Lehetetlen küldetés

Ami egyszer lehetetlen az másodszor, sőt harmadszor is lehetetlen! Főleg ha nincs utána díjazva, elismerve, nem éri meg a próbálkozást, a szenvedést, az áldozatokat, az élet árát. És főleg, ha nincs kiért.

Ha valami lehetetlen , nem érdemes foglalkozni vele, nem véletlen lett lehetetlen.Változunk és a hozzáállásunk is az élethez, főleg ha az nagyon meg van próbálva. Már nem ficánkolunk, nem erősködünk, örülünk, ha ott van az a bizonyos a fenekünkön és még működik is.Én nem akarok hős lenni, a hősöknek beáldozott és mind halottak. A világ az élőké és nem a holtaké.

Lehetetlen az is, az olyan kapcsolat számomra legalábbis, nem tudom más hogy van vele, de az olyan kapcsolat, ahol pozícióban jóval felettem áll az illető, hatalma van meg pénze és még családja is, felesége, gyereke, hát nem kérdés, hogy az egy szintén lehetetlen küldetés, amit nem vállalok. Sem direktbe, élőbe, szégyen, és gátlás nélkül, sem titokban, sehogy. A lelki nyugalmam mindennél többet ér, nincs az a szerelem, amiért kockáztatnék és sérelmeket, megaláztatásokat bevállalnék. Ami ilyen tünetekkel és ilyen mellékhatásokkal jár az nem szerelem, hanem érdekkapcsolat.

A lehetetlen nekem ma azt mondja: bele se kezdj! Hiába, én sem vagyok már a régi. Az új énem pedig teljen ellentéte a réginek, nálam nincs megalkuvás! Semmiben!