Igazságos időt és időt az igazságnak!

Az időzítés rendkívül fontos világunkban, meghatározott, hogy mikor van ideje a növekedésnek, mikor a vetésnek, mikor az aratásnak, mikor a békének, mikor a háborúnak, mikor a vídámságnak és mikor a szomorúságnak. Mikor a születésnek és mikor a halálnak.
Erre jövök én , semmi sem úgy és akkor zajlik, ahogy az előírásnak megfeleljen. Mit tehetek? Mindig azt teszem, amit érzek, hogy éppen tennem kell, mert azt tapasztaltam, hogy semmi sem ugyanúgy működik nálam, mint más normális embernél. Engem felháborít olyasmi, ami másnak csak egyszerűen természetes.
Nekem ne mondja meg senki azt, hogy siessek, mert elkések azok után, hogy előzőleg lekötözött, hogy rabolja az időm. Egyszer sűrgös, aztán meg késő. Egyszer lassítsak még nincs ott az idő, aztán meg már késő , mit képzelek, hol élek? Na jó , menjen a jó búvalbélelt mákos kalácsba az ilyen, OK?
Engem nem érdekel: ki hány éves
hol és mikor született
van-e gyereke és hány
milyen állam polgára és hánynak
mennyi pénze van és milyen a beosztása, vagy a hierarchia hányadik lépcsőfokán helyezkedik el
nő vagy férfi
mi a hitvallása
melyik pártot támogatja
Ezek a dolgok mind olyasmik amelyek mulandók és nem érnek a szememben semmit. Engem egy ember jelleme érdekel, ezért tanulmányozom mindig az ilyen okkult tanításokat: horoszkóp, kínai asztrológia, fengshui horoszkóp, számmisztika, névmisztika. Lehet mondani olyan bölcsességeket, hogy ezek a tanok semmire sem jók, de én azért azt tapasztalom, hogy 95%-ban a megfigyelések pontosak és helytállóak arra a személyre nézve, akit kiszemelek magamnak, elemzésre. A pszichológiát már annyira nem kedvelem, nem egzakt tudomány , nagyon fellengzős és szinte minden a doktor hangulatától függ, sokszor összekeverem a beszélgetés során a pácienst az orvossal, most ki a doki és ki a kezelt alany? Hagyjuk is ezt a témát, szerintem.
Egy biztos, nem vagyok pszichológus, de annyit tudok, hogy egy egészséges, normális szülő azt akarja és tesz is azért, hogy születendő gyermeke minél egészségesebb legyen testileg, lelkileg és mindent meg szeretne adni neki a szereteten kívül is: a legjobb taníttatás, ruházat, egészséges táplálék, oltások nélkül, hitelek nélkül. Bűntudattal sem terheli gyermekét, arról egy gyerek sem tehet, ha szülőjének rossz volt a gyerekkora és nem is érdemli, hogy emiatt ugyanazt a rossz bánásmódot kapja. Egy igazi, jó és szerető szülő, még ha neki rossz is volt és küzdelmes is a gyerekkora éppen azon van , hogy a gyermeke ezt elkerülje és megmutassa, hogy lehet másképp, hogy hogyan kellett volna jól csinálni a gyereknevelést.
Az a szülő ne csodálkozzon, akit születésnapján nem köszönt fel a gyermeke, aki még azt is bánja, hogy ő egyáltalán megszületett. Nem vagyunk egyformák, én például örülök, hogy megszülettem, akkor is, ha nem mindenki örül ennek. Meg is köszöntem, nem is egyszer, de ennyi amit tehetek. Gondolkodásmódot nem kell hogy átvegyek, sem negatív, passzív viselkedést, akkor sem, ha a szülőm ezt várná el. Ehhez egy szülőnek sincs joga. A szülő is és a gyerek is egy külön létező személyiség és nem függenek egymástól, mindegyik külön önálló életet él. Ez így természetes.
Ha valaki elér egy bizonyos kort, azt mondják rá, hogy öreg és az újabb generáció felé fordulnak. Viszont nekik nincs tapasztalatuk és így kevésbé hasznosak a társadalom számára.Láttunk már karón varjút, ez azt jelenti, hogy láthatunk öreget is fiatalként működni, mint ahogy már láttunk fiatal aggastyánokat is csigalassúsággal haladni az életben.
Olyant is láttunk már, sőt tapasztaltam is saját bőrömön, hogy a társadalom megítélése szerint valaki kevés és értéktelen, de közben emberileg egy vagyont ér, a világ minden kincsét, meg olyant is láttam már, aki a társadalom szerint fel van emelve egy piedesztálra, jogilag érinthetetlen, annyi fizetést kap, amennyit csak nem szégyell igényelni, de közben meg annyit sem ér mint egy gombostű feje, de közben ő meg egy ország feje. Na, ennek az igazságtalanságnak kell még egy kis idő, hogy rendeződjön és mindenki a valódi helyére kerüljön!
www.fengshuidesign.hu