Királynő

de nem Erzsébet. Csak a magam nevében beszélek, nálam ez a kettő összeegyeztethetetlen. Erzsébet úgy lett egy ország vezetője, hogy az agressziót választotta és nem a szereteten alapuló megoldàst. Ha a helyzet azt kívánta, gyilkolt is. Keményebb volt a férfiaknál is, legyőzte őket. De eközben bűnt követett el és csak a földi királysàgot nyerte el, de a Mennyorszàgból kibukott. Aki pedig élni szeretne, az a szeretet kell válassza, mert gyűlölni bárki tud. Csak azok háborúznak, akikben nincs szeretet, ezert halálra is vannak ítélve. Főleg azok az ország vezetők akik elindítják a háborúkat és dícsvágyból meg még több gazdagsàgvágyból, mondhatni kapzsiságból, rengeteg embert küldenek az értelmetlen pusztulásba, csak azért, hogy nekik még több jusson: pénzből, hírnévből.

De ennek hamarosan vége lesz és Erzsébet kiràlynőkből sem lesz ennél több. Lesznek még kiràlynők, de nem Erzsébetek, az ő idejük lejárt. Nincs még egy olyan név amit ennyire utàlnék és vele azonosulni nem tudnék. Ha az ellenfél gyilkol, akkor én még több embert gyilkolok? Ez a megoldàs? Vegyük màr észre magunkat milyen téveszmékbe vagyunk beleràngatva! Ideje magunk mögött hagyni a sötét középkort, harcos fiúkàk!

A lànyok a simit szeretik inkàbb, nem a pofonokat.