Hipokráteszi eskű = Hipokriták
Az orvosok saját maguknak okozzák a problémáikat, pedig elég egyszerű lenne a képlet, ha nem lennének annyira hipokriták. Most félnek, hogy nem lesz elég munkájuk, hogy nincs rájuk szükség. Ezért kellene néha még élni is és még mást is élni hagyni! Ha egyszer arra esküdtek, hogy védik az életet és az az elsődleges céljuk, akkor miért nem azt csinálják? Miért a meggazdagodás lesz fontosabb, amiért megéri nekik éveket, évtizedeket is tanulni folyamatosan? A cél már nem szentesíti az eszközt csak szólok! Már az enyéimet sem szentesíti nagyon rég, már csak büntet, emberi életek, családtagok élete árán, tudom, mit beszélek. Egyet szögezzünk le, isten mindig megbüntet, ha bűnt követünk el, soha nem kegyelmez. Ezt mindig tartsuk szem előtt.
Az egészségügyre szükség van, de nem úgy, ahogy azt a politikus vezéregyéniségek elképzelték, hogy ezentúl már csak a módosabbak vehetik igénybe, aki pedig szerényebb körülmények között él, az is miattuk, az meg dögöljön meg!
Igen, orvosokra is nagy szükség van , de valóban egy új rendszerben, ahol normálisan meg vannak fizetve, és ahol mindenki normális bért kap, hogy normálisan megfizethesse az orvost. De ahhoz a hipokráteszi esküjüket kellene egy kicsit átnyálazniuk az orvosoknak és rugalmasan , normálisan értelmezni. Fel kellene mérniük, hogy nekik nem politikusoknak, vagy kőgazdag oligarcháknak kell engedelmeskedniük, hanem csak isten parancsainak. Egyedüli, aki bárkinek is parancsolhat, az csak isten és nem ember, embernek! De úgy van az!, nem szeretem, mikor rögtön jön az ellenkezés.
A hipokráteszi eskü nem akadályozza meg, sőt szorgalmazza azt, ha másokra, a mások testi és lelki egészségére veszélyt jelentő személyekkel találkozik, akkor kutya kötelessége megvédeni, az ártatlan, ezek által a veszélyes személyek által orvul kitett személyeknek az életét! Például én is lehet, hogy szívesen igénybe vennék egy-két szűrővizsgálatot, ha az egészségügyből már rég el lennének távolítva bizonyos, az egészségemre nagyon ártalmas emberek, akiknek lehet, hogy még valamilyen komoly elmebetegségük is van. Érthetetlen, hogy épp az egészségügyben dolgozók nem ismerik fel az ilyen egyéneket és nem szűrik ki őket. Előbb az elme betegektől szabaduljunk meg könyörgöm, és ne áldozzunk fel egy pár ilyen betegséggel küszködő miatt szinte mindenkit! Azt is ki kellene szűrni, hogy ki vállalhat közszereplést, ne adj isten politikai pályát, amivel aztán minket leural. Ha mégis megtörténik a baj és mégis kapunk a fejünk fölé egy ilyen beteg személyt, nem összeskűvés-pártiságból mondom, hanem csak puszta tényként közlöm, hogy van ilyen is, akkor mindig legyen meg az orvosi vezérkarban egy adott országban annyi vér a pucában, hogy nyíltan merjen állást foglalni, hogy eddig és nem tovább, hogy elítélik az olyan döntéshozókat, akik nem alkalmasak nagy horderejű döntéshozásra. Akiknek inkább lekötőzve kellene ácsingózniuk egy gumiszobában valahol, távol innen és nem még nekik hatalmat engedélyezni, hogy még ők kötőztethessenek le ártatlan, épelméjű, egészséges embereket! Ugyanis ilyen módon kicsit se csodálkozzanak, ha megroggyan az emberek bizalma az orvostudományban és az orvosokban!
Nekem kifejezetten jó és pozitív tapasztalataim vannak az orvosokkal kapcsolatban, mert még olyan műtéteket is sikeresen elvégeztek rajtam, amit nem nagyon vállalt volna be senki a kudarctól való félelem miatt, de mégis sikerült! Csodák igenis vannak az orvostudományban is. Nekem a helyrehozó plasztika vált be. Ugyanez a helyzet például a jogi kérdésekkel is, egy sorozatnyi ügyvéd után, találkoztunk az igazival, aki olyan ügyet nyert meg számunkra, amit más el sem vállalt, elmenekült ugyanolyan okból, szintén egy olyan elme erőszakos, de zseniális, megtámadhatatlan módon alkalmazott törvényei miatt, amelyek lehetetlenné teszik az adott ügytipus megnyerését. Mert ilyen vezetőink vannak, orvosi esetek, ezért kell szenvednünk az egészségügyben, az emberi jogainktól való megfosztottságban, mert egy elme betegséggel küszködő számára mindent elnéznek, neki mindent szabad, mert szegény, nagyon beteg, ezért!