Érdekel és nem érdekelt vagyok

Tudjuk meg, hogy óriási különbség van aközött, hogy érdekel minket mások sorsa, önzetlenül és az érdekeltség között. Az előbbi ingyenes, tényleg saját indíttatású érzés és hozzáállás, nem a kölcsönösségre épül nem vár viszonzást, csak egyszerűen, önzetlenül nyújt segítséget. A második az érdekelt pedig úgy nyújt bármilyen szolgáltatást, anyagi segítséget vagy pillanatnyi támogatást, hogy azért viszonzást vár vissza a későbbiekben, aminek a feltételeit is ő szabja meg: mikor hogyan és milyen mértékben kéri vissza az adott támogatást. Befektetésnek is nevezhető az érdekeltség. Ilyenek például a kereskedelmi bankok, amelyek érthetetlen módon még mindig itt kaszálnak az országban, jelenleg is, annak ellenére, hogy már alig maradt számukra lefölözni való, mert már kivittek az országból mindent amit a lakosságtól össze lehetett szedni.

Elnézve O.V. vidám nyaralásának képeit a horvát tengerparton engem emlékeztet egy korábbi önmagamra, amikor ugyanezt tettem, csak hogy én a román tengerparton, a Fekete tengernél. Én is ugyanilyen vidám és önfeledt voltam, arra gondolni sem akartam, hogy később egy nagy bukás vár rám matematikából az őszi pótvizsgán. Arra gondoltam nagy lazán, minek tanulni nyáron, úgyis meleg van, majd elrendeződik valahogy, majd csak elintézi valaki. Hát nem úgy lett, nagy pofára esés lett belőle, meg is érdemeltem. Lehet, hogy Orbán Viktorra is ugyanez vár ősz tájékán egy kis bukás? Isten áldd meg a magyart, ámen!

Amíg ő vidáman nyaral kis kalapkájával, addig mi itthon szenvedünk milliónyi bajtól, melegtől, hiánytól, betegségtől, orvoshiánytól, aggódástól, hogy mi lesz gyerekeinkkel ősztől, tudnak-e majd iskolába menni, lesz-e elég tanár, a kórházakban elég osztály meg orvos, műtétekhez áram, felszerelés, vagy mind meghalunk egy szép napon a hiányosságok és elhanyagoltság miatt?

Egyszerűen a kezünkbe kell vennünk az életünket, nekifogni magunknak mindent beszerezni, amire szükség van, pénzre, orvosra, tanárra és nem várni az államra! Majd, amikor eljön a pillanat, hogy netalán az állam benyújtana felénk bármilyen kötelezőkövetelést, abban a pillanatban mi is benyújtjuk a mi számláinkat, a kiegyenlítésre. Ha netalántán nem egyenlítené ki őket, akkor csak egy maradna, alkalmatlanság miatt menesztjük az aktuális kormányt. Ez így működik, jobb helyeken legalábbis.

Említettem, valamelyik nap álmodtam Attila bácsi nevelőapámmal, aki nagy aranyláncot adott át. Mondtam azt is, hogy az arany az álomban jóra fordulást jelent. Azt is jelentheti , hogy beköszön lassan az aranykorszak. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen nekünk is tennünk kell: először lentről felfele takarítanunk, majd okosan gazdálkodnunk, semmit el nem pazarolni, eladogatni az országból, főleg el nem adósodni, mert egy életre tönkretesszük magunkat és a családunkat is!

Ma megértettem még valamit amit sokáig nem értettem. Ne testből éljünk és gondolkozzunk, hanem lélekből és akkor a megfelelő döntéseket tudjuk meghozni és legyőzni a nehézségeket, győztesként kijönni ebből az elátkozott helyzetből, amiben vagyunk.

A gyerekek, az idősek, akik közel állnak a kapukhoz, amelyeken átjövünk ide, az evilágra és amelyeken átmegyünk a túlvilágra, de a súlyosan betegek is és azok is mint én is például, akik állandóan életveszélyben vannak, bármikor elveszíthetik életüket, ők tudják mi az lélekben lenni folyamatosan, abból ki nem zökkenni. 16 éven keresztül sínylődtem a „devizadósság” börtönében, fenyegetve a kilakoltatással, zsarolással, szerződés általi megkötöttséggel, tudom milyen az mikor a testünk gúzsba van kötve és csak a lelkünk szabad. Hálás vagyok ezért az élményért, hogy eladósodhattam, mert így megtudtam milyen végig lélekben maradni és ne a testbe zuhanva elkárhozni. De még nincs vége, még így is érhet kísértés, csapd, amitől elveszíthetem a lelkem biztonságát. Viszont úgy érzem én már nem veszíthetem el a lelkem, a lecke amit kaptam, nagyon kemény volt és feledhetetlen, én már tudom, biztosan, hogy mikor mit kell tennem, hogy ne vesszek el! Élő példa vagyok arra, hogy minden körülmények között életben lehet maradni és túl lehet élni mindent, ha a lelkünk szavára hallgatunk és nem a testünk apró-cseprő pillanatnyi kívánságára! A lélek hangja a fontosabb, mert testünk halandó, de a lelkünk örökké él, így hát nem mindegy milyen helyet, milyen ágyat vetünk meg neki, milyen körülményeket teremtünk magunknak az örökkévalóságban. Remélem közérthető voltam, nagyon szeretném , ha megértenének, mert soha nem tudtam megérteni magam senkivel sem, még a közeli hozzátartozóimmal sem.  Remélem, ez hamarosan változni fog és minél többen boldogabbak, egészségesek és tehetősebbek leszünk, ámen!