Idő kérdése csupán

ami történni fog. A mostani Szíriai diktátor bukását is megálmodtam évekkel ezelőtt, semmi sem azonnal válik láthatóvá.

Most úgy tűnik, teljesen egyedül vagyok a harcban, de tudom, hogy nem így van, csak most még a körülmények miatt nem közeledünk nyíltan egymáshoz azokkal, akikkel egyet gondolunk és egyet akarunk. Van, hogy szeretném betartani a szavam és nem törölni egy egy üzenetet a közösségi oldalakon, de nem csak nekem kell betartani ígéreteket. Nem vagyok elismert szakember, sem blogger, sem influenszer, tudom, nálam vannak sokkal elismertebb és nagyobb követő táborral rendelkező személyek és figyelmeztettek is erre, hogy vegyem ezt már észre, hogy ők hol vannak fent és én hol vagyok egészen lent. Nem baj, nem bánt ez sem, ezek a dolgok nem fogják a saját értékrendemet lebontani magammal szemben. Erre csak annyit szeretnék reagálni, hogy rendben van, de jegyezze meg aki most jóval fentebb van mint én, mert csak idő kérdése, hogy ez drasztikusan változni fog. Nem zavar a gúny és a lenézés, már megszoktam, észre sem veszem, rólam lepereg. Különben sem azért vagyok itt, hogy az emberi rendszer rangsorát betöltsem, hogy minél feljebb kússzak a ranglétrán, mások fején taposva. Az az igazság, amit én állítok magamról és semmiképp nem az, amit bárkitől lehet hallani rólam, legyen az bárki , akár a közvetlen környezetemből.

Nem reagálok többé üzenetekre angol nyelven sem, mert azok a kis videók úgy vannak megszerkesztve, hogy beleolvasol, olyan, mintha az összes neked szólna. Eddig én is mindegyikben felfedeztem magam, vagy valakit, mindig csak egy valakit mintha hozzám szólna, majd mintha több személy is lett volna nem csak egy és ezért nem szeretnék még inkább belebonyolódni ebbe a kulimászba és a nem megfelelő személynek a nem megfelelő üzeneteket küldeni. Inkább úgy fogom fel mostantól, hogy egyik sem szó hozzám , vagy rólam azok közül a videók közül. Megvan mindennek az ideje, a vitának, a jó hangulatnak, viccelődésnek, de a komolyságnak is, meg a fontos döntéseknek. Nekem most a pihenés ideje jött el, pár hétig jól esik egy kis csend, kommunikációmentesség, üzenetváltások nélküli időtöltés. Erre való a téli szünet, a Karácsony békés ünnepe, a megállásra és a teljes gyermeki nemtörődömségre.

Velem lehet versenyezni továbbra is, de én nem versenyzek senkivel. Nem hasonlítgatom össze magam továbbra sem. Elfogadom, hogy alapból senki nem képes megváltozni, csak isteni segítséggel. Régen én is olyan voltam, hogy kívülről jött ember mondhatott nekem bármit én akkor is csak abban hittem, amit én ismertem és azt gondoltam csak az lehet az egyetlenegy és igazi jó, a többi az csak mese. … De aztán elkerülve arról a helyszínről, nevén Erdélyből, egy teljesen más világot fedeztem föl és éltem is meg. Sokat változott a hitrendszerem, de azért elfogadó maradtam azokkal is, akik nem ugyanazt látják a világból, amit én. Elszomorít kicsit, ha velem és másságommal nem ugyanazt az elfogadást tapasztalom, de ezzel is együtt tudok élni, nem zavar. Emlékszem most ugyanaz történik velem, amit én is tettem valakivel, aki kívülről jött és csak a párom akart lenni és kirángatni abból a reménytelen és terméketlen környezetből, amelyben akkor éltem. Ez a környezet akkor is Erdély volt. Most is ugyanaz a környezet, csak most én vagyok a kívülről jött ember. Én is a kitartó és a csak azért is megmutatom szerű daccal szembesülök jelenleg. Az időre bízom ezt is, mint minden mást, nem erőltetek semmit sem, az már nagyon régen volt mikor makacsságból, meg valamilyen hamis büszkeségből csak azért is meg kellett mutatnom mindenkinek mire vagyok képes. Most, jelenleg épp az ellenkezője lettem annak aki voltam: semmit sem akarok megmutatni senkinek, inkább megtartom magamnak.

www.fengshuidesign.hu