isteni törvények:
Ha megszegjük őket, tovább gyűjtjük a rossz pontokat amelyek végül ugyanoda vezetnek: halál. ( nő vagyok, tehát fejfedőm kellene legyen miközben imádkozom, vagy prófétálok. Ezért nem teszem nyilvánosan és hangosan, mert én nem viselek fejfedőt, nekem ez az engedetlenségem van, én is bűnös lélek vagyok, én sem vagyok tökéletes, sajnos, Uram bocsásd meg nekem, ámen!)
„Pál első levele a korinthusiakhoz (1Kor) 10. és 11. fejezete a korinthusi keresztény gyülekezet belső rendjével, a kísértésekkel, a bálványáldozati húsok kérdésével és az úrvacsora méltó elvégzésével foglalkozik.
Az alábbiakban olvasható a két fejezet részletes szerkezeti és tartalmi összefoglalója.
1Kor 10. fejezet: Óvás a bálványimádástól és a keresztyén szabadság határai
A fejezet központi témája a történelmi intő példák bemutatása és a bálványáldozatoktól való szigorú elhatárolódás, miközben kijelöli a hívő szabadságának gyakorlati korlátait. [1]
- A pusztai vándorlás figyelmeztető példája (1–13. vers): Pál emlékezteti a korinthusiakat Izrael fiaira, akik mindannyian részesültek Isten csodáiban (átkelés a tengeren, lelki eledel és ital). Isten mégis elvetette többségüket a bűneik (bálványimádás, paráznaság, zúgolódás) miatt.
- A szent vacsora és a bálványáldozat összeférhetetlensége (14–22. vers): Pál párhuzamot von az úrvacsora (Krisztus testével és vérével való közösség) és a pogány áldozatok között. Kijelenti, hogy amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák, a hívők pedig nem lehetnek egyszerre részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának. [1, 2]
- Mindent Isten dicsőségére (23–33. vers): „Minden szabad nekem, de nem minden használ” – írja az apostol. A bálványáldozati hús elfogyasztása önmagában nem bűn (mivel a föld és annak teljessége az Úré), de ha ez egy gyengébb hitű testvér lelkiismeretét megsebzi vagy megbotránkoztatja, a szeretet nevében le kell mondani róla. [1]
1Kor 11. fejezet: Az istentisztelet rendje és az úrvacsora
Ez a fejezet az istentiszteleti gyülekezetek belső rendjére, a társadalmi szokások tiszteletben tartására és a szent ünnep méltóságára fókuszál. [1, 2]
- Az asszonyok fejfedése (1–16. vers): Pál az akkori kor társadalmi és teológiai rendjére hivatkozva kéri, hogy a nők befedett fővel, a férfiak pedig fedetlen fővel imádkozzanak vagy prófétáljanak. Ez a rend a teremtésből és a tekintélyi láncolatból (Isten – Krisztus – férfi – nő) fakad. [1, 2]
- Visszaélések az úrvacsoránál (17–22. vers): A korinthusi gyülekezetben komoly visszaélések történtek a közös étkezések során. A gazdagok hamarabb ettek és ittak (akár meg is részegedtek), míg a szegények éheztek, ami éles megosztottságot és pártoskodást szült a közösségen belül. [1, 2]
- Az úrvacsora szerzése és méltó vétele (23–34. vers): Pál leírja az úrvacsora alapításának pontos történetét, amelyet magától az Úrtól kapott (az utolsó vacsora éjszakáján a kenyér megtörése és a pohár felemelése).
- Figyelmeztetés: Aki méltatlanul (a testvéreit megvetve, bűnben) eszi a kenyeret vagy issza a poharat, az az Úr teste és vére ellen vétkezik. Ezért mindenkinek meg kell vizsgálnia önmagát, mielőtt az úrvacsorához járul.”
