HAMIS INFORMÀCÍÓ

Ez jutott eszembe elsőre, amikor megkérdeztem nagyimat arról, hogy meddig élünk, örökké és a válasza az volt, hogy dehogy, szép is lenne, de sajnos földi létünk nemcsak rövíd, de véges is.

Nagyon szomorú lettem, úgy éreztem àtvertek amikor ideküldtek, a lelkesedésem rögtön megcsappant, sőt àtment egy teljes agóniàba. Nem tudom màsok hogyan tudtak megnyugodni és làtszólag ebbe beletörődni, de nekem sokàig nem ment és még sokàig, évekig foglalkoztatott titokban ez a halàli gondolat.

Nézve a TV.-t a sok nyugodt és magabiztos embert, azt kérdeztem hangosan:

Miért éltek úgy, mintha lenne holnap?

Mi van ha holnap màr nem ébredsz fel?

Miért nem izgat, hogy meghalunk, mert nem tudjuk a napot, az óràt, a percet, amikor bekövetkezik? Ha tudnànk a biztos időpontot, mit tennénk màsképp,akkor is ennyire nyugodtak és türelmesek lennénk, mert minden mindegy màr nekünk?

Màr tudom mivel foglalkozom, mi a szakmàm ezentúl bàrki ha megkérdezi. Azt fogom vàlaszolni, hogy kutató vagyok, az öröklét titkànak kutatója.

Kedves 80 év fölöttiek, van egy vigaszom nektek: egyàltalàn nem biztos, hogy a napjaink meg vannak szàmolva, ne készüljetek még sehovà, rendben?

Attól, hogy a nagyim ezt mondta nekem és punktum, lezàrta a témàt, jelezve, hogy nem érdemes màs fórumhoz fordulnom, mert legfeljebb csak kiröhögtetem magam, mindez nem jelenti azt , hogy ezt így is kellene elfogadni. Én ezt a vàlaszt soha nem fogadtam el és a kutatàst folytatom. Senki se adja fel a reményt!