Hagytam egy üzenetet

Felhívtam Anyut, de miután nem vette fel, mert nem tudta, mit tegyen, mit mondjon nekem és egyáltalán hogyan álljon hozzám azok után ahogy viselkedett, a következő, megnyugtató üzenetet hagytam neki, Szent estére, mert ő is megérdemli mert ő is egy anya:

„Szia Anyu, csak azért hívtalak, mert ma van Szenteste. Mikor kicsi voltam, senki nem mondta el nekem mit jelent. Csak annyit, hogy megszületik a Jézuska. Ma már tudom, hogy Ő volt a Világ megváltója és mindenért megfizetett. Tehát már nem tartozik senki senkinek. Szeretném, ha a mai gyerekeket már erre a nagy igazságra tanítaná minden szülő és nem a hazugságra!

Boldog Szentestét Anyu!

Tisztelettel, a Lányod a távolból, Budapestről.”

Kis fengshui feeling ehhez még: feltekintek az ablakomra, hát eltűnt a fenyőfa! Meg kell vallanom, szinte hiányzik, már úgy megszoktam a Hamupipőke szerepet, de érzem új korszak kezdődik és nem csak számomra, hanem a sok gyerek számára is akik vagy a szüleik árulása miatt kerültek gyerek otthonba, vagy az állam”jóvoltából”, mert a szüleiket eladósították és földönfutóvá tették.

Hiányzik minden rossz, amit velem tettek sokan és ők is hiányozni fognak, de örülni kell a változásnak.

A régi módszerek nálam legalábbis már nem működnek, már nem hatnak rám. Ha a régi emberek jönnek és új módszerekkel próbálnak hatni rám, az sem működik.

Jaj visszahívott Anyu, mert elképzelhető, hogy olvasta az üzenetem és reagálni kívánt rá. Fel is akartam venni, de mivel csak megcsörgetett, de azonnal letette az üzenetváltás annyiba maradt. Nem hívok vissza senkit, aki csak megcsörrent, aztán elvárja, hogy visszahívjam. Az az idő is lejárt. Ha valaki hív, akkor hív, ha nem , akkor nem, nincs olyan hogy igen is meg nem is. Olyan sincs hogy valaki szeret is meg nem is. Ha azt teszem amit ő elvár, akkor igen, ha nem akkor nem? Ez nem szeretetet. Ez zsarnokság. Szeretettel zsarolni pedig a legnagyobb bűn a világon és eddig ezt éltük meg , szerte a világon. A szeretet nevében, aki isten maga a szeretet, kifosztottak anyagilag, elkérték mindenünket. Mi oda is adtuk, de a beígért szeretet elmaradt minden szinten: a családban, a párkapcsolatban az állam részéről, a bank részéről. Mindegyik csak elvette, „ami járt neki”, de a viszonzásról valahogy megfeledkezett. Az volt a válasz, hogy ‘isten fizesse meg”

Nagy meglepetésben lesz részük, mert isten fogja ténylegesen MEGFIZETNI nekünk. Az jobb is lesz, mintha az előbbiektől kaptuk volna a fizetséget. Ugyanis mi Istennel állunk szerződésben és kapcsolatban és nem ártatlanságunk megrontóival. Nem várunk álszentektől semmit többé.

Mi az igazit várjuk és nem a pótlékot, a másolatot, a hamisat vagy az érdekembert az életünkbe! Felnőttünk végre a kis hülye gyerekkorból, mostantól mi irányítunk mindent: a saját életünket, a kapcsolataink alakulását, mit tanulunk, mit választunk, mivel foglalkozunk, mennyi bért fogadunk el, hol élünk, mit szeretünk és mit nem és főleg, hogy MIT HISZÜNK EL ÉS MIT NEM.

NEM ASSZIMILÁLÓDUNK CSAK AZÉRT, HOGY KOMPROMISSZUMOT KÖSSÜNK A BÉKÉÉRT, MERT HARC AKKOR IS LESZ, HA MEGALKUSZUNK. AZ ASSZIMILÁLÓDÁS EGYENLŐ A HALLUNKKAL, EZÉRT NEM TÖRŐDÜNK BELE SEMMI KÉNYSZERBE. CSAK AZT TESSZÜK AMI NEKÜNK IS JÓ ÉS AMI A MI TÚLÉLÉSÜNKET IS BIZTOSÍTJA.

Isten áldjon mindenkit, Ámen!