Imádom a férfiakat,

hogy mennyire gyerekesen és öntudatlanul ostobák. Szerintem mindegyik, tisztelet jó néhány kivétellel, bipoláris természetű. Legalább két irányba próbál megfelelni. A világ urának is meg Istennek is. Csak hogy azt nem lehet, mert előbb vagy utóbb mind bediliznek.

Tegnap is roppant megmosolyogtatott ahogy a tv.-híradóban előadták, hogy Afganisztánban, a táliboknál (náluk muszlim vallás van) a kormányuk letiltotta a netet, mert sok a pornográf tartalom és a nyugati világrész túl szabados nekik, hirdeti a női-férfi egyenjogúságot, ami náluk egyszerűen botrányos. Náluk a nők fele annyit érnek, mint a férfiak. De aztán a Youtube-n kiderült, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, maga a kormány jelezte, hogy fittyfenét, csak modernizálják ott is netet és a száloptika bevezetése történt éppen, ezért volt szolgáltatáskiesés. Ez is vicces volt kicsit, mert ha tényleg azért tiltották volna be a netet, hogy a női egyenjogúság gátolva legyen és visszaálljanak a net előtt életmódra, az bizony nem csak a nőknek lenne hátrányos és kínos, szenvedős, hanem pont nekik a férfiaknak, mert ők már hozzászoktak a nethez. Látszott a két fiatal tálib férfi arcán a csalódottság, hogy nincs facebook, nincs semmi, amit addig használt és most mitévők legyenek nélküle?

Épp a napokban értesültem arról, hogy a honlapomon (domain- dominiumon más szóval az én tárhelyemen, amit bérelek) betelőben van a lemez és vagy letörlöm az előzményeket, vagy veszek, bérelek egy nagyobb tárfelületet magamnak. Ez épp olyan, mint a föld, amelybe elődeink temetkeztek, azokat üríteni kellene, hogy az újabbaknak legyen hely. Én nem nagyon foglalkozom számítástechnikával, de eddig valahogy azt képzeltem, hogy a tárhely az végtelen és csak az idő az amit lefoglalok magamnak, de nem, ! – hanem tér és idő egyszerre, ami ezt a korlátot megszabja. Mindannyian itt a földön tér és idő keresztmetszeteibe vagyunk bezárva. Semmi sem korlátlan vagy végtelen, ahogy az életünk sem az . Én nem bánnám, ha már ma befejezném a sajátomat, mert ennek így semmi értelme nincsen . Mikor látod, hogy mindent megteszel, jó vagy, kedves vagy szerető vagy másokkal, de észre sem veszik, nem értékelik, azt csak természetesnek veszik, hogy vannak emberek, akik csak adnak, adnak és adnak. De ha neked kellene valami, akkor mint a kámfor, máris eltűnnek, ott sincsenek.

A férfiakról meg csak annyit, nem mindegyikről, csak akik vezető szerepet vállalnak és mindenben az élen járnak, még az asztrológiai csillagképeknek is az élén, hogy hiába akarnak mindig ők felülkerekedni, ők irányítani, eddig csak annyit értek el, hogy bukott lett a világ és mind meghalunk. Jó lenne végre, ha egy kicsit alázatosabbak lennének Istennel szemben és nem akarnák átvenni tőle az irányítást, hanem rábízni a teendőket. És nem úgy viselkedni mint egy bipoláris, hogy előbb azt mondjuk: egy elbukott világban élünk, de aztán meg azt mondjuk, hogy ez így van jól, mert mi nem akarjuk megváltoztatni a világot, csak a lelkünk világát. A lelkivilágotok minőségéről és milyenségéről éppen hogy a külvilág, a világunk állapota árulkodik a leginkább. Látjuk milyen lehet a belső világotok, ha a külvilág nem hogy javulna és épülne, csak inkább egyre elfogy, mert ellopjátok a másokét is. Csak rohad és rohad a külvilág úgy, ahogy a ti lelketek is, sajnos.