Hol a helyed, menj a helyedre!

Mai napom mottója ennek az irányzatnak a nevében telt el, jól fel is bosszantottam magam.

Miért annyira lényeges például egy buszjáraton , egy kb.ötpercnyi utazás során hogy hol találsz helyet? Tényleg nem mindegy? Arra a kevés időre. Még a buszon is ölik egymást az emberek, hogy de ez az én helyem, ez nekem van kijelölve, nem látsz , menj odébb?! Nem számít, hogy az olvasás meg írás megtanulásához nem ragaszkodsz annyira, mint inkább, hogy az a te helyed a babakocsiddal. Akkor már azt is láthattad volna, hogy a sárga vonal meddig tart és ahol én álltam az már nem a te kijelölt helyed volt. Hátat sem kell fordítani nekem, mert a szóból is értek, meg viselkedni is tudok, nem úgy mint te. Ha már itt vagy egy nagyvárosban, akkor legalább tanulj meg viselkedni normálisan, mert engem nem zavar, hogy nő vagy és én is az vagyok, mert úgy rúglak fel babakocsiddal együtt, hogy csak úgy repülsz a buszról. Nem állhatom a bunkóságot. Még én izgultam , mert a sofőr becsukta előtted az ajtót és jaj ne maradj már ott, te szerencsétlen. De ezután a fellépő után a buszra , már azt kívántam inkább, hogy húzott volna el az orrod előtt a buszvezető, megérdemelted volna, van időd, jön másik busz.

Igen fontos tisztelni minket nőket, de ne várjuk el nagy pofával, hogy mindenki elaléljon tőlünk csak azért mert szültünk gyereket, aztán a babakocsit magunk előtt tolva mint egy AK nem tudom hányast tisztítjuk a terepet magunk előtt. Ha inkább ez a vágyad, akkor nyugodtan vonulj be katonának, a többi öngyilkos jelölt mellé, majd ott kiélheted agresszív természeted.

Ilyenkor , ha a helyünkről van szó a világban és ilyenekkel találkozom azt mondom, hogy lehet hogy mégis rend van a világban, minden nemzet megérdemli a maga vezetőjét csak azt kapja, ami jár neki. Ilyenkor szeretem Orbán Viktort, jó hogy van nekünk.

Megkérdeznék egy-két embert akik nekem nagyon régen fityiszt mutatva, egyszerűen elém vágva, a sorsom kapuját az orrom előtt bezárva, törtek előre, csak hogy ők legyenek az elsők, ők kapjanak meg minden anyagit, csak hogy ők biztonságban legyenek, jól bebiztosítva itt a földi létben, minden jóban, tejben-vajban fürödve, ma már csak egyet kérdeznék tőlük: Végre elégedettek, most hogy már lassan lejár a földi létük nélkülem? Mert nálam többet ért nekik a saját, külön bejáratú földi létük. Remélem boldogok voltak, de engem már csak annyira érdekel, hogy vannak, amennyire őket érdekelte életük során az, hogy én hogy vagyok. Az élet a családban nem kizárólag az anyagiak függvénye , csak ennyit mondanék nekik így utólag, tanulságként. A családi élet lényege nem anyagiakban mérendő, hanem szeretetben. Lehet bármennyi pénzed, ha nem szeret a családod, vagy te nem szereted a családodat, mit sem érsz a pénzeddel. Majd az melegítsen hideg, téli éjjeleken át és majd az temessen is el, ha meghaltál. Mindenki mehet hamarosan a helyére. Kíváncsi vagyok meghalni is ugyanolyan sürgős lesz-e, hogy akkor is félrelökve rohansz majd a sírod felé? Igen, ez tényleg érdekelne.

Azt is tudom, hogy az én helyem hol lenne, hát nagyon nem itt, ahol most van. Kicsit fentebb, meg jobb társaságban is, de nekem még így sem sürgős, mert az is biztosítva van számomra, ha nem sietek, akkor is megvár. Tudjátok meg, hogy mindenki helye megvan már, nem kell sietni, nem veszi el senki tőletek. Bármikor , bármennyi idő telik is el, az a hely mindig ott lesz, kizárólag nektek lefoglalva, mint egy étteremben, más nem mehet oda, OK? Úgy hogy nyugi van, még szerencse, hogy csak pillanatra húztam fel magam, egyébként mostanában amolyan tiszta zen állapotban vagyok, olyan laza, lesz@rom állapotban: minden nagyon cool, minden nagyon f@sz@, csodijó érzésben vagyok. Remélem ti is!