak fel a hátunkon keresztül a nyakunkba és most is ott ülnek és dirigálnak minket és kiröhögnek és megaláznak és még csapnak is néhányat az ostorral ránk, hogy gyorsabban és jobban dolgozzunk, hogy nekik még több legyen: jachtokra, ékszerekre , drága táskákra meg ruhákra, és föld körüli utazásokra. Csak ilyen aprócska ügyben kell döntenünk és választanunk és a döntésünk mellett végre végleg kiállnunk, rendületlenül, mint halhatatlanok. Mert „Sosem halunk meg” – és ez nem csak egy magyar film címe, hanem ez a valóság, csakhogy ebben is átvertek az ő papjaik. Ne a lefizetett papokra hallgassunk, (itt is tisztelet a kivétel, mert nem mind egyformák, rengeteg lelkiismeretes , valóban Istent és nem a Fideszt szolgáló pap létezik), hanem magunkra, a belső hangunkra, ahol isten lakik. Ámen!