Levél a törvénytipró egyik szolgájához

Észleltem hogy ti abból a barakkból nem szoktatok egyenesen az ember szemébe nézve beszélni , hanem leveleket irógattok,így most én is levélbe fogtam magam. Mert ti folyton bizonygatni meg nyomot hagyni akartok minden után amit csináltok.

Kedves szolga!

Egyenes leszek veled: itt nem te vagy a lényeg, hanem Én! Hiába tereled folyton a figyelmet saját magadra, te egy senki vagy ebben a történetben, egy szemfényvesztő, egy óriásira nőtt megtévesztő. Szereped : médium, egy közönséges médium, vagyis közvetítő, semmi más.

Többször és több helyen kinyílt a könyv veled kapcsolatban, azért mondom ezt, mert kénytelen voltam közben rád gondolni, annyira folyton hívod fel saját magadra és fontosságodra a figyelmet, hogy tessék , megkaptad, nem tőlem, hanem istentől, ezek a válaszai:

A királyok II.-ik könyve Jéhu pártütése.

Márk evangéliuma: 14. A nép vezetőinek tanácskozása Jézus ellen ( ott az online tanfolyamon mondták is, hogy figyelnek ám engem ,látnak és hallanak amiket mondok. Erre én azt válaszoltam nekik, na és akkor mi van? Én is ugyanúgy látom és hallom őket, érzékelem az összeesküvést ellenem!)

Ézsaiás könyve 40.

Náhum könyve: 3. Ninive összeomlása (Ninive bűnös város)

Ézsaiás könyve 4.

Ézsaiás könyve 38.

A zsoltárok könyve 113. Az Úr fennsége és kegyelme

Kezdjük az elsővel: A királyok II.-ik könyve Jéhu pártütése:

„A királyok második könyvében (2Királyok 9–10) leírt Jéhu-féle pártütés (lázadás) Izráel történetének egyik legvéresebb politikai és vallási fordulatáról szól, amelynek célja az Aháb király által bevezetett idegen bálványimádás (Baál-kultusz) teljes felszámolása és az Aháb-dinasztia kiirtása volt.

A történet legfontosabb eseményei és tanulságai pontokba szedve:

1. Elizeus próféta és a felkenés

A történet azzal kezdődik, hogy Elizeus próféta elküldi egyik tanítványát, hogy titokban királlyá kenje fel Jéhut, a sereg egyik vezérét Rámót-Gileádban. A prófétai üzenet világos: Jéhu feladata az, hogy hajtsa végre az Isten ítéletét Aháb bűnös háza felett, különösen a gonosz Jezabel királyné tettei miatt.

2. A királyok meggyilkolása

Jéhu azonnal cselekszik, és gyorsan Jezréel felé veszi az irányt, ahol a sebesült Jórám (Izráel királya) tartózkodik:

Jéhu saját kezűleg nyíllal lövi át Jórámot.
Megöleti Aháziát (Júda királyát) is, aki éppen látogatóban volt Jórámnál, mivel ő is rokonságban állt Aháb házával.

3. Jezabel halála

Amikor Jéhu megérkezik Jezréelbe, a hírhedt Jezabel királyné kifestve várja az ablakban. Jéhu parancsára a királyné saját udvari szolgái (eunuchjai) kidobják őt az ablakon. A lovak eltapossák, a kutyák pedig felfalják a testét, pontosan úgy, ahogy azt Illés próféta korábban megjövendölte.

4. Aháb házának teljes kiirtása

Jéhu nem áll meg itt. Levelet küld Samária vezetőinek, aminek hatására azok lefejezik Aháb 70 fiát, és fejüket kosarakban küldik el Jéhunak. Ezután Jéhu kivégezteti Aháb minden megmaradt emberét, barátját és papját is, teljesen felszámolva a dinasztiát.

5. A Baál-kultusz felszámolása

Jéhu cselhez folyamodik: kijelenti, hogy ő még jobban fogja tisztelni Baált, mint Aháb, és egy hatalmas áldozati ünnepre hívja össze Baál összes prófétáját és tisztelőjét.

Amikor a Baál-templom megtelik, Jéhu bezáratja az ajtókat.
Fegyvereseivel mindenkit megölet odabent.
A Baál-szobrokat összetörik, a templomot pedig lerombolják és nyilvános illemhellyé alakítják.

A történet teológiai mérlege

Bár Jéhu pontosan végrehajtotta Isten parancsát a bálványimádó dinasztia kiirtásával – amiért Isten megígérte neki, hogy utódai negyedíziglen uralkodni fognak –, a bibliai értékelés mégis felemás. Jéhu ugyan eltörölte a Baál-kultuszt, de nem tért meg teljesen, mert Jeroboám aranyborjúit (Bétel és Dán templomaiban) továbbra is meghagyta, így politikai okokból fenntartott egy másik fajta bálványimádást.”

Márk evangéliuma 14. A nép tanácskozása Jézus ellen:

Márk evangéliuma 14. fejezete („A nép vezetőinek tanácskozása Jézus ellen”) így kezdődik: [1]

„Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan kerítsék hatalmukba csellel, hogy megölhessék. Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne támadjon a nép között.” [1, 2] (közeledik október 23 .-ka)

A 14. fejezet főbb eseményei:

A tanácskozás: A főpapok és írástudók elhatározzák Jézus elfogását és meggyilkolását, de félnek a nép felzúdulásától az ünnep alatt. [1, 2]
Jézus megkenetése Betániában: A leprás Simon házában egy asszony drága nárdusolajat önt Jézus fejére; Jézus megvédi őt azoktól, akik pazarlás miatt bírálják. [1]
Júdás árulása: Júdás Iskarióti elmegy a főpapokhoz, hogy pénzért kiszolgáltassa nekik Jézust. [1]
A húsvéti vacsora (Utolsó vacsora): Jézus együtt van a tanítványokkal, megalapítja az Eucharisztiát (úrvacsorát), és megjövendöli, hogy egyikük elárulja, Péter pedig megtagadja őt. [1]
Gecsemáné kertje: Jézus imádkozik, a tanítványok elalszanak, majd megérkezik Júdás a fegyveres tömeggel, és elfogják Jézust; a tanítványok elmenekülnek.”

Most következik Ézsaiás könyve 40.

„Ézsaiás könyve 40. fejezete a Biblia egyik legjelentősebb és legszebb szakasza, amely éles fordulópontot jelent a könyvben. Ez a fejezet vezeti be a kutatók által „Deutero-Ézsaiásnak” (Második Ézsaiásnak) nevezett részt, és a vigasztalás, a remény, valamint Isten hatalmának és hűségének az üzenete.

A fejezet főbb témái és mondanivalója pontokba szedve:

A vigasztalás üzenete: A fejezet a híres „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!” felszólítással kezdődik. Isten bejelenti, hogy a babiloni fogságban szenvedő zsidó nép büntetése véget ért, bűneik megbocsátást nyertek, és eljött a hazatérés ideje.
Az Úr útja a pusztában: Megjelenik a pusztában kiáltó szó szózata („Készítsétek az ÚR útját a pusztában…”). Ez a szakasz a fogságból való szabadulást egy új Kivonulásként mutatja be, ahol Isten egyenes utat vág a sivatagon át a népének. (Keresztény szempontból ez a prófécia Keresztelő János küldetésére és Jézus eljövetelére mutat előre).
Az emberi mulandóság vs. Isten örökkévalósága: A szöveg szembeállítja az ember gyarlóságát és mulandóságát (olyan, mint a fű, amely megsárgul és elszárad) Isten igéjével, amely örökké megmarad.
Isten, a jó pásztor: Isten nemcsak hatalmas uralkodóként, hanem gyengéd pásztorként is megjelenik, aki karjaiba gyűjti a bárányokat, és szeretettel hordozza a kicsinyeket.
Isten fensége és összehasonlíthatatlansága: A fejezet második fele egy monumentális himnusz Isten nagyságáról. Kiemeli, hogy a nemzetek Istenhez képest olyanok, mint egy csepp a vödörben, vagy mint a porszem a mérlegen. Senkihez sem hasonlítható, ő teremtette a csillagokat, és mindegyiket a nevén szólítja.
Új erő a megfáradtaknak: A fejezet a hit egyik leggyakrabban idézett ígéretével zárul: azok, akik az Úrban bíznak, új erőt kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg.

Összességében az Ézsaiás 40 arról szól, hogy bármilyen kilátástalan is a helyzet, Isten nagyobb a problémáinknál, hűséges az ígéreteihez, és kész megújítani a benne bízók erejét.„

Náhum könyve: 3. Ninive összeomlása (Ninive bűnös város):

„Náhum könyvének 3. fejezete Ninive végső bukásának és pusztulásának elkerülhetetlenségéről szól. A próféta ebben a részben részletesen bemutatja, miért sújtja Isten ítélete Asszíria fővárosát, és plasztikus képekkel leírja a város ostromát, illetve megsemmisülését.

A fejezet főbb gondolati egységei a következők:

Ninive bűnei (A „vérengző város”): A próféta nyers őszinteséggel nevezi Ninivét „véres városnak”, amely tele van hazugsággal, rablással és erőszakkal. Nemcsak katonai kegyetlenségét ítéli el, hanem azt is, hogy „paráznaságával” (politikai és vallási csábításaival, diplomáciai csalásaival) egész népeket hálózott be és ejtett rabságba.
A pusztulás látomása: Náhum filmszerűen, rendkívül dinamikus képekkel írja le a város elleni támadást: ostorcsattogás, kerekek zörgése, rohanó lovak, robogó harci szekerek, villanó kardok és csillogó lándzsák jelennek meg az olvasó előtt. A csata után rengeteg a halott, a holttestekben botladoznak az emberek.
Tébá (Théba) példája: A fejezet párhuzamot von az egyiptomi No-Amon (Théba) városával. Ninive korábban maga pusztította el Thébát, amely szintén hatalmas, védett és szövetségesekkel körülvett város volt. Náhum rámutat: ha Théba sem tudott megmenekülni, Ninive sem fog; a sorsa ugyanaz a teljes megsemmisülés lesz.
A védelmi rendszerek és a hadsereg tehetetlensége: A próféta gúnyolódik Ninive védművein. A várak olyanok, mint az érett fügefák: ha megrázzák őket, a gyümölcs magától a dicsvágyó ellenség szájába hullik. A város katonái és vezetői olyanokká válnak, mint a nők (elveszítik a bátorságukat), a védők és kereskedők pedig elszélednek, mint a sáskaraj a napmelegben.
Egyetemes öröm a bukás felett: A fejezet – és egyben az egész könyv – egy drámai zárlattal végződik. Asszíria királyának sebei gyógyíthatatlanok, a bukása végleges. A fejezet utolsó verse kiemeli, hogy bárki, aki hallja Ninive romlásának hírét, tapsol örömében, mert nem volt olyan nép, amely ne szenvedett volna a város szüntelen gonoszságától.

Összességében a 3. fejezet azt az üzenetet hordozza, hogy a gőgös, elnyomó és kegyetlen nagyhatalmak nem tarthatnak örökké; az isteni igazságszolgáltatás utoléri a bűnös struktúrákat.”

Ézsaiás könyve 4. :

„Ézsaiás könyve 4. fejezete egy rövid, mindössze 6 versből álló szakasz, amely Jeruzsálem jövőbeli megtisztulásáról, helyreállításáról és Isten oltalmazó jelenlétéről szól. (esetünkben Budapest és Magyarország) A fejezet átvezeti az olvasót az ítéletből a reménybe és a messiási korszak ígéretébe.

A fejezet főbb témái a következők:

1. A pusztulás utáni állapot (4:1)

A fejezet első verse még szorosan kapcsolódik a 3. fejezet ítélethirdetéséhez.
A háborúk miatt a férfiak száma annyira megfogyatkozik, hogy hét asszony kérni fog egyetlen férfit, hogy vegye el őket feleségül. Nem kérnek tőle sem ételt, sem ruhát (ami a férj kötelessége lenne), csak a nevét, hogy lemossák magukról a gyermektelenség és a hajadonság akkori szégyenét.

2. Az „Úr Sarjadéka” és a szent maradék (4:2–4)

A prófécia hirtelen tónust vált, és a jövőbeli dicsőséget vetíti előre.
Megjelenik az „Úr Sarjadéka” (vagy ága), amely dicsőséges és ékes lesz. Ezt a keresztény teológia és sok zsidó értelmezés is a Messiásra (Jézus Krisztusra) vonatkoztatja.
Azok, akik megmaradnak Jeruzsálemben, szentnek fognak neveztetni. Isten lemossa a nép bűneit és az ítélet Lelkével megtisztítja a várost.

3. Isten oltalmazó jelenléte (4:5–6)

Isten dicsősége látható módon tér vissza a Sion-hegyére, méghozzá az egyiptomi kivonulásra emlékeztető módon: nappal felhő és füst, éjszaka pedig lángoló tűz fénye borítja be a várost.
Isten jelenléte egyben egy védelmező sátor (oltalom) lesz, amely menedéket nyújt a hőség, a vihar és az eső elől, vagyis teljes biztonságot garantál a megváltott népnek.

Összességében a fejezet azt az üzenetet hordozza, hogy Isten ítélete nem a teljes megsemmisítést szolgálja, hanem a megtisztulást, amelyet egy dicsőséges, biztonságos és szent korszak követ.”

Ézsaiás könyve 38.:

„Ézsaiás könyve 38. fejezete Ezékiás júdai király halálos betegségéről, csodás gyógyulásáról és az ezt követő hálaénekéről szól.

A fejezet története szorosan kapcsolódik a szomszédos fejezetekhez (az asszír ostrom idején játszódik), és az alábbi főbb részekre tagolható:

1. A halálos hír és Ezékiás imája (1–3. vers)

Ezékiás király súlyosan megbetegszik. Ézsaiás próféta meglátogatja, és átadja Isten üzenetét: a király nem fog felépülni, rendezze be házát, mert meghal. Ezékiás erre a fal felé fordul, és keservesen sírva könyörög az Úrhoz, emlékeztetve Őt arra, hogy hűségesen és tiszta szívvel járt előtte.

2. Isten válasza és a napóra-csoda (4–8. vers)

Isten meghallgatja az imát, és még azelőtt visszaküldi Ézsaiást, hogy az elhagyná a palotát. Közli a királlyal, hogy meghosszabbítja az életét 15 évvel, és megszabadítja Jeruzsálemet az asszír király markából. A gyógyulás zálogaként Isten egy csodás jelet ad: Áház napóráján az árnyék tíz fokkal lép visszafelé.

3. Ezékiás hálaéneke (9–20. vers)

Ez a fejezet egyedi része (nem szerepel a Királyok könyve párhuzamos leírásában). Ezékiás leírja a halál torkában átélt rettegését, a tehetetlenségét, és azt az érzést, hogy az élete kettétört. Ezután következik a szabadulás miatti ujjongás: ráébred, hogy a betegség a javára vált, Isten megbocsátotta a bűneit, és az élők dolga az, hogy dicsérjék az Urat.

4. A gyógyítás módja (21–22. vers)

A fejezet végén Ézsaiás gyakorlati utasítást ad: egy csomó préselt fügét kell tenni a király keltetésére (fekélyére), amitől az meggyógyul. Ezékiás pedig megkérdezi, mi lesz a jel, hogy újra felmehet az Úr templomába.”

A zsoltárok könyve 113. Az Úr fensége és kegyelme:

„A 113. zsoltár egy dicsőítő ének (hallel), amely Isten fenségét és az elesettek felé forduló, mély kegyelmét állítja szembe egymással. A zsoltár arra hívja a hívőket, hogy dicsérjék az Urat, mert bár a mindenség felett uralkodik, mégis lehajol a legkisebbekhez és a legelesettebbekhez.

A zsoltár üzenete két fő részből áll:

1. Isten egyetemes fensége és nagysága

A zsoltár első fele (1–6. versek) Isten magasztalására szólít fel minden időben és minden helyen, „napkelettől napnyugatig”. Kiemeli, hogy az Úr magasan felette áll minden népnek, és dicsősége túlragyogja az egeket. Felteszi a költői kérdést: „Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban lakik?” Isten annyira hatalmas, hogy még az egek és a föld megtekintéséhez is „le kell hajolnia”.

2. Isten irgalma és gondoskodása a gyengékkel

A zsoltár második fele (7–9. versek) éles és gyönyörű kontrasztot mutat be. Ugyanez a hatalmas, magasságban lakó Isten nem marad távol az emberi szenvedéstől, hanem aktívan közbelép:

Felemeli a szegényt és az űldözöttet: Kiemeli a portóból és a szemétdombról a rászorulókat, és a főurak, a nép vezérei közé ülteti őket. Ez a társadalmi felemelkedés és az emberi méltóság visszaadásának jelképe.
Megáldja a gyermektelent (hála!): Az ókori világban a meddőség súlyos társadalmi szégyennek és csapásnak számított. A zsoltár azzal zárul, hogy Isten otthont ad a magtalannak, és a gyermekek boldog anyjává teszi őt.

Összegzés és háttér

A 113. zsoltár az úgynevezett Egyiptomi Hallel (113–118. zsoltárok) első darabja, amelyet a zsidó hagyományban a nagy zarándokünnepeken, különösen a pászka (húsvét) vacsorán énekeltek. Keresztény szempontból a zsoltár előrevetíti az inkarnáció (a megtestesülés) titkát és Szűz Mária dicsőítő énekét (Magnificat), amely nagyon hasonló gondolatokra épül: Isten letaszítja a hatalmasokat, és felemeli az alázatosokat.