Ki találta fel a rendszert és miért pont ő?

Mindig rosszul voltam, ha megmondták mikor mit tegyek, nem természetes az, hogy mindig van valaki aki „jobban” tudja, hogy nekünk, a többségnek mit is kellene tenni. A rendszer valaminek az ismétlése végtelenül. A rendszertelen, az pedig egyszeri és megismételhetetlen. Nagyon rossz uniformizált körülmények között, uniformizált, kockaagyakkal összezárva élni. Kilógni viszont a sorból nem jó érzés, mindig úgy néznek rád, mintha valami gond lenne veled, pedig nincs semmi baj.

Jók vagy rosszak vagyunk, bármilyen hihetetlen nincs egészen jó ember, sem egészen rossz. A jónak és rossznak a keveréke vagyunk, hol jobbak, hol rosszabbak. Meg lehet ismerni magunkat, milyen a természetünk és akarattal lehet változtatni is azon. Voltam nagyon jó ember is és utána voltam egy rövidebb időszakra rossz ember, de inkább csak elméletben, mert nagyon nehezemre esett jó gondolatok helyébe rosszakat, negatívakat csempészni, jó sok gyakorlatomba és erőlködésembe került. Alapból optimista,pozitív beállítottságú vagyok, nem irigy, nem hangoskodó, nem pletykás, nem feltűnősködő, de volt amikor kipróbáltam az ellenkezőjét is valódi természetemnek.Megállapíthatom, hogy valóban igaz, hogy rombolni könnyebb, mint építeni. Ez az egész most úgy jutott eszembe, hogy újból láthattam az „Elemi ösztön” című filmet. Most először tényleg beleképzeltem magam a főszereplő helyébe, a pszichopata regényírónő helyébe. Megdöbbentett, mire jöttem rá. Ő nem rossz ember, hanem érzékeny és jó, félénk, de a rossz álarca mögé rejtőzik, hogy védettnek érezhesse magát. A szülei megbántották párszor azzal, hogy utasíthatták mi a helyes és mi nem , mit tehet, mit nem, érzékenysége oda vezetett, hogy valamit csinálhatott a kocsival, mert csak a szülei vesztek oda egy autóbalesetben. Erre én is lehet, hogy képes lettem volna, mintha valami varrógéptűt fel is állítottam egy széken, hátha beleül valamelyikük a varrógép előtt. Ez meg is történt sajnálatos módon, ma már elborzadok, hogy voltam képes ilyesmire. A rockénekes barátját sem ő ölte meg, hanem a barátnője, mert kihasználta a hasonlóságot, ugyanolyan testalkat, ugyanolyan szőke, még parókát sem kellett felkapnia. A rendőrségen megtudták, hogy  tinédzser korában megölte kis testvéreit egy borotvával. Itt eszembe jutott, hogy említette a nyomozónak, miközben kikapta kezéből a cigarettát, hogy a gyilkolás is olyan, mint a bagó, le lehet szokni róla. Tehát ezzel a mondatával elismerte, hogy ő is gyilkolt, de sikerült leszokni róla! A következő áldozat egy főnyomozó volt az irodából. Ekkor a pszichológusnő gyilkolt, mert köze volt a nyomozónak az akták kiadásában és nem akarta , hogy elárulja őt a főszereplőnknek. Még az éjszaka kellős közepén fel ugrott Curren nyomozóhoz, hogy leadhassa a kulcsokat, a valódi ok, nyilván az alibije biztosítása volt. Az utolsó áldozat a liftben a kedves , duci kollégája volt. Őt is a pszichológusnő ölte meg. A szőke parókát is ő helyezte el a lépcsőn, hogy egy csavarral a szőke írónőre terelje a gyanút, mintha az akarta volna őrá terelni, a pszichológusnőre. Mindez akkor erősödött meg bennem, mikor a film végén, az ágyban a szeretkezést követően, erősen döntésképtelen volt az írónő, hogy megölje a nyomozót vagy sem. De aranyosnak, szerethetőnek találta a nyomozót és inkább lemondott, ismét a gyilkolásról, ismét a szeretetet választotta.

Apropó a leszokás, azt írtam a Facebookon, hogy leszokom a Youtube-ról, de jelzem, ma már megint ott lógtam. A jó dolgokról nehéz leszokni. Apropó a Facebook, mostantól, augusztus 4.-ig nem lépek fel az oldalra, mert csak így tudom rendezni, hogy két fölösleges profilomtól megszabadulok.  Lehetőség volt rá, hogy több profilom legyen így kipróbáltam, de soha többé nem szeretném. Nevet is változtattam, annyira szégyelltem, ami a családomban történt, de közben rájöttem, hogy minderről nem a nevem tehet. Vissza fogom szerezni a nevem, nem szégyellni fogom, hanem mindent megteszek, hogy büszke lehessek rá. El akartam tűnni a nyilvánosság előtt, hogy ne is vegyenek észre, ehelyett pont ezzel hívtam fel magamra a figyelmet. Unalmas, feledhető, rejtőzködő akartam lenni, erre ennek is az ellenkezője sikerült, bizonyos, pár visszajelzés alapján. Nem gondoltam volna, de vannak emberek, akik hiányolnak! Ez annyira jólesik, köszönöm szépen! Úgy tűnik, amit régen gyengeségnek tartottam, az mostanra erősségnek számít. Gyengeségnek tartottam: az együttérzést, a segítségnyújtást, a tisztaságot, az őszinteséget, a jóindulatot, a hűséget, a becsületességet. Van egy jó hírem, kezd ismét erősségnek számítani, lehet mindenki erős!

Az idő mindenkinek másképp telik. Mikor kicsi voltam és a szüleimhez kerültem, 6 éves korom után, nem éreztem jól magam, mert velük gyorsan kezdett telni és mind olyan dolgokkal ment el az idő, amiket nem szerettem, tanulás, tornaórára járás, stb.  Csak azt az időt szerettem, amit manapság „énidőnek” szokás hívni. Akkor mindig önmagam lehettem, nem kellett mások elvárása szerint élnem. Szerettem a filmeket, mert általuk elmerülhettem a saját álomvilágomba. Mindig vártam ezeket az időszakokat és azt kívántam, hogy egyszer valamikor ezekből legyen a több, mert olyankor éreztem azt, hogy élek. Amikor szabad lehettem, ez volt a szabadidő. A szabadidőt szeretem a leginkább, ezért próbálok minél többet csinálni magamnak belőle. Ha az én időm szerint élek az más, sokkal jobb, mintha a rendszer által megszabott idő szerint élnék. A fiatalság egyik titka az idő is, Isten akaratán kívül. Ha a rendszer szerint méred magad, hamar öregedsz, ha a saját mércéd szerint méred az időt, ami nem is létezik, de legalábbis nagyon relatív, akkor a fiatalságod garantált. Élj úgy, ahogy szeretsz, nem úgy ahogy elvárható tőled! Ne az idő határozzon meg téged, hanem te döntsd el mire mennyi időt szánsz. Az idő pénz szokták mondani, de igaz is. Minél több időd van, annál többet él(r)sz és ez az igazi gazdagság, nem az a bizonyos papíros, az a pénz dolog. Most egyelőre ennyi, még jelentkezem, ha minden igaz és isten is úgy akarja.